Vettem 1847. augusztus 1-én

Tekintetes Titoknok Úr!

Becses levelét tegnapelőtt kaptam kezeimhez. Felszólításával, hogy az engem pártoló társulat elnökének írjak, megelőzve vagyok Tek. Úrtól, mivel már több idő óta szándékoltam e célból tudakozni az elnök nevét és címét. A levelét hozzá tegnap adtam a postára. Szíves pártolásáért a könyvtárőri hivatal elnyerésében legnagyobb köszönetemet mondom Tek. Úrnak. – Az uráli térképemet még nem kaptam meg. E hó 27-én várom Kunik barátomat Pétervárról, az fogja bizonyosan elhozni magával. Köppen etnográfiai kártyája[1], mint újabban tudósítattam, több adatok elkéste miatt, melyeket belső Oroszország részéből várt, csak október elején (orosz stílus szerint) fog megjelenhetni, és azért reményem azt hamar megkaphatnom nem lehet.

Egészségi állapotom most végre örvendetes. Miután hat hétig tejnél és zsemlénél egyebet nem bírtam enni, és javulásomban látszólag inkább hátra, mint előre mentem. Végre több kiütések és kelések után, melyeket oldalaimon, vékonyaimban és hasamon kaptam, megjött étvágyam, és vele igen hamar erőm is, úgyhogy két hét hét lefolyása után, már képes voltam egy exkurziót a keleti Szudéták legmagasabb pontjára – az Altvaterra – csinálni, és a tíz mérföldnyi út, melyet két nap alatt tettem meg, oly csekély fáradságot hagyott maga után, hogy háromnapi nyugalom után, holnap már ismét készülök a Glatzi-havasra, és onnét a landecki fürdőbe. Harmadfélnap alatt remélem megteszem ez utat, és ha út közben a kúrát csak félig használom is, hiszem, hogy a megelégedés és a vidám kedv, melyet ezen egészséget tanúsító vállalatokon érzek, felülmúlják igen sokkal azt, mit a kúra által mulasztok. Mivel az érdektelen élet, melyet oly sokáig kénytelen itt az ember élni, felette nyomasztó.

Minthogy kiütéseimtől és keléseimtől meg akarok előbb tisztulni, mielőtt kúrámat bevégezzem, bizonytalan vagyok, mikor hagyhatom el Gräfenberget. Talán csak augusztus közepe felé, megindulván ismét szüleimnél három napnál többet alig fogok tölteni és úgy szándékozom Ausztrián, Bajorországon, és Württembergen keresztül a Rajnára menni, hol különösen Becker és az ő irányait követő tudósok érdekelnek, és Berlinnek csak télre fogok fordulni. Becker princípiumainak én legmelegebb barátja voltam mindig, de grammatikai szisztémájának inkonzekvenciája miatt nem hódolhatom több évek óta. – Nem tudom, nem lesz-e ellenére a tisztelt társulatnak, mely pártol, ha Bécsben egy-két napot töltök. Ezen esetben kérném Tek. Urat, ha szíveskedne azon urak neveit tudatni velem, kiknek pártfogásukért és részvétükért különösen le vagyok kötelezve, hogy tehessem nekik tiszteletemet. Itt egyszersmind passzust[2] kellene a Németföldre kérnem. És a pénzküldeményt is, ha addig itt Gräfenbergbe meg nem kapnám, ott vehetném kezeimhez.

Kegyes indulataiba magamat ajánlván vagyok teljes tisztelettel

Tekintetes Úrnak

alázatos szolgája, Reguly Antal

Gräfenberg, 1847. július 21-én

[1] Kártya alatt itt térkép értendő.

[2] Passzus alatt itt útlevél értendő.