Athenaeum 1841, 38. sz. 593–598.

593.

Reguly Antal
magyar utazó éjszakon.
(Vége.)

A’ valódi Lappország Enontekis-nél kezdődik, ’s kiterjed éjszak és kelet felé a’ tengerpartokig ’s a’ Kiölen-hegyek’ hosszában, délfelé pedig Jaemtlandig Svédországban. A’ Karesuanto kerületet (az enontekisi kerület’ Svédország felé nyuló része) mintegy 160 család lakja, kik közől csak 35 finn és svéd van, a’ többi lapp.

Uleatresktól idáig 130 német mérföldnyi távolság van; küzdéssel teljes utazás! Mindig vizen és mindig viz’ ellenébe kell menni, minden lépést küzdéssel kivívni. Éjszak’ folyamainak nincs az a’ szelíd, halk menetelök, mint a’ miéinknek. Zudulva nagy morajjal rohannak lefelé, csapkodják és tördelik magokat kövön és sziklán szakadatlanul, pályájok’ végeig. Száz meg száz vizesésen és zuhatagon kell a’ vándornak átgázolnia. Hajborzasztó lépcsőzeteken kell fölemelkedni a’ hegyek’ tetőjére, ezen világrész’ koronájához. Megfordultam ’s most azon sebességgel kelle lehaladnom, melly ellen előbb küzdöttem. Képzeljétek a’ Tornea folyó’ festői partjait, és most egy kisded csolnakot az evező lapát’ egész erejével a’ rohanó, tajtékzó habokon repülni! Mint villám olly gyors a’ hullám’ rohanása, és mégis megelő594.zi a’ csolnak. Saját tudomány kell hozzá, hogy a’ kormány’ hatalmát ki ne szalaszszuk. Egy szárnyalás az, mint a’ gondolat, örvényeken keresztül! Soha sem tettem szebb útat! Mi megnyugvás és csend belül a’ lélekben, midőn úgy dühöng a’ vihar kivűl!

Felső Torneában, 9 német mfd éjszakra Tornea városától, ismét országut kezdődik. Egész augustus hónapot Torneában és Kemiben töltöttem, hol gyönyörű időnk volt. A’ hónap’ végén Uleaborgban valék, és tovább ezen partvidékeken, september 9. pedig Wasaban. Jó lovak mellett itt némellykor olly szép leány-kocsisokat kapni, mi minden képzelődést felűl halad. Kis idő alatt elrendeznek mindent, fölülnek és ajkaikkal olly marschot csattogtatnak, mintha az ember versenyfutáson volna egy római circusban. Ez is egy neme a’ viharnak és szép, ha az ember benne a’ mosolygó lyánykához simúl.

Déli emberre nézve legérdekesebbnek tetszik az éjféli napvilág a’ lappországi nyáron. Junius’ 16-tól jul. 18-ig nem láttam a’ napot lemenni. Midőn Laukasban erre gondolék, egészen elérzékenyűltem, most megértem 16-át és semmit sem néztem nagyobb egykedvűséggel. A’ nagy várakozás és csalódás teszik, hogy az ember neheztelésből semmit sem akar szépségről és csodálkozásról tudni. Kiengesztelődés után azonban van mit élvezni ezen látványban. 595.

A nyári solstitium éjszaknak legnagyobb ünnepe. A’ finnek nagy fatüzekkel ünneplik, mellyeket magas hegyeken raknak ’s tánczolnak, énekelnek, játszanak egész éjen át. Én e’ napot Sodankylában töltém Kittin’ vize mellett. Egész előtte való éjen át útaztam, hogy a’ napot nyugalomban tölthessem. Képét fogom neked adni egy illy éjszaki éjgyönyörnek. Könnyű keskeny csolnakon, iramszarvas bőrön heverve, hozott három ember Aska nevű állomásról – 1 ½ mfld Sodankylától – a’ folyó ellenében; hosszú csáklyákkal taszíták a’ csolnakot hatalmas karok a’ hab ellen, és útat csináltak neki a’ vizek’ esésein. Lassanként szükűlnek a’ partok ’s egy fordulattal keletről éjszakra rohan a’ folyam két granit fal közt, mindig nevekedő gyorsasággal nagy távolságra. Imitt amott a’ magas partok felett emelkedik ki egy vastag magas fenyű a’ ritkás csalitok közől, vagy magánosan áll a’ tar sziklán. A’ tájnak komor, sötét jelleme van. És most szemléld a’ szépséget! Éjszak felé a’ folyónak emelkedni látszó tükrében teljes pompájában, imádásra méltó szépségben, mint egy kedves mosolygás áll a’ természet, dicsőülten az éjféli napsugárok’ aranyában. Tündöklése a’ legregényesebb színekkel fest. Nem annyira fenséges mint kedves; dicséretét nem úgy kellene énekelni, mint Phoebusét, hanem mint egy kedves hölgyét. Látpontomat Portikoskynak nevezik. Azt hiszem, soha még útas szebb és nagyszerűbb látvány’ tanúja nem volt! A’ nap’ színe nem vérszín, ’s nem a’ látkör’ szélén ragyog, és nem is hagy kételkedni, nappal vagy éjjel van-e, mint halljuk és utazásokból olvasszuk: sugarai fényesek és világosak; nappal van és élet az egész természeten. Az hiszem, e’ kiránduláskor mindet szemléltem, mit a’ teremtés’ éjszaknak nagyszerűt és szépet adott. Éhség kinzott azonban, dühösen, miként még soha. Hemitraesktől (26 óra alatt) semmit sem kaptam enni aludttejen kivűl. Sózott hal, szalmakenyér, levegőn szárított madarak voltak ugyan, de ezt nem eheti, ki szokva nincs hozzájok. Sokáig türtem, de végre gyöngeség és émelygés vett elő, ’s úgy feküdtem a’ szarvasbőrön, mint kórágyon. Végtére, kétségbeesésből, egy megszárított fajd’ húsán rágódtam. Ehhez még ama’ borzasztó légy sereg járult, mellyek némellykor az ijfú szarvast is megölik. Micsoda kilátás egy félig agyon éhezettre, képzelhetitek! Ezen legyek dongása ollyan, mint596. valami hadsereg’ énekkara. Ezerenként dongnak körül. Sebek nélkül egy illy ostromból senki sem menekedik meg. Az arcz megdagad; kivétetik formájából, ’s ollyan lesz az ember mint a’ váltott gyermek.

Illyen a’ nyári utazás Lappországban. A’ tél felől talán Kólából fogok nektek írni. Nap és nappal uralkodott amott kizárólag. Most az éj jön, elégtételt veendő: de én üdvözölve fogadom ezt is! Én a’ telet a saját hazájában keresendem fel, útazni fogok jéghegyeken át, hóágyban fekünni az ég’ takarója alatt. ’S ez egy ifjúnak ne tessék-e? Nem irigylitek-e? Mind ez négy hónap alatt be van végezve, ’s belőlem olly tökéletes lapp leszen, ki egész tetszésteket megnyerhetendi. Mások nem fognak engem érteni, de te tudod gondolkodásomat, s azt, mint szeretem az efféléket. Béke azoknak, kiknek otthon nyugalomban talán jobb dolguk van, engem kifáraszt illy nyugalom. Talán el fog jőni az idő, midőn én is meglelem nyugalmam’, de még most az nincs bensőmben. Illy fáradságok nem terhesek, mert élemények. Nem évekkel, hanem tapasztalás és tudományokkal akarok az agg kor’ jutalmáért versenyezni.

Kittilában, Ounas folyó mellett, vásárlék magamnak lappöltözetet. Nem gondolám, hogy a’ telet Lappországban töltendem, ’s csak azért vettem, hogy haza vihessem, mert hozzá hasonló alig volt még Magyarországban. De jól jártam vele, mert tengeri útamban hasznát veendem. Kolából, hol a’ legelegansabb lappok vannak, akarok újat hozni magammal, mellyet aztán más ethnographiai tárgyakkal együtt a’ museumnak fogok ajándékozni. Egy lapp koponyám is van, ’s ügyekezni fogok minden finn törzsökből egy példányt szerezni. Lesznek, kiket ez érdekelni fog.

Nem tudom, hol beszéltél anyámmal? talán Zirczen voltál? Ugy olvastad haza irt leveleimet. Azok többnyire „lamentabile carmenek”. (Értsd miért és minek?). – De még a’ finnus népköltészetről kell szólnom. Egy kis darabkát küldök itt próbáúl. Első fordítási próbám. A’ finn nép olly gazdag dalokban, hogy ha tudnék magyarúl verselni, elönthetnélek benneteket velök. Magyar nyelvre forditani őket, melly rokon szellemű, és hasonló módon fejezi ki magát, igen könnyű és hasznos volna. Rajta mind vissza lehetne adni, mit a’ finn költő gondolt, ’s össze lehetne hasonlítani magyar és székely597. népdalokkal. A’ moldvai magyaroknál is reménylek hasonlókat találhatni.

Őrlő dal.

Hogy ha jól ismertem jönne,
Kit előbb láttam, jelenne,
Csókot csókra száj áldoznék,
Csókkal mézajkon nyugodnék:
De nem hallatszik aranyom,
Azért estve az unalom;
Kedvetlen aludni menés,
Nincs éjben éden, enyelgés.
Még kinosb a’ fölébredés.
Kéz csak üresben tapogat,
Ujj a’ hiányban hazudtat.
Mindig jobbra kellene válni:
De jön bajom reggelenként,
Ha dologra többi siet,
Ha nyugodni a’ többi megy:
Éjeken egyedül vagyok,
Árva hitvesnek ágyában,
Egyedül alvó társtalan.
Nincs ajkimat ki csókolná,
Oldalom gyengén karolná,
Ölembe kedvvel simulna –
Hogy nem hallatszik aranyom
Konyha előtt kopogatni,
Udvarban fát hasogatni,
Sövény-ajtón faragdálni,
Ablakom alatt andalgni. –
Jőj, szegényke, szűk bölcsőmbe,
Lépj, kedves, meleg ágyomba.
Nem hívlak épen erősen,
Csak ha lényed hozzám hozhat,
Véred keblemhez vezethet. –
Aztán te ágyamba lépvén
Szorulj, szorulj, kis madarkám,
Közelb hozzám, aranyocskám.

E’ dalnak szerzője egy finn paraszt nő. Ő ezt egy kézmalom’ forgatásánál éneklé, hogy vele nehéz munkáját könnyebbé tegye. Schröter ezen dalt, „F i n n i s c h e  R u n e n” czimű munkájában szóról szóra fordítá. Hogy én is épen ezt választám, könnyen megmagyarázhatjátok. Mert szépsége fiatal embernek olly meglepő, hogy a’ finn költészet iránt benned érdeket gerjeszteni mással alig lehetett volna jobban. Valami komoly mythologiai tanítás az istenek’ történeteiből nem fogott volna illy hatásu lenni; s ezek hosszúk is. Azért légy jó gondolattal a’ finnek iránt. Nézd ezen csendes asszonyt! Hidegnek ’s érzéketlennek mutatja őt külseje, ajkai ritkán mosolyganak: de ha énekre buzdul, ömlik belőle a’ gazdag benső élet. Benseje olly világ, melly őt ki tudja elégíteni, és benső éleményeit nem hagyja az élet’ külső szórakozása által zavartatni. 598.

Az által talán nem fognátok megbántódni, ha a’ finnek ’s tán még a lappok is a’ magyarokkal rokonok volnának. Talán fájdalommal értettétek, hogy egy magyar ismét árulóvá akar lenni? Ne legyetek büszkék! Ha illy mértékhez mérhetjük magunkat, ha a’ finnek megengedik, hogy nyelvünket az ő nyelvosztályukhoz számitsuk, becsületünkre fog válni. Ama’ hires dán professor  R a s k, ki 45 nyelven írt, azt mondá: „A’ finn nyelv maga minden tökélyekkel bir, mikkel a’ többi nyelvek összesen, mellyeket ő ismer”. Nem akarjátok-e mégis hinni? De azért jó barátok maradunk! Irj sokat. Én olly távol vagyok tőletek ’s olly egyedül; legyetek hozzám jók. Hagyjátok élveznem, mit olly sokáig nélkülöztem. Pótoljatok ki mindent egy napon, mellyet én ünnepelni akarok olly szépen, a’ milly drága előttem barátságtok. Rég távol vagyok tőletek, sokat mondhattok nekem. Irjatok februariusban és én megkapom februarius’ végén Helsingforsban. Azok a’ szüléimrőli hireket kedvesbekké fogják tenni, vagy ha nem, vigasztalásul szolgálandnak hű barátodnak R e g u l y n a k.