A raifai kolostorban (Kazany mellett), 1845. április 14-én.

Tekintetes Titoknok Úr!

Utolsó szibériai lakóhelyemet – Berjozovot – március 5-én elhagyván, és a Szoszva vize hosszán a vogulok lakásaik szerint a Lozvára kelvén – innét ismét az Urál orosz felére, Permbe és tovább március 31-én Kazanyba érkeztem. – Az Akadémia kívánságának megfelelően itt a cseremisz nyelvvel foglalatoskodni kívánván – és csendet és nyugalmat ehhez keresvén – április 5-én elhagytam a várost, és a raifai monostorba (30 verszt tőle) húztam vissza magamat. – Hol cseremisz tanulmányaim végezetéig, azaz május közepéig vagy végéig maradni szándékozom.

Tekintetes Úrnak múlt év március és április hónapjában írt két levelét csak december utolsó napjaiban kaptam Berjozovban kezeimhez. Előbbi levele Tekintetes Úrnak, az Elnök őexcellenciája levelével és egy csomó újsággal, Baer úr által Vszevolodszkojéba utánam küldetett; ott azonban engemet már nem érvén, se utánam (mint ezt kívántam, és miért az ottani igazgatónak adreszemet is hátrahagytam) se vissza Pétervárra nem küldetett. – Mostani utamban ismét Vszevolodszkojén keresztül jővén, az igazgatót nem lelvén otthon, egy visszahagyott levelem által, másodszor szólítottam fel tudósításért e csomó iránt – feleletet azonban még nem kaptam.

Minthogy most a tavaszi idő beléptével a közösködés néhány hetekre megakadtatik, és lehetőség innét levelet küldeni nem lesz, kényszerítve látom magamat ezen postával Tekintetes Úrnak e soraimmal egy életi jegyet magamról adni, jóllehet csak alig hogy járok és eszelek még, minthogy csak tegnap hagytam el az ágyat. Egészségem, mely az utolsó időben, főképp Berjozovban, igen szenvedő állapotban volt, az utazás által még inkább gyöngítvén, most végre egy hideglelés hozzájárulásával egészen odaveszni látszott.

Ha egészségem engedi, én igen szívesen fogok még a csuvas nyelvvel is foglalatoskodni; ha azonban nem; tehát igen óhajtanék, Tekintetes Úr, e nyáron hazámba visszatérni. Annyi hosszas – egyedül és árván járt út után, annyi nehézségek és annyi lelki és testi küszködések után – úgy látszik – a nyugalomnak otthon, és a viszontlátásnak annyi – oly rég nélkülözött kedvesekkel – felette édesnek kell lenni. – Költségeim azonban, Tekintetes Úr, már végükre járnak, és Péterváránál tovább alig jöhetek velük. Nem kaphatnék-e az útra, Pétervárából hazáig – bármely kis segítséget! Könyörgöm, Tekintetes Úr!

Mint Tekintetes Úrnak leveléből látszik – Vszevolodszkojéból írt levelem, melyben múlt évben, utazásom (az Urálra) második feléről – Kazanyból Vszevolodszkojéig – tudósítottam Tekintetes Urat, veszendőbe ment.

Kovalevszkij és Kazembek urak számára, múlt év május havában küldött könyvek, se érkeztek ez urak kezeihez.

Kazanyban Fuchs úr nagy szívességgel vagyon irántam; lakása nála vagyon, és tavaszra; a közel 70 éves öreg, maga készül Bolgár romjait vélem meglátogatni. Érdekes hitvese  ismeretségét csak most tettem, minthogy első ittlétemkor nem volt otthon. Munkáit, melyekkel megajándékozott, az Akadémiának viszem.

Magamat további kegyes pártolásába és részvétébe ajánlván maradok Tekintetes Úrnak legalázatosabb és háládatosabb

szolgája Reguly Antal

[Utóirat]

Balogh urat kérem teljes tiszteletem jelentése mellett, tudósítani, hogy amennyire tehetségemben állott, iparkodtam kívánságának megfelelni, és magammal hozok néhány fejet és szkeletumot számára.

Ismerőseimnek és mindazoknak, kik részvételekkel megtisztelni kegyeskedtek, kérem legalázatosabb tiszteletemet.