Athenaeum 1841, 37. sz. 577–583.

577.

Reguly Antal
magyar utazó éjszakon.

E’ lapok’ 26. száma említést tőn Reguly Antal, magyar születésű fiatal hazánkfiáról, „ki 1839-ben Német-, Dán-, Svédországokon keresztül Finnországba menvén, a’ finn nyelvet annyira magáévá tette, hogy annak grammaticáján dolgoznék ’s olly véleményt gerjeszte maga iránt, minél fogva a’ helsingforsi tud. társaság által tagi oklevéllel tiszteltetnék meg.” Most egy levelet van szerencsénk tőle közleni, mellyet hazájába egyik barátjához irt vala.

Wasa (Finnországban), octob. 6. 1840.

Kedves barátom, anyám írja, hogy beszéltél vele. Nem foghatjátok meg, miért nem írok hozzátok. Régóta szándékozám már azt tenni, ’s íme most itt egy levelem. – Magam akarám, hogy ne tudjátok, mit csinálok olly sokáig távol otthonról, azért nem írtam. Tanulmányim tárgya olly kicsinynek és valótlannak tetszett volna előttetek, hogy nem remélhetém munkálkodásom’ kezdetében jóváhagyástokat. És magam sem tudám, meddig leszek képes benne haladni, és hová vezetend az, ’s így gondolám, jobb leszen hallgatnom, míg valami bizonyosat mondhatok.

Épen ma esztendeje, hogy Stockholmba érkeztem. Hosszú idő, egy egész év, mióta éj578.szakon vagyok, de gondolhatjátok, nem valék munkátlan. Mennyire erőmtől telt, dolgoztam. Nem csupán nyelvet tanulék, mire alig fordítám időm’ harmadrészét, hanem más elő- és melléktanulmányokkal foglalkodám. Lehetetlen volt egy országban mulatnom, annak nyelvét tanulnom, hogy magáról az országról, annak népéről, történeteiről fölületes ismeretekkel megelégedjem. Maga’ a nyelvtanulás is így nyer életet; terjedelmes ismeretekkel kell bírnunk, hogy azt mélyebben áthassuk. Röviden elmondom egész évi kalandjaimat, az hamar megvan.

Stockholmba jöttem, hogy Finnországot átutazhassam. Természetes volt, ’s minden magyar így tett volna, hogy előlegesen a’ finn nyelvvel akartam megismerkedni. Meglátogatám ama’ tudós finnust Arvidson A. J-t, az itteni királyi könyvtár’ első őrsegédét, ki előbb hasonló tanulmányokkal foglalkodottt. Midőn hosszasabban szüléim’ levelére várva itt mulatnék, a’ tárgy minden nap, ’s minden új könyvvel, mellyet kezemhez kaphaték, érdekesebbé vált előttem. ’s eltökéltem magam végtére, megismerkedvén egy tanulóval a’ helsingforsi egyetemből, vele Helsingforsba utazni alapos tanulás végett. A’ tanulást épen most hagyván el, nem volt nehéz újra elkezdenem, kivált midőn az olly közel áll a’ mi nyelvünk és historiánkhoz. Még semmihez kizárólag nem szegődve: magamnak polgári állást nem választva, csak579. hasznos lehetett jövendő életemre nézve egy illy új világban tovább mulatnom, és nem csak nyelvet, hanem más intézkedéseket, mellyeknek nagy rész az útast olly igen érdekli, ismerni tanulnom.

November’ 6. indultunk gőzhajón Stockholmból; 11-én érkeztünk Helsingforsba. Néhány hónapig, gondolám, itt mulatandok és az alatt a’ finn nyelvet könnyen sajátommá teendem. De az előkészületek! Tíz hétig valék itt és nem tehettem meg a’ sajátképeni kezdetet. A’ milly bensőleg van egybe kötve a’ historia a’ nyelvvizsgálattal, nem adhatám magamat egészen vakon ez utósónak. Az elsőtől kelle világot nyernem, hogy magamat a’ másodikban a’ szerint hagyjam irányoztatni¸ tudnom kelle, hol kutassak és tanuljak, mire figyelmezzek, hogy utazásomban el ne mulaszszam, a’ mi későbbi felvilágosodásra vezethet. A’ historia ’s ethnographiában annyi tanulni valóm volt, hogy alig leheték vele kész. Végtére el kelle kezdenem sajátképi czélomat és reménylettem sebes előmeneteleket, de új akadály: a’ svéd nyelv! A’ legjobb könyvek, minden segédeszközök, e’ nyelven vannak. Eleintén nem akartam ezt tanulni; idő szűke miatt egy nyelv is eléggé fáradságos vala, vagy ha akartam volna is, azon egyetlenegy német–svéd nyelvtant, melly van, sem könyvárosok-, sem magánosoktól nem kaphatám. Helsingforsban pedig mindenki idegen nyelvet beszél, elannyira hogy hallásból semmit sem lehet megtanulni. Azért eltökélém falura menni, ’s a’ kényszerítést tevém mesteremmé. Martius’ közepén kiindultam Helsingforsból L a u k a s faluba 50 német mfnyi távolságra éjszaknak, és egy finn parasztnál szálltam meg, hol tiszta és jó lakásom volt. Egy szerencsés eset elutazásom’ utósó napján kezembe ada Sjöborg’ német-svéd nyelvtanát is ’s így Laukasban elkezdém a’ svéd nyelvet tanulni ’s miután olvasni megtanultam, bele kezdék a’ finn nyelvbe. Két hónap alatt igen jó haladásokat tettem. Tavasz’ kezdetével kirándulást tevék éjszak felé, hogy Finnországot, annak népét, szokásait, nyelv-különféleségeit stb. jobban megismerhessem, és éjszakot is a’ maga nem alkonyodó napjával szemlélhessem. Julius’ közepén gondoltam Helsingforsba visszatérhetni, hogy messzebb, orosz Pétervár felé utazhassam. Te ismered szenvedélyemet az éjszaki természet és annak népe és mindene iránt, mivel bir. Azért vala az én utazási vágyam mindig éjszakra irányozva, éj580.szakra, nem pedig a’ déli mivelt országok felé, mellyek felől utazási leirásokból az ember eleget tudhat. Itt a’ természet’ emberét az ország és nép’ öseredeti állapotját, mint azt a’ historia elönkbe adja, ’s milly kevéssel, egyedül a’ vad természet’ adományaival, éri be az ember, ezeket felfogni nem tudtam ’s az engem gyötrött. Most ki vagyok elégítve. Ezen utazás nekem egy egész kifejlődési történetét mutatá mind a’ földnek, mind pedig az embereknek. ’S egy utazás éjszakon nemcsak annak, ki a’ magnest vizsgálja vagy nyelveket kutat, hanem minden mivelt embernek érdekes, mert valódi képét mutatja a’ cultura’ genesisének.

Majus’ 28. hagytam el Laukas falut és Kuopio, Nurmis, Kuusamo, Sodankülä, városokon át egészen Enontekyig jöttem. De csak gondoljátok el, a’ csábítás’ mesterségét. Lappok jöttek előmbe, nyelvöket beszélve, ’s nekem annyi ujat és érdekeset mutatva, olly sokra tanítva, hogy azon képzeletbe estem, mi utóbb rögzött eszmévé vált bennem: ti megneheztelnétek rám, ha haza térvén ’s a’ finnekről szólván, a’ lappokról semmit sem tudnék mondani. Ezért a’ Muorio és Tornea folyók’ mentében ’s tovább szárazon a’ tengerpart’ hosszában sept. 9. Wasába érkeztem, hol elegendő könyveket szerezvén most lapp nyelvet tanulok.

Ez, évi vagy inkább elcsábíttatási, történetem. Napról napra mélyebben sülyeszte az el, ’s most már a’ méreg édesebb, hogysem visszalépést tehetnék, azért egészen elhatárzám magam e’ czélra; romlásomra talán nem leszen. Teljes munkálati tervet dolgozám ki magamnak a’ következő évre, ha kivihetem, szép előmenetelt fogtam tenni.

Egy utazást Finn- és Lappországokon át ne képzeljetek nehéznek, mind addig míg az ember országúton megyen, sőt alig lehet fogalmatok könnyebb és gyorsabb utazás felől¸ ’s hol a’ vizek kezdődnek, a’ kormány gondoskodott szinte olly utazási kényelemről mint szárazon. Mindenütt meghatárzott állomások vannak, hová a’ környékbeli parasztok, az év’ meghatárzott napjain rendre egymást felváltva, lovakat kötelesek adni, mellyek éjjel nappal készen állanak, hogy a’ jövő útasokat azonnal tova szállítsák. Alig vár az ember öt perczet, friss vontatója van, egy lova t. i. és két kerekű kocsia, melly olly gyorsan megy, hogy lélekzeted csaknem elakad. Mivel csak egy lovat adnak, az ár is igen jutányos. Ollyan forma árért mint egy581. pengő for. Az ember 4 svéd mérföldet (6 németet) mehet és pedig négy óra alatt. Kapni azonban 3, vagy 4 lovat is. – Az országutak télen át is egész Lappországban jók, mert a’ természet egyengeti. Csinált út csak Uleatreskig van, belebb éjszaknak utazni nyáron lehetetlen volna, ha nem léteznék azon vízi közlekedés, melly Finn- és Lappországokat, olly igen megkülönbözteti. Az egész távolság innen Kuusamoig (40 német mérföldet) tavak és folyók’ szakadatlan láncza ’s három mérföldet kivéve, az ember mindig vízen van, és így tovább Kuusamotól Enontekisig, csak néhol egyik folyamtól a’ másikig van 3-5 mérföldnyi kocsiút, melly után ismét csolnakon kell ülni napokig. Vannak bizonyos állomások (Gaestgifoer) mint Finnországban, hol embereket és naszádokat kaphatni, mennyi csak kell. Hogy kényelmet, étket néha nélkűlözni kell, nem esik terhesen, mert nem tart sokáig. Kis ideiglen az ország’ szüksége vagy bősége szerint élni csak kellemes lehet; az hű képét adja e’ földrésznek.

Kuusamo és Kemiträsk környékén valamint az Ounas folyam mellett a’ természet gyönyörű, csodaszépségű pontjai vannak. Átaljában a’ vizek mentében a’ szép tájak nem ritkák, de különben zordon a’ vidék és teremtetése’ őseredeti képében borzasztó. Utazzatok itt és érteni fogjátok, mint lehet e’ nép kisértetlátó, és varázslat-hivő, és mint ébreszti e’ lakás a lelkeket s c h a m a n i s m u s r a. Erdők és mocsárokból áll e’ föld, a mint vagy hegyekre vagy völgyekre oszlik. Mivelődés a legtermékenyebb országgá alkothatná, de most csak láp és ingovány, merre a’ szem lát, sok mérföldekig. Sokat sétáltam rajtok keresztül, de hála a’ finnus csizmáknak, minden baj nélkűl. Valljon egy két negyedóráig illy vizenyős földön menni, vagy két lábnyi mély sebes folyókon keresztűl, és mégis meg nem nedvesült lábbal, nem jó érzés-e? Torneában csináltattam egy új párt ’s haza fogom magammal vinni, hogy lássátok. Vadászoknak örömet fogna csinálni, ha nálunk illyet készíteni tudnának. A’ finnus csizmák készítőikre emlékeztetnek, a’ finnus népre. Ha a’ csizma jó a’ nép is jó (ügyes) – ez úgy-e logice van gondolva? Hyrynsalmi és Kuusamoban hanyatlását képzeltem a’ népmiveltségnek: de a’ kuusamoi paraszt a’ legelső Finnországban, olly tiszta és mivelt, olly szabad és bátor egész lényében, hogy öröm ránézni. Sokakat kivánnék közőlönk ide néhány napra, gondolatokra582. ébrednének és jó gyógyszer volna nekik az egyoldalúság ellen. Nem minden miveltség előlépés a’ népre nézve. Kuusamo már Lappországban fekszik, de még itt nincsenek lappok, lakosai finnek, erős, izmos nép. Sodankylában leltem először lappokat. Nagy része a’ népnek vegyület lapp és finnekből és itt már eleget hallani lappnyelvet: de valódi lappok, kik irámszarvas tenyésztésből élnek, csak négy család van. A sodankylai egyházmegye 239   svéd mérföldet teszen (körülbelül 680   németet) 2450 lakossal két gyülekezetben, t. i. egy anya ’s egy kápolna-gyülekezetben. Ez a’ legnagyobb egyházgyülekezet területére nézve a’ világon. Midőn itt valék (jun. 24-dikén sz. János’ napján) egy férfiú érkezett két gyermekkel, úr’ vacsorájához járulandó; 18 német mérföldnyi távolságra lakik Kittin folyó’ mentében éjszak felé. Csolnakon jött és víz’ ellenében. Ez terhes ’s azért évenként csak egyszer jő templomba. De azért vallási dolgokban elég jártas, és mind ő mind két gyermeke jól olvasnak. A’ lappokról meg kell vallani, hogy 100 között alig van 5, ki olvasni ne tudna. Ez is lapp, ’s az előtt iramszarvastenyésztésből élt, de marhadög által károkat szenvedett ’s kénytelen lön zsellérkedni. Finnek közt ez sorsa minden lappnak, ha szarvas-tenyésztést nem űzhet. Most ő finnek’ módjára lakik és él. Két tehene van ’s egyéb vagyona halászat, iramszarvas-vadászat ’s madárfogásból áll. Földet is mível, de nem vet többet mint egy lispund (körülbelül 15 font) árpát, hogy szalmát kapjon. Egész éjszakon, még Finnországnak is, egy részén szalma és fenyű-fahéj-kenyér van; megörletvén t. i. a’ szalma és fahéj, liszttel kevertetik, hogy össze álljon. Déli Sodankylában a’ templom’ környékén vannak parasztok, kiknek 8-10 hold földjök van ’s annak felét évenként bevetik, de csak árpával – rozs ritkán tenyészik – még az árpát is megveszi a fagy gyakorta. Evvel fizetik adójokat is. Különben halászat ’s marhatenyésztésből élnek. Némellyiknek 20 tehene is van, mellyeket szénával és mohhal (Rennthiermoos) táplál. Iramszarvasaik a’ parasztoknak itt nincsenek, a’ dögvész néhány év előtt mind kipusztítá. De ’a kuusamoi paraszt annál többet tart. Az iramszarvas-tenyésztés a’ finneknél egészen más mint a’ lappoknál. A’ finn nyáron szabadon bocsátja őket ’s úgy élnek mint a vadak. Télen azonban, midőn a’ hó a’ szánt megbirja, kimennek nagy seregben és felkeresik őket; sokszor több583. mérföldnyi távolságban hazulról. Mindenik meg van jegyezve ’s így kiki haza hozhatja sajátját, mellyet leöl aztán vagy utaz rajta.

(Vége következik.)