MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_43–44_1

Vsevolodo-Blagodatzki Decemb. 22. 1843.

Tekéntetes Titoknok Ur!

Nyoltz napja hogy rendeltetésem helyén – az Uralon vagyok; – és három nap ota két vogullal [k]ét tisztes öreggel töltöm in otio litterario idömet! – Egyoldaluak, kik a népek termeszeti [á]llapotját nem értik, és kik a külsö idegen formákrul itélve, csak azon itélettel birnak [m]ellyet elöítéleteik nékik adnak, e’ néprül Tekéntetes Ur, egy rossz képet adtak és ben[n]ünk rossz képzeleteket inditottak; reám nézve e’ két öreg egy ellenkezö és igen [jó] b[en]yomást tett, és reménylem, ha mi egy magossabb álláspontot veszünk [me]ly egy jobb míveltségnek és kifejlettebb emberi fogatoknak felelhet meg, mi [...] egy népet fogunk látni melybe nem csak semmi megvetőt nem találni, ha[n]em ellenben sok szép nyilatkozásai egy eredeti természeti életnek tűnnek [e]lönkbe. – E két öreg az itteni igazgatoság rendeletére, mely Borovkov senator Urtol e joszág Curátorátul felszolitatott mindenkép segítségemre lenni, hozatott ide a Lozva vizerül, hová (50 werst innét) még megérkeztem napján (15^dikén) [e]gy posta küldetett utánnuk; és 19^dikén estve volt szerencsém, bennük az elsö [e]redeti vogulokat utazásomba látni és vélük az egész estvét tölteni. – [C]harakterukra nézve ök nyiltak és könnyebbek és élénkebbek a többi finnoknál [ő]k a beszédbe gyorsak, hamar értenek és hamar felelnek; testalkotásra nézve nem egyformuak; az eggyik – Jurkina nevezetü és 79 éves – erös és magas növésü és hosszukás képü, a másik – Baktjiár nevü és 60 éves – rövidebb és finn alaku; mind a kettö azomban még könnyü és mozgékony és esztendeje terhét könnyen viseli; szinre feketék mint bizonyságuk szerént min[de]n Vogul (mint mondják csak egy szőke van köztük). – Jurkina kinek fejérül tegnap egy gypslenyomatot vettem, ma vissza utnak indult, mivel háztartása nem enged egy hosszabbi távullétet, Baktjiár azomban ki minden kötelektül szabadon áll a világon, nálam marad és tanítom lészen.

A Vogul Tekéntetes Ur, egy igen kis számra olvatt népség, mely közel van egésszen a világbul kimulni. A statistikai tábellák mutatnak ugyan Vogult több számba a Sosván, Lobván, Lályán etc. ezek azonban csak Vogulok per traditionem, mivel voguloktul származnak és vogul modra még jásszákot fizetnek, a valoságban azomban tiszta oroszok és a vogul nyelvet nem csak hogy nem beszélik, hanem sokan közülök soha nem is hallották, – mint ezt az elsö vogultul kinek házánál (a Lálya vizén) tartottam szányammat  és nem kevés várakozással nyitottam meg ajtaját, hallottam. Valodi Vogul még csak a Lozva és Pelim vizén találtatik: az elsön – a Tobolszki határig – talán 90 férfi lélek, mely hasonlolag azomban beszél már oroszul, és él és öltözik e modra; a Pelimen mint mondatik számosabban találtatnak és eredeti ebben a Pelimtül keletnek vagy a Lozvátul éjszaknak a felsö Sosva felé Vogulnak nincs híre már, és MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_43–44_2 csupa Ostják lakik. – Nemzeti neve a Vogulnak Man_gszi (n nasalis hang) vagy M[an_g]szi hum (manszi férfi) mellyet az ostjákkal közössen visel.

A mi Geographiáját e két nép lakhelyeinek illeti, nagy érdekű az, hogy ök nyelvü[kön] egy helység vagy folyo nevét se ösmérik, mellyeket mi Geographiai kártyáinkba fo[gla]lunk, hanem mind tulajdon neveikkel nevezik mint p. o. Lozva Lusszm, a két Sosva Tȃit (a felsö Sosva mely egyszersmind Jugra és a rajta élö ostják[ot] Jugrintzi neveztetik – náluk vai Tait az az vajas vagy zsiros Tait a bö halászatárul) a Vogulka Vuolja, Petsora Pésser, Vischera pä^zser, Ob Assz etc. Ezen neveket, azt mondják, a vidéki utasok mint a Szá^reno[k] (Zyränyok) és oroszok, kik itt gyakran járnak; adták, és ezt Ugy is kell hinni ha ezen vidéki neveket csak a felsö éjszaki tájakba találna[k] hogy ha azomban az egész föld mely az elött a voguloktul lakatott, az Is[et] és Usa vizéig, csak ily hasonlo nevezeteket mutat fel, mellyek mind tiszta P[ermi] nevek, és mostani lakhelyeibe a Permoknak nagyobb részt előjutnak és ugyan e nyelvbül tisztán magyarázattathatnak (így p. o. az Ob vize, – egy ha[son]lo nevü folyo találtatik mostani lakhelyeibe a Permoknak, és nyelvükön eg[y] mezzös rétes folyot tészen – a helység Obdor (obtáj) hasonlolag Perm, mint ök P[er]mok Solikamskot ma is Soldornak (so táj) nevezik, igy Jeromkar mellyen Ver[ho]turje építtetett hasonlolag Perm) – és több tulajdon Vogul nevezetek is e[m]ezekbül rontottaknak látszanak – akkor e dolognak egy méllyebb oká[nak] kell lenni, és a Vogul nép itten nem eredeti, hanem csak bevánd[or]lott videki népnek tetszik; ekkor nyer egyszersmint több biztosságot és világot azon Messerschmidt traditioja mellyet ö az ostjákoknál hallott, és melly szerént az ö földjükön az elött egy mivelt nép lakott, melly vár[os]okban élt etc. és ök (az ostjákok) délnyugoti részekbül jöttek ide. Ezen délnyugoti részek azomban csak a Baschkirok földje lehet, melybe tehát a vogul és Ostjak az az a Man_gszi nép elöbb lakott, és melybe ö a Baschki[r]ral egy nemzetet tett, míg ez késöbb el nem tatárosodott; mert hogy a Baschkir nem eredeti Tatár, hanem bizonyossan finn nemzet volt, az[t] nyelve és fejalkotása igen nyilván mutatja.

Nyelve a vogulnak sok ösméröst mutat és reménylem hogy rövid idö alatt mestere lehetek néki; a kimondásba és az accentusba nagy könnyüséget érzek és kiejtésem nem ritka dicséretet aratott már nálok; bir azomban több tulajdonossággal is hangjaiba, és föképp orr hangokon gazdag; formákra nézve szegényebbnek látszik. – Éneket Baktjiár többeket tud, eggyet egy Kondiai Herczegrül mely tovább egy oránál tart; az Ostjákok azomban és a Vogulok a Pelimen gazdagabbak ezeken, mivel a Lozvaiak itt már tö[bb]nyire orosz énekeket énekelnek. Instrumentumjok kettő vagyon, az eggyik Tarnapoi, állo hurral, egy kis hárfa formájába, a másik Sangur fekvö hurral és hosszu alaku. MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_43–44_3 Melodiára nézve énekeik hasonlítanak a Tseremiss és votják énekekhez, és ugy látzik hogy lehetséges lesz néhányat notákba hozni.

Utazásomrul Kazánbul idáig, és alattai munkálatimrul Tekéntetes Ur, igy adhatok rövideden számot: Kázánbul Permig (580 werst) 10 napot töltöttem. Utam Málmis városáig egy szép mivelt földön mely tatároktul lakatik, vezetett; itt a nagy fáradalmak következésébe mellyekkel utam Moskobul volt összvekötve, 3 napot feküdnöm kellett; innét a Viátkai megyén keresztül a Permi határig Votjákok közt utaztam. Papjaik közül kettöt kik e nyelvhez értenek látogottam meg, az eggyik a Döbesi plébániába, egy mivelt ember, ki egy Votják grammatikát irt, és ki számomra egy Votják lexikont néhány ezer szobul, visszajöttemig, összveállítani ígért, a másik Szumsziba lakik és a Máté Evangéliumát forditotta nem rég Votják nyelvre. Dialectusa mint ők mondják a Votjáknak kettő vagyon, az eggyik az éjszaki vagy Glasovi a másik a déli vagy a Szarapuli mely a tatárhoz hajlik vagy inkább csak vele egy keveset kevert; ezen déliek egyszersmind Complexiojukra, mely fekete, az éjszakiaktul távoznak, és azon ellentettet mutatják mellyet elöbb a Tseremisszoknál találtam, és most a vogulnál is látok, kinek éjszaki testvére az Ostják éppen oly általános szöke haju mint ö fekete; oka ennek minden esetre a vegyület idegen vérrel. Reménylem hogy ezen lexikai munkán kívül még más instructiokra is mellyeket e két Pap elfogadott, kapok visszajöttemig feleletet. –  A Permi határnál meg szünnek a Votjákok, és a Baschkírok kezdödnek, kik itt mint a Tatárok tellyes helyen-lako (nem nomad) nép, és vándorlo életüket a nyáron, odahagyták. Az elött itt a Permok határozták vélük, most azomban minthogy ezek eloroszosottak csak orosz találtatik. – Perm városába egy hetet mulattam, mely alatt föképp e megye geographiájával iparkottam meg ösmerkedni; a Gubernator kinek itt nagy szivességével éltem és kinek házába volt lakásom, e tárgyba sokat segített; parancsára, egy catalogja iratott számomra megyéje minden helyneveinek, és megyéjének kissebb hivatalai felszolitattak helység nevei mellett meg jegyezni, hogy mily népbül állnak lakosai; mely szerént egy ethnographiai kártyája e megyének lesz lehetséges. Elutaztomkor még egy szép nagy kártjájával megyéjének ajándékozott meg, és egy kozákot rendelt úti kíséretemre minthogy eddig egyedül és magam jártam. – Permböl Solikamsnak vettem utamat. Uszoljéba a híres stroganovi sofözésekbe utaztattam és az ottani Igazgatonál Volegov Urnál négy napot töltöttem. Töle egy Perm lexikont mely 4000 szavat foglal magába, bírok ajándékul nála készítettem egy ethnographiai kártyáját a Permoknak, a mennyire ök a Permi megyébe laknak, és historiájára e tájaknak is sok adatokat kaptam. – Solikamsban egy Protopopot ki a Permok közt sokat élt és egy grammatikát is írt e nyelvbül MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_43–44_4 kívántam meg látogatni, nem találtam azomban a városba; némely instructiokat tehát fiának, ki hasonlolag pap, hátrahagyván, tovább folytattam utamat az Uralra, mellyet két nap után elértem és Decem. 4^kén meghallattam. – Verchoturjeba mely egy Vogul vár romjaira épült, és melynek igazgatosága alá tartoztak ezen egész Urali táj Vogulai, és mely egy archivummal bír,  – több adatoka[t] reménylettem a vogulok historiájára, az ö régi számukrul, az ö kitolatásukrul lakhelyeikbül, keresztelésükrül etc. kapni; a rend azomban itt hibazik és csak a bíztosíttással e kérdésekre feleleteket visszajöttemkor kapni, indu[l]tam innét Bogoslovsk felé, hol a hegyi igazgatonál Protasszov Urnál k[i] több évig volt feje azon éjszak Urali expeditionak, mely az arany homok vizsgálatára 1829^tül maid esztendönként tartatott, igen szép kártják[at] láttam ezen expeditiorul mely egész a Szertán vizeig a Szinyának egy mellékfolyojáig vitetett. Számomra egy copiája készítetett e kártyáknak. Itt egyszersmind két vogul craniumot mellyet ez expeditio hozott magával, kaptam. – A Protopoppal ki Püspökétül, kinek Permbe tettem tiszteletemet, egy igazítást kapott, engem a Vogulokhoz kiket 35 esztend[ő] ota ösmér, késérni, végre Bogoslovskbul 15^dikén regvel, itt Vsevolodskoiba utazásom czélját elértem. A szükség nyugodalom után feloldatá velem e jo öreget hivatalátul, engem a Lozváig a Vogulokhoz kísérni, és igy ő visszatért, és én ez utat, mellyet nagyobb haszonnal tehetek magam, mint egy papnak, kitül mint pogány szokásaik büntetöjétül félnek, társaságába, egy később időre hagytam. – Az itteni Igazgatóság mint Tekéntetes Ur látta, ezen utazást most feleslegessé is tette, és csak késsőbb ha egyszer vogul tudományom azon állásba hoz, ezen utbul egy nagyobb haszn[ot] kapni, fogom ez utat csinyálni.

Ezek voltak Tekéntetes Ur! iparkodásaim, és ezek sikereim; mennyire időm és ereim engedék én semmitse hagytam el figyelem nélkül, és iparko[d]tam minden tárgynak maga kezdetét és alapát megvetni; hazám segítségén függ most hogy valamit végezhessek és resultatumokat lássunk. –  Azon irat után itélve Tekéntetes Ur, mely erántam a Status Cancellariabul Követségünkhöz érkezett, és azon kedvezö felelet után mellye[t] követünk méltoztatott erre adni, én biztossan hittem, hogy még én az Uralra érkezek, egyszersmind levelek hazámbul is ide érnek; a dolog azonban nincs ugy, és aggodás akart többször meglepni hogy nem merészeltem e többet mintsem kellett volna – egész gazdagságom Tekéntetes Ur 38 rubel bancoba áll – törekedem azomban megnyugodni, és bizok egy Császári szoba mely segítségét igeré, és reménylem hogy az Academiának is lesz modja igéretét tellyesíteni, – minthogy min[t] szükségeimrül mint existentiámra mint egyébb czéljaimra az itteni igazgatoság gondoskodik, kiadásaim itt igen csekélyek, és addig MTA_KIK_Kt_MIL_4r88_43–44_5 mig a vogul nyelvbe annyi elömenetelt teszek, hogy némely kirándulások szükségesek lesznek, segitség érkezhetik.

Vsevolodo Blagodatzki vagy rövidebben Vsevolodskoi – ezen nevü familiának joszága az orosz telepedésnek az Uralon – utolso pontja, Verchoturjétül 240 wersti távulságba az éjszaknak; fekszik a Sosva és Ivdel vizei közt egy vad és nagyszerü természetbe; nyugotrul az Ural havasaitul, keletrül a táj azon hajlásátul határozva, melytül ez a Toboli nagy térség felé kezd vonulni és ellapulni.

Mikor lehet szerencsém Tekéntetes Urtol egy levelet kapnom! és mikor az Academiának akaratjárul és kivánatairul tudosittatni! Én Tek. Ur! érzem tellyes mértékébe feladatom értékét és tárgyam fontosságát, és nincs munka, mellyet Ö szükségesnek talál, melytül félnék és melynek kivitelére ne volnék kész. – Hazánkban ezen uj nyelvészeti tudomány még eddig kevés figyelmet gerjesztett, ez azomban! mely szenvedö idökorunknak balzsamát fogja nyujtani, melybül egy uj miveltségi epocha fog elöttünk felkelni – millyet a historia még nem ösmért, – és melybe elöször fogjuk az emberiséget látni azon tellyes kifejlődését elérni, mely ennek leg magassabb czéljainak megfelelhet.

Az Academia pártfogását kérvén, ajállom magamat Tekintetes Urnak szivességébe és vagyok a leg kitünöbb tisztelettel

Tekéntetes Urnak

alázatos szolgája

Reguly Antal