Reguly Antal hagyatéka

Levelek, naplók, útijegyzetek

Reguly Antal utazásairól, tudományos terveiről, eredményeiről elsősorban levelein keresztül értesültek a tudományos körök és a nagyközönség. Az általa írt levelek jelentős része az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében található. Ide kerültek a szüleinek, Toldy Ferencnek és a Magyar Tudományos Akadémiának, pétervári segítőjének, Karl von Baernek írt levelei, valamint a Reguly ügyeire vonatkozó levelezések. Ugyancsak ide kerültek a nyelvészeti, néprajzi, térképészeti feljegyzések, naplók is.

Reguly német és magyar nyelven írt, a nyelvészeti és folklórjegyzeteket természetesen az adott nyelven. Elvétve latin, svéd, orosz, finn nyelvű szavak, szövegek is találhatók a hagyatékban.

Amikor az ifjú Reguly Antal 1839 nyarán elindult nyugat-európai utazására, szüleivel levelezett, nekik számolt be útjáról. Ez zajlott még finnországi, és részben szentpétervári tartózkodása alatt is, így ebből az időszakból a fő forrást ezek a levelek jelentik. Finnországban már naplószerű feljegyzéseket is készített Finnlandi Uti Jegyzetek címmel, összefoglaló leírásokkal a korábban megélt eseményekről, rögzítve megfigyeléseit. A szülőkhöz írt levelekhez hasonlóan ennek nyelve is német, bár természetesen sok finn, svéd, orosz szó, szövegrész is található benne.

Szentpétervári időszaka alatt Reguly már a Magyar Tudományos Akadémiával – Toldy Ferenc titoknokkal – levelezett, így legrészletesebb beszámolóit ezekben, illetve a Karl von Baernek írott levelekben találjuk.

Toldy az utazó támogatására megalapította a Reguly Társaságot, amely Reguly-album címmel kiadott egy kötetet. Az első része az említett levelezések alapján összeállított beszámoló Reguly útjáról, munkájáról, terveiről, így ez az írás az egyik alapvető forrás Reguly életrajzához. Toldy Reguly halála után ki is egészítette írását, így az utolsó, itthon töltött évtizedről is olvasható összefoglalás.

Diákkori felvidéki utazásán még magyarul rögzítette élményeit, később német nyelven írta naplóit. 1857-ben Palócföldön vegyes – magyar és német – nyelvű jegyzeteket írt. Ezeket a forrásokat Selmeczi Kovács Attila rendezte sajtó alá.

Naplói alapvető fontosságúak a napi események megismeréséhez. Kiemelkedő ezek közül a Calendarium – Reguly oroszországi naplója.

Térképek, vázlatok

Tudjuk, hogy Reguly már iskolai tanulmányai alatt érdeklődött a földrajz és az ásványtan iránt. Diákkori utazásai alatt e két szempont meghatározó szerepet kapott.

Kutatásai során – kiemelten az uráli tartózkodása alatt – földrajzi-térképészeti gyűjtéseit két cél motiválta. Az egyik az, hogy a terepen kapott információkat (folyók folyásiránya, falvak elhelyezkedése, hegyek gerincvonala stb.) szerette volna térben áttekinteni. A másik történeti érdeklődés: a helynevek és lakóterületek vizsgálatából az egyes népek, népcsoportok lakóhelyének történetét, korábbi lakóhelyeit, vándorlását kívánta feltárni. Az Urál-vidéken eltöltött másfél év alatt szisztematikusan gyűjtött térképészeti adatokat, valamint néprajzi, nyelvészeti információit is megpróbálta térképen ábrázolni. Ennek eredménye nyolc vázlat, ebből öt az őslakosok területeit, három nagyobb települések környékét ábrázolja. A vázlatok elkészítéséhez Reguly két módszert alkalmazott: egyrészt őslakos segítőinek szóbeli információi alapján kezdte megrajzolni az egyes folyóvidékeket, majd saját utazásai során pontosította az ábrázolásokat. Szentpétervárra visszatértekor állította össze Az Északi-Urál néprajzi és földrajzi térképé-t. Az 1846-ra datált kéziratos térkép megrajzolásában szakavatott térképrajzoló segítette. Az egyetlen eredeti, kéziratos példányt ma is Szentpéterváron, az Orosz Földrajzi Társaság archívumában őrzik. Készült azonban az eredetiről egy kőnyomatos változat, melyből az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményébe is került; ugyanitt találhatóak az eredeti vázlatok. Reguly írt egy magyarázó levelet Köppen akadémikusnak, melyben a térkép készítésének módszertana mellett tartalmi kiegészítéseket, információkat is közölt. Az Orosz Földrajzi Társaság által megrendelt térképhez szóló magyarázatokat a társaság periodikájában közzé is tették.

A szakirodalomban elsősorban e levél vált ismertté, amelyet először Pápay József tett közzé magyar fordításban.

Reguly térképészeti munkásságát a Térképek menüpont alatt részletesen bemutatjuk.

Nyelvtani jegyzetek, szótárak, folklórszövegek

Reguly Antal útjának elsődleges célja az volt, hogy a finnugor nyelvekből jó minőségű nyelvi anyagot hozzon haza, amely alapján a magyar és a finnugor nyelvek összehasonlítása elvégezhető. Gyűjteményének jelentős részét szótárak és nyelvtani jegyzetek teszik ki, de – különösen obi-ugor gyűjtései esetében – a szöveggyűjtést folklóralkotások lejegyzésével végezte. Meséket, hősénekeket, medveénekeket, egyéni énekeket jegyzett le, amelyeken keresztül az obi-ugor hitvilágba is betekintést nyert. A manysi anyagok feldolgozásában Hunfalvy Pál volt a gyűjtő segítségére, és Reguly halála után ő közölte az első anyagokat a gyűjteményből. A hanti és a manysi anyagok nagy részének értelmezésére – és értékelésére – csak jóval később került sor, amikor finnugor nyelvész kutatók terepre juthattak. 1888-ban Munkácsi Bernát Pápai Károly társaságában eljutott a manysikhoz, és a Reguly-gyűjtések megfejtése mellett maga is hatalmas anyagot jegyzett le. 1898-ban Pápay József a Reguly-hagyaték hanti szövegeit fejtette meg, és egészítette ki saját gyűjtéseivel. A Munkácsi által kiadott Vogul Népköltési Gyűjtemény (1891–1921) és a Pápay által megjelentetett Osztják Népköltési Gyűjtemény (1905) a kiindulópontja a hagyaték feldolgozásának, amely hosszan átívelt a finnugrisztika szinte egész történetén.

A Volga-vidéki anyagok feldolgozását Budenz József kezdte meg. Ehhez segítséget a 19. század második felében már jobban kutatott nyelvek leírásaiban talált, így Reguly anyagát gyakran párhuzamosan közölte más forrásokkal. A folklórgyűjtések között is van olyan anyag, amelynek kiadására több mint 100 évet kellett várni: a vót gyűjtést 1958-ban adta ki Sulo Haltsonen először finnül, majd magyarul is megjelent tanulmányában.

Műfordítások

Elsősorban finnországi tartózkodása alatt Reguly még műfordításokkal is foglalkozott. Amikor 1839-ben megérkezett Finnországba, a Kalevala és a népdalgyűjtés lázában égő értelmiségiekkel ismerkedett meg. A lelkesedés rá is átragadt, és amint nyelvtudása engedte, megkezdte a Kalevala és finn népdalok magyarra fordítását. Ezekből korabeli magyar lapok többet le is közöltek, Reguly útibeszámolójával együtt. A Kalevala fordítástöredékének kézirata az MTA KIK Kézirattár és Régi Könyvek Gyűjteményében található, A. Molnár Ferenc publikálta. Későbbi gyűjtései során Reguly – tudomásunk szerint – nem készített műfordításokat, sőt folklórgyűjtései jelentős részéhez egyáltalán nem készített fordítást…

Dalok szövegben és kottában

Reguly életében jelen volt a zene, az éneklés, a tánc. Erről árulkodnak legelső – még diákkori – utazásainak naplójegyzetei, finnországi és pétervári feljegyzései koncertekről, bálokról, s nem utolsó sorban a népdalokkal, énekes folklóralkotásokkal való foglalatossága. Bár a kor gyakorlatának megfelelően ő is leginkább csak a szövegét írta le a daloknak, énekeknek, Reguly hagyatékában találunk néhány kottát is. Legelső „igazi” terepmunkáján, a vótok között lakodalmi szokásokat és dalokat vetett papírra; többek között dallamokat is lekottázott.

Obi-ugor gyűjtéseiben két lapon kilenc dallam szerepel, ebből nyolc másolata megjelent nyomtatásban is. Lázár Katalin és Szíj Enikő kutatásai e témában alapvetőek.

Néprajzi tárgygyűjtemény

Reguly hosszú utazásáról tárgyakat is hozott (jobban mondva küldött) haza. 1847 novemberében – Reguly távollétében – mutatták be gyűjteményét a Magyar Tudományos Akadémián rendezett kiállításon. Készült egy jegyzék is, amely 92 számozott tételt tartalmaz. A tárgyak a Nemzeti Múzeum különböző táraiba kerültek, többségük az 1872-ben megalakuló Ethnographiai Tárba, majd az önállósodó Néprajzi Múzeumba. A gyűjteményt kezelő muzeológusok (Balassa Iván, Kodolányi János, Kerezsi Ágnes) komoly eredményeket értek el az egyes tárgyak anyagának, funkciójának meghatározásában és a gyűjtés történetének feltárásában. A gyűjteményt részletesen bemutatjuk a Tárgyak menüpontban.

Fotográfiák

Furcsa dolog egy olyan gyűjteménynek külön fejezetet szentelni, ami nincs. Reguly fényképei ilyenek: nem láttuk őket, nem tudjuk, léteznek-e valahol vagy megsemmisültek, mégis számon tartjuk őket.

1857. augusztus végén elutazott a palócokhoz, hogy néprajzi, nyelvészeti és embertani kutatásokat végezzen. Hat hétig tartó kutatása alatt gondosan vezette feljegyzéseit: rövid naplót írt, néprajzi feljegyzéseket készített, valamint külön számozással ellátva embertani mérési adatokat, megjegyzéseket rögzített. Selmeczi Kovács Attila kutatásai szerint – aki a magyarországi jegyzeteket közreadta – a lapokon szereplő, 1-től 96-ig tartó számozás fényképfelvételek sorszáma. E fényképfelvételek elsősorban az antropológiai mérések illusztrálására készültek, de néprajzi forrásként is érdekesek. Az a tény, hogy Reguly már az 1850-es években terepen fotózott, valószínűsíti, hogy a néprajzi fotográfia egyik úttörőjével van dolgunk.

Embertani gyűjtések

Fizikai antropológiai ismereteit Reguly tudomásunk szerint Szentpéterváron, Karl von Baertől tanulta, és már az uráli útja során is kamatoztatta. Péterváron formálódó kutatási terveiben egy egész Szibériára kiterjedő vizsgálat is szerepelt. Van adatunk arra, hogy Reguly maga is végeztetett ásatásokat Pétervár környékén. Északi útjáról két koponyát hozott haza az Ural-vidékről; ezeket a helyi bányászoktól kapta ajándékba. Ezek ma az ELTE TTK Természetrajzi Múzeumában láthatók. Tény azonban, hogy megismerve manysi és hanti segítőit, a nyelvet és a kultúrát, később Reguly nem említ koponyákat, nem számol be sírbontásokról, kutatási módszereiben az élő emberek vizsgálatára helyezte a hangsúlyt. Manysi és hanti területen ez két dolgot jelentett: műszeres vizsgálatokkal magasság- és más méretadatokat gyűjtött, valamint gipszlenyomatokat készítve arcmintákat vett az őslakosoktól. A vizsgálatok eredménye egy táblázat, melyben nyolc manysi férfi adatait találjuk. A másolatban fennmaradt táblázatot Vándor Anna dolgozta fel és publikálta: értelmezte a számadatokat és beazonosította a mérés „alanyait”. A gipszmaszkok sorsa – bár elkészültük nem kérdéses – ismeretlen: Magyarországra nem kerültek, Szentpéterváron sincs nyomuk, a dokumentumokban (egyelőre) nem találkozunk velük, viszont a kéziratokban számos információ van róluk.

Hazai, elsősorban palóc jegyzetiből jól látszik, hogy Reguly műszeres méréseket végzett élő embereken, valamint meghatározott terminológia szerint jellemezte a fej és a testfelépítés jellegzetességeit. Vizuális dokumentációra a gipszmaszkok helyett új eljárást: a fotográfiát használta.

Mások kéziratai, másolatok, kiadványok, könyvek

Reguly hagyatékában nemcsak általa készített jegyzeteket találunk, hanem mások kéziratait, ritka kiadványokat, könyveket, és Reguly által másolt szövegrészleteket.

A kéziratok között nyelvtanok, szószedetek, szövegek találhatók, de jelentősek a földrajzi jellegű, térképészeti anyagok, köztük kéziratos térképek is. Ezeket utazása során ajándékba kapta, vagy kifejezetten az ő kérésére állították össze. Hozzájutott olyan értékes, nehezen elérhető kiadványokhoz, mint például a Volga-vidéki nyelvek között zajló missziós munka első fordításszövegei.

Reguly folyamatosan építette kapcsolatait az Oroszországban tevékenykedő tudósokkal. Vett és kapott is könyveket, de a hazai szakirodalomról is volt áttekintése. Leveleiben többször kéri a Magyar Tudományos Akadémiát, hogy bizonyos témájú szakirodalmat küldjenek utána saját használatra vagy valamely tudós segítője részére. Halála után saját könyveinek egy része az MTA könyvtárába került. Erről Hunfaly Pál feljegyzése tudósít, melyben listázza a Reguly hagyatékából az MTA számára megvásárolt köteteket.