Vettem 1846. november 12-én.

Tekintetes Titoknok Úr!

Utazásomból a keleti finn népekhez augusztus hó 25-én érkeztem vissza Pétervárra. Egy hónappal később, minekutána nagyobb részét időmnek nyugalmamért Peterhofban Balugyánszky úrnál töltöttem – kész voltam utamat tovább hazámba folytatni, hogy néhány ismerőseimtől, különösen Köppen úrtól, azon felszólítás jött hozzám, nem akarnám-e gyűjtött – az északi Urált érdeklő – geográfiai meteriálisaimat még itt kidolgozni, minthogy német vagy más földön a tán szükséges segítség hibázni fogna, és főképp, minthogy az említett vidékek ismerete sehol se gerjeszthet nagyobb érdeket, mint éppen ott Pétervárott. Minthogy egyszersmind az itteni geográfiai társaság némely ajánlatokat tett a kidolgozása esetére, tehát nem akartam a helyes alkalmat, mely nyújtatott, elhagyni annál inkább, minthogy a külföldön nyelvészeti foglalatosságaim nem engedhetnék meg oly hamar az időt, mely ezen utazásom céljával némileg heterogén tárgy kidolgozására szükséges lehetne. Utazásomat tehát, melyhez már minden készületeim meg voltak téve, e felszólítás következtében elhalasztottam, és azonnal materiálisaim rendezéséhez és összeállításához kaptam. A munka csak egy geográfiai kártya[1] szerkesztésében és ennek kommentárjában áll, nehéz foglalatosságot azért nem kívánhat, minthogy azonban a rajzolandó föld területe 12 szélességi grádiest[2] (58-diktól fogva a 70-dikig) foglal magába, és egészségem rossz állapota naponként csak csekély foglalatosságot enged, tehát még sem remélhetem azt egy hónap előtt bevégezhetni.

Pétervárát tehát csak november végével fogom elhagyni, utamat azonban már nem hazámban, mint azt egy hónap előtt még kívánságom volt, fogom venni, hanem egyenesen Németországba, minthogy egészségem megjavulásával nyughatatlansággal kezdem várni az időt, melyben nyelvészeti foglalatosságaimat ismét megkezdhessem. Csak tavasszal, minekutána április vagy május havában első munkámat az Akadémiának beküldöttem, fogok talán hazámba visszatérni.

Tekintetes Úr! Én csak két hónapi nyugalom után jöhettem annyira, hogy ismét némi energiát és életerőt kezdek magamban érezni, megengedjen azért, ha csak most ily későn tudósítom még visszaérkezésemről. Én ezen három esztendő alatt felette sokat dolgoztam, és egészségem megtörtével egyszersmind felette sokat szenvedtem azon vad és szomorú tájakon, azon erő azonban, mely tűrni tanít, tanít egyszersmind győzni mindenen, és úgy mondhatom, hogy a hosszas fáradozás után én is végre elértem céljaimat. Csak azon egy óhajtásom marad még, hogy nyerjek hazámból annyi segítséget, hogy Németországba jővén, életi gondoktól szabadon, azonnal munkáim kidolgozásához kaphassak, felette örülnék azért, ha december közepe felé Berlinbe érkezvén ott Tekintetes Úr levelét és talán pénzbeli segítséget, már helyen találhatnám. – Hol fogva lakásomat német földön venni, még nem tudom. Alig Berlinben. Igen valószínű, hogy egy faluban, valamely város közelében fogok letelepedni.

Már közel 4 hete, hogy az itteni ausztriai konzulnak 6 ládát (kisten) etnográfiai és természethistóriai tárgyakkal adtam által, azon kéréssel, küldené azokat a magyar Akadémiának Pestre. Minthogy mindezen tárgyakat (néhány könyveket kivéve) akaratom az Akadémiának vagy a Múzeumnak általengedni, tehát bátorkodtam az expedíció költségeit az Akadémiára adresszálni. Kívánnám azonban, ha Tekintetes úr kegyeskedne ezeket azon pénzből megfizetni, mely az én számomra adatik, minthogy az Akadémia csak akkor lehet talán kész fizetni, ha azokat tőlem kezeihez fogadta. – A tárgyak már úton vannak, több mint két hete.

Magamat szíves és résztvevő hazafiúi indulataiba ajánlván vagyok

Tekintetes Titoknok Úrnak legalázatosabb szolgája,

Reguly Antal

Pétervár, 1846. október 20-án

[1] Kártya alatt itt térkép értendő.

[2] Szélességi fok.