Athenaeum 1842, 6. sz. 89–91.

89.

Reguly Antal’ újabb levelei.

II.

Sz. Pétervár, julius’ 10. 1841.

Drága szüleim, levelöket ’s az academia’ küldeményeit a’ pénzzel együtt jun. 26. az austriai követség’ útján vettem. Azonnal átcsónakáztam a’ Néván, Baerhez mentem, ’s ott mielőtt ebédhez ültünk, elolvastam kedves leveleiket, ’s az academia’ megbízásait. A’ régi pénzt ’s ’a mogol vezér’ aláírását azonnal megmutattam S c h m i d t nek, az academicusnak, ki szinte itt volt; de ő sem egyikét, sem másikát nem tudta megfejteni. E’ pénz’ köriratát romlott cuficus irásnak tartja. – Többi közt volt itt egy tiszttartó Tromsoiból, Finnmarkból, kivel minthogy a többi nyelveken nehezen fejezte ki magát, elégséges alkalmam volt ebéd felett svédül beszélni. Ő Norvégország’ részéről van itt a’ határkérdésben, vagy inkább a’ lappok’ költözése iránt az orosz kormánynyal értekezni. Estve ismét Balugyánszkynál voltam, ’s elolvastam neki az academia’ utasítását; ő exaltálva volt; ’s általában a’ legélénkebb részvételt mutatja minden iránt, mi magyar. Két órakor éjjel jöttem el tőle. Másnap falura ment.

Vasárnap nem Adelunghoz Povlovskba, hanem Baerrel  F r a e h n h e z kocsiztunk ki, ki a’ nyarat a’ város’ szigetei’ egyikén tölti. Átadtam neki a’ pénzt’ ’s a’ mogol vezér’ parancslevelét. Szerdán, mikor épen az academia’ ülésébe jőne be, azt mondta nekem, hogy M u h a m e d  A j a k o n t a v i, az arab nyelv’ tanítója az ázsiai nyelvintézetben, nála volt. Az akart valami értelmet belőle kihozni, de utoljára romlott irásnak mondotta, melly igazi értelmet nem ad. A’ jó öreg teli volt örömmel, mert fia épen akkor érkezett meg Konstantinápolyból: ’s azért nagyon sietett, hamarjában csak az ázsiai muzeumot mutatta meg, ’s azt mondá, hogy a’ pénzről legközelebb szólunk, mihelyt ismét meglátogatom – de illy látogatásokat itt nem sokszor lehet ismételni. Első ízben, Baerrel levén, két lovas90. bérkocsit illett fogadnom, ’s kellett fizetnem ötödfél ezüst rúbelt, vagyis hét pengő ftot – igaz hogy vasárnap volt; ’s ha magam vagyok egy ló is elég. A’ távolság az én szállásomtól másfél német mérföld. A’ tatár nyelv’ tanulását Fraehn, mint nélkölezhetetlent, különösen ajánlotta nekem; ’s úgy mondá, hogy jobb alkalmam sehol nem lehet, mint Kazánban, hol minden ázsiai nyelveknek vannak professoraik. Meglátjuk, mit csinál még belőlem az idő. Fraehn alacson, egészen fejérhaju aggastyán, jó szivű, szeretetre méltó – ’s a’ rábeszélés’ mesterségét derekasan érti. Fraehntől visszajövet báró Stieglitz udvari bankir’ nyári lakja előtt álltunk meg; Baer vezetett be annál is; ’s úgy hiszem, ez nekem igen jó házam leszen. Gyűlő helye minden osztálybeli mívelt embereknek; ott megismerkedik az ember a’ status’ első férfiaival, minden ministerek járatosak e’ házhoz, különösen a’ pénzügyminister gróf Cancrin gyakori vendége, egy élénk öreg ember, kit minden dolog érdekel. Azalatt hogy én lappföldi utaimat beszélgettem, mellém ült valaki, ki nem rég Japánból jött vissza.

Legközelebb múlt vasárnap csakugyan A d e l u n g nál ebédeltem Pavlovskban, hova vasúton csúsztam ki. Köppen is ott volt, az academicus. Adelung Pallas és Backmeister egész kézirati hagyományaik’ velem közlését igérte. Ezekben én sok érdekest reménylek találni a volgai ’s a’ permi finnokról. Minden egyéb szolgálatot is igért e szíves férfi, a’ mivel hasznomra lehet. Ő a’ Sándor cs. által alapított ázsiai intézet’ igazgatója, mellynek gyűjteményei a’ magyar academia’ utasításában is említtetnek. Szabadságom lesz mindent megnézni ’s átkutatni azokban, hogy Magyarországot illetőt találjak: de Adelung ehhez nem igér sikert, mert új minden; régiségek pedig itt épen nincsenek.

Különben egész nap itthon vagyok, olvasok, irok; estve Balugyánszkyékat vagy Schmidt urat látogatom meg, Baer t. i. már elment. – Balugyánszkyéknál gyakorta ebédlek, mindennapra vagyok híva, ’s mint gyermek vagyok a’ háznál. Ebédelni négy v. ötödfélkor szoktak, ’s aztán rendesen 10-12 óráig vagyok ott. Ma is irok még az öreg úrnak Pskovba; ő minden levelében köszöntet engem is; ’s azt igérte, hogy mihelyt visszajő, Ouvaroffnak mutat be, a’ népfelvilágosítás’ ministerének. A’ napokban gróf Armfelt keresett, ’s nem levén itthon, kár91.tyáját hagyá nálam, ’s egy svéd újságlapot. Ebben „A n t o n  R e g u l y” czím alatt egy biographiája áll ezen embernek, per longum et latum kiíratik a’ finn és lapp földön tett útazása, valamint tettei a’ bölcsőtől kezdve, hol végezte iskoláit, stb stb. Ha kedves szüleim értenének svédül, elküldeném in origine. Nagyon hizelkedő a’ czikkely: még senki sem vitt – u. m. – annyi kincset magával országokból, mint én, ki nyelvöket megtanultam stb.

Ma estve gőzhajón Cronstadtba rándulok; holnap ott nagy Péternek egy álló szobrát avatják fel; onnan Oranienbaumba megyek tengeren, ’s hétfőn az azon vidéken lakó finnokat látogatom meg, hogy az ő nyelvök’ különbségét lássam; julius’ 1-jén (a’ moszkák szerint) Peterhofban nagy udvari ünnep leszen, a’ császárné’ születésnapja; onnan a’ táborba megyek ki, megnézem ennek híres szép környékeit, és Zarskoje Zelón által térek vissza Pétervárra. Tehát vagy hat napig oda leszek. Aztán legott Fraenhez megyek ismét, hogy ama’ pénzről valami bizonyosat irhassak magyar academiánknak; s köszönetem mellett egyszersmind megbizásaira válaszoljak: azokat természetesen kivéve, mellyek holmi emlékek és régiségek’ leírása és lerajzoltatásáról szólnak. A’ többire mind adhatok valami felvilágosítást.

(Folytattatik.)