Ms_6227_89_001

Kalevala.
I. Ének.

Kedv emelkedik keblemben,
gondolat ébred agyamban,
Kedv énekekhez kezdeni,
elmultakat emliteni.

Szeretett felebarátom
régi énekes pajtásom
ritkán eggyé eggyesülünk
beszélgetni találkozunk
éjszak e szegény határin
éjszak e mostoha tájin.
azért kezet kézbe téve
markot a marokba véve
énekeinket hozzuk elö
legszebbjeinket adjuk elö.
hogy hallják ezen kedvesek
tanulják ezen ohajtók
ezen ifjú sarjadékok
ezen fejlö nemzedékek.
azon öröklött szavakat
könnyen folyo szép hangokat
Väinämöinennek övébül
Ilmarinennek kohábul
Kaukomieli kardhegyébül,
Joukahainen ívkörébül,
éjszak messze földjeibül
Kalevala fenyéribül.

Öket atyám dalolgatta
fejsze nyelét faragdálván
öket anyám emlegette,
a jó öreg fejtegette
orsoját, hogy forogtatá
orsonyelét penderíté.

Vannak még más szavaim is
felhorgászott tanulmányim
uton utfélen kapkodott
fenyérfürül szakaszgatott
ágakrul letördelgetett
hajtásokrul tépegetett
hogy mint pásztor gyermek jártam
a marhákat legeltetve
édes méz izü füveken
szép virágos zöld réteken
sötét Muurikki nyomában
Tarka Kimmonak oldalán.

Onnét kaptam száz szavakat
ezer énekhez anyagot
azt gomollyá felgöngyöltem
csomoba össze kötöttem
gomolyt szánkosárba gyugtam
a csomot szántalpra tettem
ott hidegbe fekve hagytam
rejtekben soká énekem.
végre fagybul elöveszem
a hidegbül ide hozom
vas loczánknak az orrához Ms_6227_89_002
fenyöpadunknak fejéhez
e hires gerendák alá
e díszes házfedél alá.
a gomolyt le gomolyítni
a csomot megoldni kezdem.

Jo éneket ugyan mondok
szépet is kigondolgatok,
táplálo rozsétel után
árpábul készült sör után.
deha sör nem kaphato már
a félsör is elfogyott már
száraz torokbul dalolok
viz mellett is dudolgatok
estélynek eltöltésére
rövid nap befejeztére
a reggelnek kezdetére
Más napnak könnyebbségére.

----

Ugy hallottam állítani
hogy az ének így kezdödött:
maga lett az éj homálya
maga jött a nap világa
maga született Väinö is
az ének örök mestere.

Kave Ukko éjszak ura
Derék öreg Väinämöinen
feküvék annya méhében
nyugvék benne harminc nyarat
's ugyan annyi telet benne.
lassulta az idö jártát
unni kezdette életét
hogy holdvilágot nem láta
napvilágot nem szemléle.

Ily szavakkal kezde szolni
Ily szavakkal nyilatkozni:
hold olgyad meg, nap szabadítsd   
gönczöl csillaga vezesd ki
a férfit nem-látott uton
ismeretlen ajtokon ált
ezen korlátolt udvarbul
ezen szoros járásokbul.
engedd a holdat tekintnem,
a napot megszemlélgetnem
gönczöl csillagát ismernem
a szabad légnek örülnöm.

Hogy a hold nem oldá meg öt
a nap sem szabadítá öt,
maga utat nyit magának
keze névtelen ujjával,
a piros ajtót megrugja
bal lábának nagyujjával  
négy kézláb megy a küszöbre
térden pitvar ajtajához
's ugy lábain az udvarba.
jött ki a holdat tekintni,
a napot meg szemlélgetni    
gönczöl csillagát ismerni
a szabad légnek örülni.

Ejjel született Väinämöinen
nappal a kovácshoz méne.
kalapál ottan erössen       
hangzik a kovács mühelye.
mént kovácsol szalma könnyüt
karcsut mint kalásznak szára.

Simitgatja hátgerinczét
gyönge husát veregeti.
Jó volna a hátán lenni,
rengetödzni puha husán.
maga ül hát fel hátára
bele ül lágy gerinczébe.
vágtat hogy a föld reng bele     
utját hamar végig éri,
szalma könnyü paripáján
kalász száru karcsu lován.  Ms_6227_89_003
megy Väinö hon berkin által
Kalevalának fenyérin   
a lo nyargal, fogy a távol
marad a hon, kurtúl az út.
megyen már a tenger hátán
a tengernek messze sikján
viz sem éri lova szárát      
sem lovának vas patkoját.

Bandzsa szemü lapp emberke
haragot tart rég magában
boszut forral kebelében
öreg Väinämöinen ellen.

Tüzben ívet kalapácsol
iv abroncsot hamarjába.
vasbul veri az abroncsot
hátát tiszta rézbül önti
azt arannyal ékesíti
hó ezüstel diszesíti.
Int igy ívhez elkészülthöz
abroncshoz egészen készhez
fegyverhez nézésre széphez
értékére vajh becseshez. 
áll egy ló ott háttal neki
csiko ugrik tusko mellett
Kapo nyugvék a fegyveren
nyul fekszik a kazal mellett.

Farag nyilat egy rakásba       
három-tollukat határba
a késszen faragottakat
a fiai feltollazzák,
fecskének finom tollával
verébnek sebes szárnyával.   
mivel enyveztetnek ők meg
mivel erősíttetnek meg?
vak kígyó sötét nedvével
siklokigyónak mérgével.
honnét kapott ö toll-kötöt
honnét kapott ívére hurt?
a hol kapta toll-kötöit
ottan kapott ívére húrt.
Hiisi lova sörényébül
Lempo csikoja szörébül.

A nyilakat megfaragván
és tollakkal felruházván
gyalog elsiet utjára
sebességgel halad elö
erös ívét hóna alatt
rakott tegzét hátán vive
tüzes roham eséséhez
szent folyonak örvényéhez.

Kémlel reggel, kémlel estve
kémlel egész délen által
nem jönne-e Väinämöinen
a tengernek kedvelője.

végre egy nap megtörténik
valamely napnak reggelén
szemét nyugat felé vetvén      
fejét a napnak fordítván
hogy öreg Väinöt meglátja
kékes tengernek felette.

Megkapja tűz edzett ívét
kézbe veszi szép fegyverét
alaját siet hurozni.
huzza az erös rézívet
fel baltérdének feléje
jobb lábát kengyelbe tartva.
Tegezébül vesz egy nyilat     
tollas nyílat börtokjábul
nézi leg egyenesbekjét
leg jobb nyelüt meg választja Ms_6227_89_004
hamar ivét most felveszi
kezébe felemelinti
füléhez jól helyezteti
válla tövéhez illeszti
Väinämöinennek fejére
tenger lovag halálául.

Anyja tiltja, neje tiltja
ellenzi föld két férfia
ellenzi föld három lánya
Väinamöinen meglövését.
Meg ne löjed Väinämöinent
nagy nénédnek fija Väinö!    
még is lött, és nem engedett
maga íly szókra fakadott:
ha kezem felemeltetik
akkor nyíl leereszkedjél,
ha kezem leeresztetik
akkor nyíl felemelkedjél.

Ellövi nyila elsöjét
és ment sebessen felfelé
feje felett fel az égnek
az ég meg akar repedni
légivé csak nem megtörik.

Lövi nyila másodikát
és ment sebessen lefelé
lefelé a föld anyába,
mánálába majd leszakad   
homok háta majd meg hassad.

Lövi nyila harmadikát
egyenessen megy harmadszor
a kék jávornak lépébe
öreg Väinönek alatta
a ló czombjának husába
a ló balvállán keresztül.

Erre öreg Väinämöinen
kezével a vizbe fordul
ujjival habokba nyomul      
öklivel hullámokba tur
hátárul a kék jávornak
kalász száru karcsu lonak.

Bandzsa szemü lapp emberke
maga ily szavakra fakad:  
Többé öreg Väinämöinen
nem többé élő szemekkel
ezen világ idejében
holdnak arany világánál
jársz Väinö hon berkin által
Kalevalának fenyérin.

Derék öreg Väinämöinen
hányatik hat éven által
vettetik hét nyáron által
tévelyeg nyolcz esztendőkig      
átlátszo tengernek hátán
nyitott korlátlan sik hátán.
alatta a viznek habja
felette az égnek boltja.

A vizeket most olvassa  
hullámok számát fontolja
hol fejét felemelinti
ott szava által sziget kél
hol kezével egyet fordit,
ott földnyelvek képezödnek
hol lábával feneket ér
ott a mélybe hal gödröt ás
hol part a parthoz közelít
ott hálós helyeket jegyez
ahol utjában megnyugszik    
ott kemény sziklákat termeszt
szikla csucsokat alakit
mellyeknél hajo megtörik
Kalmár életét vesziti.

Jön egy sas Turja földérül
leereszkedik lapp-honbul
lengedezik, szállinkózik
el keletnek, el nyugatnak
el délnyugotnak fogytáig
messze éjszak vég fokáig    
keresve fészeknek helyet
lako helyet nézegetve.
Ekkor öreg Väinämöinen
tengerbül emeli térdét
szénatermö domb alakut
fü benyöltet, turfa telit.   Ms_6227_89_005
lengö Turja-földi madár
talál itt helyet fészkének
látja viz felett a dombot
kékellö habnak felette      
szállinkozik lengedezik
térd fejére ereszkedik
szénábul rak rajta fészket
száraz füvel össze fonja
hat tojást tojik beléje
hat aranyos tojásokat
egy vastojást hetediknek.

Meg üli a tojásokat,
melegíti a térdfejet.
mire öreg Väinämöinen    
érezvén térde höségét
lábszárának nagy melegét
meg mozdítja térd kalácsát
meg rázza lábának szárát
tojások vizbe gördülnek
egy sziklára hengerülnek.
a sziklán darabra törnek
a riadt sas légbe röppen.

Ekkor öreg Väinämöinen
eme szavakat hallatja:
a tojásnak also fele
legyen also földanyává
a tojásnak felsö fele
legyen felsö égboltjává
mi tojásba vagyon fehér  
az mint nap fog világitni
mi tojásban vagyon sárga,
az holdképpen fog szolgálni
tojás egyéb darabjai
fel az égbe csillagoknak.

____