MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_40_1

Pétervár, Julius 28. 1843.

Tekéntetes Titoknok Ur!

Fájdalommal olvastam Anyám utolso levelébe, hogy az Academiánál engem már vidékinek és orosz szolgának néznek. Ez mély halgatásomnak egy természetes következése – az igaz; mindazonáltal még is igen meglepett. – Egy hazát elhagyni egy nehéz dolog; és ha erre már elszántam volna magamat, mindenesetre tudosítottam volna egy ily lépésrül az Academiát, kinek meleg pártfogásáért a leg nagyobb köszönettel tartozom; valamint más részrül csunya háladatlan tett lett volna, ha Tekéntetes Urnak is annyi tapasztalt szivessége és pártolása után még egy levéllel se mondtam volna – ily esetbe – egy köszönetet.

Oka halgatásomnak munkám nagysága volt; ez oly sullyal fekütt rajtam hogy megbontani látszék egy idöre minden világi kötelékeimet, elfelejteni Szüleimet, Joltévöimet, és Barátimat és minden életemet csak egy pontba concentrálni. – Czélom oly magosan volt tüzve, hogy csak idövel és csak a leg nagyobb megeröltetessel jöhettem oly tudományi álláspontra, melyrül annak elérésére szabadon és biztos sikerrel munkálhatni; és míg ezt el nem értem, és se azon magasabb miveltséget se azon tudományos alapot és kiterjettséget mely ennek érdemes nyomozására szükségesnek látszott, birni nem éreztem magamat – addig inkább halgatni és tanulni és a dologhoz készülni mint arrul szollani akartam. – Eltökéllett akarásom tehát feladatom kérdését alapossan és végképesen megfejteni – egy részrül; és tudományi gyengeségem érzete, más részrül, ezen feladat minden oldali kivitelére – voltak csak azon okok mellyek valamint taval feleletemmel MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_40_2 az Academia megbizásaira annyira késtettek, ugy az idén is mindeddig minden nyilatkozástul vissza tartottak.

Taval, hogy a Tekéntetes Ur és az Academia leveleit, azon 200 p. fr. mellyel Ö kegyes volt segíteni, és mellyért csak most mondom alázatos köszönetemet kezeimhez kaptam, elvoltam tökélve tudományi készületeimet tovább folytatni és Tekéntetes Ur tanácsa után egy jobb időt elvárni. Itteni ösméröseim az alatt, kik sajnos hellyheztetésemen részt vettek, biztattak a dolgot egésszen elhagyni vagy legalább itten segítséget keresni – mire végre hajlandová is tettek; de mibül még se erettek semmi következmények, minthogy nem volt eröm magamat elhatározni, hogy a dologra került a sor; a munka mellyet hazai lelkesedésbül keztem meg és vittem annyi ideig ellátszék veszteni minden báját  és érdekét és azért inkább megmaradtam régi helyheztetésembe; és csak akkor hogy a Nagyherczegné Helena vetette magát közbe, kellett néhány lépésnek történni, – mellyekrül azomba Szüleim által tudosítatott Tekéntetes Ur. – Igy folytattam tanulmányaimat mellyek tárgyárul hasonlolag tudosítva van Tekéntetes Ur – míg tavasszal nagy köszönettel hallottam Atyámtul az Academia határozatát, mely szerént  1000 p. fr. rendeltetett Sziberiai utamra és egy kérölevél igazítatott az Udvarhoz ez utnak segitéséért.

Most midőn végre készületeimet elvégeztem, feladatom kivitelére elég eröt érzek magamba és tellyes biztossággal ajálhatom az Academiának szolgálatomat – most mondom csak Néki ezen – tulajdon kérésemet megelőző határozatáért leg méllyebb köszönetemet, és nem ohajtok semmit inkább, mintsem hogy mentül elöbb nyiljék meg elöttem a lehetöség Néki és Hazámnak szolgálhatni. – A legnagyobb köszönetem és leg méllyebb tiszteletem kijelentésével értesitse azért – kérem Tekintetes Titoknok Urat – az Academiát, hogy a legtökéletesebb MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_40_3 készséggel határozatainak megfelelni várom tudositásait, és hogy a leg nagyobb örömmel és buzgosággal megyek munkám végezetére járni, és mindent mit e dologban Hazánk tudományos gyarapodására szükségesnek vél, mennyire csak ereim engedik tellyesíteni.

Nézeteim és terveim ezen eredetünk kérdése megfejtésében változatlanul azok még mellyek taval voltak; utazásom czélirányossága miatt azomba néhány szot kívánnék megjegyezni. Azt t.i. hogy ezen borealis részekbe a tél, valamint az eggyetlen alkalmatos idö utazni, ugy egyszersmind a népek ösméretére eggyetlen. Ő itt minden élet és mozgalom ideje és ekkor vadász, ekkor kereskedik és utaz a Vogul és tesz szoval mindent mit egész esztendei élete kiván. Ezt fontos egy utazonak tudni, ki egy néprül egy biztos ítéletet akar hozni, mivel csak ily mozgalom idejébe nyilványitja ez minden tulajdonságos valoját és ereit. Hogy ha azért lehetne, szükséges volna hogy én October havába elkezdém nyelvtanulmányimat az Uralon (az utat kevesebbe egy hónál meg lehet tenni) és hogy Januar közepéig annyira halladhatnék, hogy a következö honapokba a Vogul földet sikerrel bejárhatnám – mi mint nyelvi mint ethnographiai tekéntetbül elkerülhetetlenül szükséges. Obdorskbul – hol egy nyugvo helyet találhatnék ezen utazás után – fordulhatnék asztán az Ostjákokhoz, kiknek nyelvük minthogy csak dialectusilag távoz a Vogultol nem hinném hogy sok munkámba kerülne. – Egy grammaticájával és lexiconával e nyelveknek reménylem meg volna munkám alapja vetve, és egy nagy lépés a finn népek összes ösmeretébe téve. – E fö czél mellett még azt kívánnám megjegyezni, hogy minthogy különös figyelemmel akarnék a finn népek physicai historiájára lenni, akaratom egy cranium gyüjteményt ezen népcsaládbul szerezni, és minden eggyes finn népnél koponyákat gyüjteni, fejméréseket és gypslenyomatokat – minek mesterségét itt megtanultam – venni; ezt, mi magába nem nehéz munka – szép volna a többi borealis népekre is, és talán minden Sziberia népeire kiterjeszteni (ha uti segítségem meg engedne egész Sziberiát meglátogatni) mibül idővel egy munka a Polaris népekrül vagy talán még nagyobbítva,  a Turányi nép Classisrul (mi bizonyossan nem halladja még tul nemzeti érdekünket) MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_40_4 támadhatna, mely Morton munkáját az Amerikai népekrül bizonyossan fellülhalladná. És egy ily munkának utobb, ha a sirhalmokba találtato koponyákra egyszer nagyobb figyelem fordítatik, valamint a népek régi geographiai kiterjedésére ugy némellyeknek nemzetisége meghatározatára is fontossága lehetne.

Tekéntetes Ur kinek szíves részvételéért és pártfogásáért, mellyet taval volt szerencsém tapasztalni, igen esedezem, és kinek háladatosságomat iparom által mellyel az Academia megbizasait kívinni ügyekezni fogok, meg fogom mutatni, tudositani fog az Academia szándékárul. Én részemrül kész vagyok azon 1000 pen. f^tal is utnak indulni, ha az Udvar semmit se resolvált volna (hogy csak legalább ezen Vogul népet ösmerhessük meg) ha csak adosságaimat megfizethetem, mi eránt én Bonifacius Professor urnak írtam hogy a Győri Káptalannál, valamint Zirzen Uram Bátyámnak hogy egy gazdag Atyamfiánál, kérne segítséget.

Az Academia könyveit mellyeket Frähn ajánlott néki, e napokba fogja Grof Eszterházi, követségünknek uj titoknoka expediálni (a csomo egy keveset nagy, azért nem fogattatott el eddig a követségnél), én hozzájok mellékeltem egy Tscheremiss Ujtestamentomot és a Mordvin Acta Apost. és Apocalipsist mellyeket szerencsém volt itt megszerezni.

Az Archeographiai Bizottság utolso munkája, a Volhyniai Chronika, mely sok hazánkat illető adatokat foglal magába. Én nem rég, hogy a Bizottság Elnökével Herczeg Schirinski Schigmatovval volt szerencsém szollani, megerintettem az Academia kívánságát e munkákat birni; mire ő igen késznek ajánlá magát szolgálni, ha az Academia kívánságát ez eránt nyílatkoztatná. Mivel ezen munka mely eddig 14 quart kötetbül áll, lesz talán még három annyi, és sok pénzbe fog kerülni és sok hazánkat illető dolgokat foglal magába, jó volna talán ha az Academia ez eránt írna, mely esetbe – hogy ha Ő viszonzásul Fehér Codex Diplomaticus át ajánlaná, nagy örömöt tenne sok orosz historicusnak, ki utánna sohajt. – Uvarov Ministernek azomban, nem Herczeg Schigmatovnak; kellene ez esetbe írní.

Ezekután – csak azon kérésemet ismételvén hogy ne tartson Orosznak ajánlom magamat Tekéntetes Titoknok Urnak kegyes pártfogásába és maradok a leg kitünőbb tisztelettel.

Tekéntetes Urnak alázatos szolgája

Reguly Antal