Athenaeum 1842. 45. sz. 709–716.

709.

Reguly Antal’ újabb levelei.
(Vége.)

Atyám azt kérdezi, valljon nem pályázok-e azon kérdésre: Quid de scythis etc. Nem, arra nincs időm, ’s ha volna is, azt valami jobbra, határozottabbra fordítanám. A’ tárgy idősebb embernek való, ki sok studiumok és széles olvasás után magát szívesen tapogatózások és sejdítésekre adja. A’ régiek a’ s z i t t y a  név alatt nem értettek valami bizonyos határozott népet, hanem azon neveztek minden, a’ fekete és caspiumi tenger közt lakott, ismeretlen népségeket. Bajer, ’s utána Rask ’s legtöbb újabb éjszaki történetnyomozó a’ szittya és csúd nevet, melly utóbbi alatt a’ finn népségek értetnek, egészen azonosoknak tartják. A’  c s ú d  név továbbá nem csak az oroszok, hanem a’ lappok előtt is ismeretes, kik mégis semmi érintkezésben az oroszokkal nem voltak. A’ szamojédek is ismerik e’ szittya nevet, ’s a’ „csúd” név messze be Szibériába a’ tatár és mogol ván710.dornépek közt az Altai’ húzamában ismeretes; csúd sírokban talált arany ékszerek az itteni ázsiai muzeumban találhatók. – A’ kérdés a’ mint mondom, széles és terjedező; mindig csak a’ régin kérőzni nem fiatal embernek való. Ez mindenkor valami határozotthoz tartsa magát: álmodozásokra, vélemények’ faragására ráér utóbb. Engem jelennen leginkább a’ nyelvvizsgálás vonz; ez már eddig is egészen más arczot adott régi történeteknek, ’s most a’ régi történetek’ vizsgálása egészen más mint volt az előtt: ’s nincs is egyéb eszközünk azok’ felvilágosítására. Az időnek kell e’ tárgyat megérlelnie; még korán van hozzá nyúlni, ahhoz még sok előkészület kell.

Küldjék el, kérem, Jerney úr’ értekezését ’a Kubecsekről. Ő azokat magyarokká teszi. Az okoskodás szép lehet, de nyelvök’ mutatványai egészen mást bizonyítanak. A’ kúnokat hasonlóképen magyaroknak tartja. A’ miatyánki mutatványok tatár eredetre emlékeztetnek; ’s tudva van, hogy Varró nevezetü karczagi polgár, ki 1770. halt meg, utolsó volt, ki kúnul értett. Ők tehát a’ magyar nyelvet később vették be.

Nem lehetne-e e’ dolognak magok a’ kúnok közt nyomaira akadni? – Fejér’ munkáját Pöschl által fogom kapni.

Balugyánszkyné asszonyság kért, szereznék neki egy, jó öreg betükkel nyomtatott magyar imádságos könyvet, mert szemei felette gyengék, nála az „Isten a’ legtisztább szeretet” van, de ennek betűit igen aprólja, azért nekem ajándékozta. Kűldjenek tehát egyet, édes szüléim, ’s vele együtt Himfy’ szerelmeit. – Egy Halbert nevű fiatal ember, ki itt ’a lengyel követségnél van, ’s gyakran jár Balugyánszkyékhoz, magyarul akar tőlem tanulni; örülök, hogy tehetem; kérek azért egy német–magyar nyelvtant, valamint saját használatomra a’ Magyar–Német Zsebszótárt is.

Édes szüléim, én nem olly hamar térek ismét vissza. Ha terveimet kivihetem, úgy nincs felette távol az idő, mellyben ős magyarokat, azaz testvérnépeket, vagy anyanemzetünket fölfedezem. Fraehn hatalmasan bizgat, nagy kedvem van Kazánba menni. Akkor aztán mordvin és csuvasz nyelvtanokat és szótárokat adok – ezek a’ volgai finnok’ ágai, kik már Jornandes előtt ugyan azon tájakat lakták, mellyeket mai nap, t. i. a’ Szúra’ mellékét.

Bocsánatot a’ zavaros levélért; fejem teli van, ’s az idő rövid. Éljenek boldogul stb. 711.

III.

Sz. Pétervára, jul. 24. 1841.

Jó szülőim! Öt napja, hogy előttem fekszik a’ félív papiros, ’s nem kezdhettem el levelemet. Ismét meg vagyok hát szorúlva az idővel, sietnem kell, hogy ’a levél megszülessék. Ha édes anyám a’ kis szobában asztalkája előtt ül, kezét állára támasztva, ’s kedélyesen olvasgat a’ felütött kártyákban, ’s mint újságot azt mondjaJulinak: „Tóni Finnországba útazik:” úgy igen helyesen jövendőlt; bár így kiáltson is fel: „Finnországba! hol már különben is olly soká volt, hogy úgy tetszett, mintha ott akarná magát eltemettetni? Ez alig lehetséges!” – Illy esetek adják elő néha magokat a’ nap alatt. Egy ismerőssel, ki holnap Wiborgba utazandik, megyek én is. A’ költségeket megosztjuk. Thesleff kormányzót, ki közel lakik, meglátogatom és Atter tábornokot is; mindeniknél egy napot mulatván tovább fogok útazni a’ híres I m a t r a nevű zuhataghoz (8 német mérföldnyire ide) és onnan jövök Schlüsselburgba; innen a’ Neva’ mentében a’ legjobb fahajón fogok lefelé evezni. Schlüsselburg még Pétervár’ környékéhez tartozik. A’ vidékek kiesek és historiai nevezetességök minden esetre  megérdemlik a’ látogatást. Minden szombaton megy egy gőzhajó Schlüsselburgba. Szándékom vala ez útat megtenni Imatráig; most épen jó alkalom mutatkozik rá. Hat nap alatt ismét itt vagyok. Időnk két nap óta igen jó van ’s úgy látszik tartós lesz ’s a’ sürű eső kifárada már bennünket gyötreni. Hogyan van kertje, édes anyám (idörőli beszédem hozza ezt emlékezetembe)? Lett-e sok violája, szegfűje? vannak-e szagos tubarózsái? Termend-e sok gyümölcse? Semmit sem ír nekem anyám reményeiről (talán hogy nagy étvágyat ne csináljon gyümölcsre, ki talán még igen sokáig nem ehetem belőle). Én itt a’ legízletesb földi epret, málnát és ribizlit eszem. Az orosz parasztok nagy szorgalommal termesztik kertekben ’s igen nagy ügyességgel bírnak e’ részben. Még soha sem ettem illy nagy és ízletes e’ nemű gyümölcsöt, és alig lesz valahol alkalmam. Egy fontnak ára körülbelül 7-8 garas, de eleintén egy ezüst forint is volt. Őszi baraczk is van már, de egy ezüst forint egy. Én tehát útazom és Finnországot utólszor látandom. – Az academiának még nem írtam; de időközben még több is megérhetik bennem ’s reménylem, azalatt választ is nyerendek jun. 2 és 25. írt leveleimre szülőimtől. 712.

Miként 10-én megírtam volt, az nap Kronstadtba útazám. Zivatar támadott; a’ tenger viharos volt, de mi szerencsésen megérkeztünk. A’ császárnak más nap kell vala oda érkeznie, hogy nagy Péter’ szobrát felavassa. Délután 2 óráig váratott, de nem jöve. A’ szobor azonban már le volt leplezve. Az sikerűlt műnek mondhatik. Három szögletű piedestalon áll a’ nagy monarcha, lebocsátott szablyával; tekintete a’ réven át a’ tengerre van függesztve. A’ hely egyébiránt nekem a’ legunalmasabb volt, mi csak az ég alatt lehet. Egész város mintha üres volna. A’ lakosság, melly télen 33,000-re mehet, most hajókon van a tengeren, ’s itt vannak lakásaik. Most épen az egész flotta, 18 linea hajó, fregat stb. a’ révben van egy vonalban felállítva, ’s szép festői tekintetet ad. Meglátogatám a’ catholicus papot (ő lengyelországi, praemonstrati öltözete van ’s községe közel 8000 lélekből áll, kik nagyobb részt lengyelek) ’s kaptam tőle hírlapokat, mellyeket a’ kertben olvasék, minthogy némelly általam ismert tiszteket nem találtam fel. A’ szép új kaszárnyák, az Arsenal, de kivált a’ rév, mellyet láttam ’s igen sajátszerű élet és mozgás van itt, mit három egész óráig tudtam nézni a’ legnagyobb élvezettel, és mégis a’ többi időn át olly igen unatkoztam.

Egy angollal, kivel a’ révben találkozám, kibérlénk egy kis csolnakot, minthogy nagyobbat nem kaphattunk ’s estvefelé Oranienbaumba eveztünk, fél német mérföldre. Igen félelmes veszélyteli hajózás volt ez, minőt többé nem akarok megkísérteni. Köpenyeinket ’s minden podgyászt letettünk, hogy magunkat könnyebbekké tegyük, ’s hahogy a’ hullámok felfordítandanak, segíthessünk magunkon. Az ég igen felhős vala; dühös szélvészek czikáztak, mellyek azonban a’ révben még nem voltak érezhetők. Az egyetlenegy ember, ki velünk volt, igen heves gyerkőcze vala; ő bennünket, miután a’ révből a’ tengerre kijöttünk, bíztata, hogy ne térjünk vissza. De sorsunk roszabbá lőn minden lépten. Midőn Oranienbaumnál parthoz jövénk, csaknem egészen át valék ázva és a’ tengeri betegség’ kiütéséhez néhány percznyire közel álltam; de kilépésem a’ száraz földre megszabadíta ’s az angol is egész nyugalommal fölvevé öltönyét.

Oranienbaum császári mulató vár; Mihály nagy herczegnek, a’ császár’ testvérének nyári713. laka; ennek közelében van az én angolom’ ipa, hova ő engem meghítt egy pohár portói borra, hogy a’ betegségnek minden legkisebb jelét elfojtsam.

Másnap sétálást tevék néhány finn faluban és estvére Péterhofba jöttem. E’ hely még nagy Péter’ idejében támadott, ki maga kezeivel ültette a’ kert’ nagyobb részét. Újabb időkben kivált Miklós alatt – mivel az udvar a’ nyár’ nagyobb részét itt tölti ’s vele részint udvari emberek, részint egyebek, kik boldogoknak érzik magokat, ha az udvar’ közelében lehetnek, számosan jőnek – itt egy egész város épült. A’ vár a’ roppant kerttel a’ közepet foglalja el ’s a’ város’ két szárnyéka Pétervár és Oranienbaum felé terjed el. Levelem volt báró Meiendorfhoz, ki nagy tisztségben van a’ császárnénál ’s felkereshettem volna az ifjú Balugyánszkyt is, kinek itt háza van, de illy zűrzavarban ’s illy alkalommal ismeretleneknél nem mindig kedves a’ látogatás; azért inkább magányosan sétálék a nép között, hogy észrevételeket tehessek. A’ kert’ elrendezésében kevés izlés van: de megérdemli a’ látást vizei miatt, mellyek, mint mondják, felűl haladják még a’ versailles-it is. Száz és száz szökőkút, mellyek az egész kertben a’ legnagyobb tékozlással szétszórvák, mozgásban volt és szökteté vidám vizeit az egek felé az ünnep’ emelésére. A’ kútak körűl készítmények valának a’ jövő napi kivilágításhoz. A’ vár előtt kettős zene volt. A’ karzaton, vagy inkább balkónon, egész sereg tábornok mutatkozott; néha itt és amott megjelent a’ nagyherczeg, a’ koronaörökös, vagy maga a’ császár, a’ nép pedig boldog andalodásba merűlve három egész órán át ott állott ki nem fáradva és szemeit le nem véve ezen orosz világrendszerről a’ maga bolygóival és üstököseivel. Nevezetes ellentét volt a’ cserkesz és perzsa’ testőrsereg ezen jelenésnél. Ezek feketék, nagyobb részint kis emberek hosszú derekúak és rövid lábuak, nemzeti öltözetben. Mint valami malum omen sunnyognak a’ sokaságon át, nem azon ájtatos önmegadással, mint a’ többi nép; zárkozottság van szemeikben és vad tűz lövel belőlök, mintha minden pillanatban tőrt akarnának rántani. Idegennek ez igen meglepő jelenet. De láttam közőlök némellyeket másnap hölgyekkel karöltve. Megállottam és csodálám a’ hölgyek’ bátorságát – de ők uralkodának. A’ női szelidség csillapítá a’ vad tekintetet’ s a’ párnak mívelt társaságos arczjellemet kölcsönze. 714.

Estve a’ vendégházban 25 rubelt kértek egy ágyért. Nekem nem vala kedvem naplómban ezen napot ennyire megdicsőíteni, kirándultam falura az angol’ ipjához és aztán még két éjet töltöttem ott. Nagy sereg nép özönle már 12-én Peterhofba, 13-ikán vagy oroszosan jul 1. a’ kocsiknak és gőzhajóknak vége hossza nem volt. 20 gőzhajó járt reggeli 4 órától esti 10-ig Pétervár és Péterhof között. Dél előtt az udvarnál katonai gyakorlat volt, mellyben a’ gyalogtestőrökön kivűl minden ezredbeliek vettek részt. A’ császár testőri egyenruhában volt és a’ csapatokat ő vezérlé. A’ czár igen szép ember, a’ legszebbike azoknak, kiket Oroszország mutathat; a’ valódi fennségnek képe. Ezután az udvari kápolnában isteni tisztelet volt, mellyet ebéd követtett. Volt egy asztal 600 személyre is terítve, mellyhez minden, ki helyet kapott, leülhete. Estveli 10 órakor kezdődött a’ kivilágítás. Az idő egész nap igen változékony volt. Majd esett, majd szél dühönge, de az est igen csendes leve ’s minthogy az ég el vala borúlva, a kivilágításnak teljes hatása volt; mit nem lehet leírni. Az udvarnál tánczmulatság is volt, hová minden, ki akart, bemehetett. Az udvar csak egyszer ment végig hosszú nyilt kocsin a’ kertben a’ kivilágítást megtekinteni. A’ kíséretben két magyar öltözetűt is láttam, de nem tudom, kik voltak. Így végződött a’ péterhofi ünnep. Itt nagy Péter’ ideje óta vannak minden juliusban ünnepek, okai különbözők. Miklós alatt a’ császárné’ születésnapja ünnepeltetik. De ez nem népünnep, miként mondani szokás, hanem udvari ünnep, hol a’ népnek szabad néznie mit az udvar teszen. Az idegen nem talál annyi gyönyört Péterhofban, mint közönségesen íratik; alkatban nagyszerű itt minden, de ízlés nélkül. A’ vár előtti terasse, a’ szökőkútak’ elrendezése, bemenet a’ kertbe, mind ezek első tekintetre inkább boszús, mint kedves érzést gerjesztenek, ha az ember meggondolja, hogy azok, kik elegendő kedvvel és eszközzel bírtak illyesmire annyit költeni és pazarlani, olly kevés izléssel születtek. A’ kivilágítás is, annyi költséggel, valami más lehetett vala.

Julius’ 2. Alexandria, egy új ’s igen szép kertje a’ császárnénak, nyitva van. Ennek gyönyörű osztályai vannak. Délután egy finnust fogadtam fel és kikocsiztam a’ táborba, onnan pedig távolabb Duderhofba, hol egy finnus lelkipásztor van. Másnap (15-dikén) megnéztük a’ táborban a’ finnus őrsereget, és a’ szép vidéket715. e’ környéken; estve Zarskoie Zelon át haza jöttem. Az udvari hölgyeket Péterhofban láttam. Aranyba és gyöngybe öltözvék: de rútak mint az éjszaka; nem köszöntem meg azon úrnak, ki szíves volt helyet mutatni, honnan őket színről színre láthatám. A’ kamarások és udvari apródok között elég izmos férfi van, de semmi nemesebb ábrázat, semmi önállóság a’ vonásokban. Inasok jellemzőleg meghajlott állásban. Ők kétszerte vétkesek, miután az illedelemnek és nemességnek olly szép példánya van előttök mint a’ czár. A’ közkatonának magatartása mintául szolgálhat; sehol sem láttam hasonlót.

16-dikán Balugyánszkynál valék ebéden és estve a’ pyrenaei énekesek’ hangversenyén. A’ bemeneti ár 2 rubel volt ’s az oda és visszakocsizás egy pengő forint. – Hangverseny vagy színház itt igen drága gyümölcsök. Színházban még nem valék. Hétfőn az academia’ muzeumában voltam; mellette nagy Péter’ cabinettje van. Három szobából áll, szerszámai, munkái, mintái stb effélével felékítve. A’ harmadik szobában ő egy trónon ül, egészen mint természetben. Ezelőtt, ha idegenek jöttek, felállott és elejökbe ment három lépésnyire, most talán már öregségi gyengeség miatt nem teheti ezt többé. Ő magas és sugár, épen nem olly testes mint közönségesen festetik. A’ képterem nem bír sok kinccsel. Egy mellékszoba, régiségekkel megtöltve, látni méltó. Szerdai nap óta Balugyánszky’ leánya, Stolpakof ezredesnek neje, és Balugyánszky’ fia, a’ vasas tiszt, nejével (kik három hónap óta házasok) itt vannak a’ városban. Ő közép magasságú, rövid homlokú, melly mélyen be van nőve hajjal, anyja m e d v é n e k nevezi őt. Neje ellenben igen szőke szelid és könnyű mint a’ szellő. Viseletében mindkettő excentricus. Az asszony csodaszépen beszél nyelveket; pártomat fogá az orosz nyelvre nézve, és már két leczkét vettem is tőle. Jó szüléim reményt716. táplálhatnak, hogy megtanulandok igen szépen beszélni oroszúl.