ÚTI JEGYZETEK 1838

Első füzet

Zirtzrül – Körmötzig

Augusztus 12.

Öt óra múlt, hogy indultunk. Az idő kedvezett és a lovak mintha tudták volna a messzeséget, nagyra szabott lábaikkal gyorsan méregették az elöttük nyúló utat. Tatán a Griffnél nagy bókolással fogattattunk, – 's minekutána jól ettünk és rosszul ittunk, a kertbe sétáltunk. A Vár, mely a Felső és Tó Város közt fekszik, tiszta és ép kinézetével, meglepő 's szép kilátásával a Halász tóra gyönyörködteti a szemet; – míg az Anglia (mint itt neveztetik) minden várakozásunkat felülmúlta: számos felbugyogó forrásai, széles, tiszta, kanyarodzó utjai, sok ízléssel elrendelt fa és virág párthiákkal gyönyörű változékonyságba tűnnek fel.

Egy jó óra mulatás után a rendesen épült Tóvároson tovább folytattuk utunkat Esztergomnak. Süttőnél – egy nagy márvány fejtővel bíró hely – láttuk a nyugvó nap utolsó sugarait, véle elnyugodott reményünk is Esztergomot láthatni. Az est sietve közelgetett, 's minthogy a szokatlan homokos út lovainkat is elfárasztá, Nyerges Ujfalun szálltunk meg.

Augusztus 13.

Nyerges Ujfalurul minekutánna jól megróttak bennünket, – a tegnapi hegysor mellett, mely Tatátul Tétényig húzódik le a Duna mentébe, és mint látszik a Vértesi hegyek által kapcsolatba van a Bakonnyal – egy kellemetes viruló tájon által érkeztünk Esztergomba.

A nagyszerű templomon 1831 óta az idén kezdődött ismét az építés nagy proportiója, a falak vastagsága és tömegessége bámulásra gerjeszti a nézőt, úgy az épület kúpját tartó falak, 8 és 1/2 öl szélességűek. A Kripta, Szt. István és Mária kápolnája már készen láthatók, és pedig a Kripta oly tökéletes maga nemében, hogy kívánni feleslegest nem hagy (úgy írok mint tapasztaltam és éreztem). A csarnokba Vitéz Janus Pannonius etz. egésszen ép sírkövei vannak felállítva; innen egyenest a Primatiál [prímási] sírbolt 39 hellyel, jobbra a Magyar Országi püspököknek, balra pedig az Esztergomi Káptalan nyugvó helyei láthatók, az Istvány kápolnába jeles Carol Ambrosiasnak sírköve és Szent Imre szobra Ferentzitül bánátusi márványbul.

Ebéd után felcsatoltam bőrzsákomat és drága késérőim (Desőné asszonyság és testvérhugom) áldásai és szerentse kívánásai közt utnak indultam. Az idő egy órára járt, és a rettentő hévség egy tűz próbával látszott késérteni az ujoncz utast. A repülő hídon jó szerentsém egy kéméndi paraszttal hozott öszve. Az alku hamar meg volt, és én 5 órakor már a Zelizi [Zseliz] kertbe sétáltam. – Zeliz egy a leg szebb tájak közül, mellyeket valaha láttam, a gyönyörű rónaság inkább egy kerthez hasonlít, a falu maga is nagyon tiszta és fasorok vezetnek tágos hosszú utczáin. Még ma Sz. Benedeken [Garamszentbenedek] akartam vatsorálni, de egy utas legkevesebbet a maga ura, többnyire csak a vak eset laptája. 7 óra felé találkozott egy református nemes ember, de lovai a piánót nagyon szerették, minthogy egész nap nyomtattak, így tehát azon régi közmondás szerént: lassan menny, tovább érsz – tova baktattunk a sötét éjtzakába, míg 11 óra felé Marosfalva végén horgonyoztunk. Egy portió széna a kotsiba elhányva volt párnám, és az ég lámpái oly édesen ömleszték bádgyatt fényöket szunnyadó környékemre, hogy érzésemet Jacob álmával nehezen tseréltem volna fel.

Augusztus 14.

Az ébredő nap már Kozmánál [Kozmály] Új Barson túl ért. A Nyitrai hegysor egy ágazata keresztbe az utnak vonódik itt Szent Benedek felé (Sz. Benedeki hegyeknek is neveztetnek) egy gyönyörű völgyet képezve a Schelmetzi hegyekkel. – Mily róna volt hátra hagyott utam, oly hegyes az előttem álló. A nap arany sugarait terjeszté szét a láthatár minden részein; a pillanat a környére elragadtató volt. Szebb portikos [csarnok] nem vezethetett volna ezen Bars Vm. hegyes tóth részébe, melybe magyar mintha zsidó gyanánt tiltatna, a vidék változtával nem találtatik.

Sz Benedeken heti-vásár tartatott, a piatzon élénk mozgásba volt minden, és temérdek gabonás kotsi foglalá el az utat, hogy a járás tsak nem lehetetlenné tétetett. a gabona vásárok itt igen híressek, és a felsőbb tótság tetemes mennyiséget hord esztendőnként hideg völgyeibe, hol Ceres nem ritkán igen mostohán osztogatá áldásait. – Első Géza 1085 [ben] a Benczéknek [Bencés rendnek] itt egy gazdag apátságot fundált – most az esztergomi káptalané a hozzátartozandó 22 faluval – egyszersmind locus credibilis [hiteles hely]. – Az ősi szokás szerint 3 Májusban esztendőnként itt Vmegye gyűlése tartatik, mely előtt 2 Májusba az egész nemesség processioba megy egy (talán 80 öl magasságú) sziklafalon épült kápolnába. Említést érdemel még a gothus templom,  mely e helyre [épült] valóban igen szép.

Ezeket mind éhgyomorral láttam, a korcsmába ügettem tehát, és 9 krajtzárért eggyet früstökültem. Elég későn, mivel alig hogy hozzá ültem, általellenembe egy szőke úr foglalt helyet második reggelije mellett. Sulyovsky úr volt ez Lévárul mint jelenté, valaha katona korába sok szép órát töltött Nagy Esztergálon.

Egy itt talált öreg hintóba Zsarnotzáig jutottam. Utközben Ujbányát is megnéztem és tetemes megkülönböztetéssel fogadtattam, t.i: a Magistratus éppen a városház ablakaibul nézett ki, hogy én egy hajdúval állván a piaczon, minden erőltetett mimikám mellett se tudtam értésére adni, mit akarok. Az emberséges Magistratusnak megesett rajtam a szíve, 's egy hajdú által kegyelmes színe elejbe hozatott. Nevemet 's keresetemet kérdezte, – én feleltem. Néhányan kaczagtak, de többen nem, mindjárt voltak közülök, kik utmutatónak ajálkoztak, hogy ily áldozattal párosult tudnivágynak – mint nevezték – [mennyire volt igazságuk, ki ki körülményitül 's gondolkozásmódjátul függ – én részemrül nem úgy éreztem] egy keveset eleget tegyenek.

A Város, mely régenten oly gazdag bányákat bírt, hogy a bányászokat tsak azon aranyporral fizették, mely ruhájokra ragadt – most szegény, és jobb üdöket tsak vár. E gazdag érczerek Reichschutt hegyébe – mely keletre emelkedik fel – helyezvék, de az egész már alá van ásva. A római bányáknak is nem ritka nyomai találtatnak itt. Cicerom, a Város Kapitánnya, Czironyi Ur többi késéretével mende mondákba kifogyhatatlan volt; örültem, hogy meséi többé nem verték füleimet, 's egész kényelemmel elnyújtózva a hintóba, végre Zsarnotzán egy tizesért meg érkeztem.

Vozsnitzánál [Voznica = Garamrév], három fertályra Zsarnotzán innen egy szép emléke látható 2-dik Josefnek – t.i: torkolata az 1782-ben elkezdett Josef nevű Erbstollennak [tárnának]. Tiz esztendő múlva talán elkészül 's minden vizeket a Selmetzi és többi bányákkal magába vévén, – itt adja majd ki – és feleslegessé teszi mind azon nagy vízemelő gépelyeket, mellyek most mindenütt a bányászat folytatására szükségesek és temérdek pénzbe kerülnek. Alakja tojásdad, 's már több bányáknak nem tsekély hasznot hajt.

Eddig Garan vizét mindenütt híven követtem, Zsarnotzán túl egy jó fél órányira jobbra vezet a gyalog ut Vichnyére, a Garant tehát balra hagytam tovább nyargalni; egy jó fél órát hegynek és ismét egy jó fél órát völgynek és az Vichnyei fördő orrom előtt állt. E volt első gyalog utam – bornyú-bőr zsákom vagy tarisnyám hátamon, fehér kalapom jó a szemöldökre húzva, furkóm a kezembe, így baktattam a Traiteurbe és szobát kértem. Kinézésem nem lehetett igen cinikus, mivel a meg szólított egész Kellneri készséggel fogá kulcsait 's egy minutum alatt az emeleten szobám volt.

Vichnyérül közönségessen azt hallottam, hogy egy asszonyoknak való fördő – mért éppen asszonyoknak és nem férfiaknak? nem tudom, nem is üzöm füzöm – sőtt szívessen engedem által az egész fördőt. A gyalogutam szép és regényes volt; tsak a fördő áll egy közönséges hegyes vidékbe, egésszen közel a híres Kőtengerhez, valami hegyomlásnak rettentő nyomai. A kőtengert meg nézvén egy mély hegytorkolaton, melybe egy magas kőszirten álló keresztfa igen regényes parthiát képez, két óra alatt Selmetzen voltam egy Exner nevű practicanssal, vichenyei, kit minthogy éppen alkalmat keresett haza, megrendelt kotsimra invitáltam.

Schelmetz

Augusztus 15–16.

Schelmetzen két napot mulattam; Krantz Prépost nagy szívességgel fogadott 's azzal volt erántam elmentemig. Oldalához 4 káplán van rendelve, kit a Kamara fizet. Egynek közülök igen szép kőgyűjteménye vagyon, 's mint más tudományokat, úgy a mineralogiát is nagy kedvvel tractálja. De nagy dicsvágya, mellyel sóvárogva kapkod minden után, mi az emberek előtt tudományi hírét 's nimbusát emelheti 's minden másnak adott ditséretre csak gúnnyal vonja fel száját, – csekély affectiot gerjeszthet eránta akár ki szívébe. Egy scenának voltam tanúja, melybe philosphiáját, melyrül még is annyit beszélt – nem kevéssé szégyeníté meg – pedig a dolognak csak egy ellenmondás volt oka.

Vichnyei utí társammal, Exnerrel mindjárt első nap egy sétálást tevék Paradicsom hegyére; a kilátás, mely róla ajálkozik tágas és szép. Társam Natiora cseh, egy mivelt ifjú, nem fogyatkozott mindenbe kérdéseimre elég bőven felelni, 's a város topográphfiájával, mely alattunk nyúlt el és utolsó véglakjaival tsak nem Antalt [Szentantal] érte, e szép helyrül meg ösmértetni. Lejövet egynehány cseresnye fára akadtunk, kinézésük ajálkozóbb volt, hogy sem ellentállhattunk volna, 's így szemnek és szájnak eleget tettünk. Vezetőm utközbe többekrül is informált; s főképp a practicánsokrul igen sokat tudott beszélni. Életük kevés kivétellel nagyon lumpos 's az ivás nagy divatba van náluk, per longum usum [hosszú használaton keresztül] külömbféle jussokat tulajdonítanak maguknak, 's egy Professorjuk ne merje őket vagy az egyikbe vagy a másikba korlátozni iparkodni, mivel meg bánnya. – Chemikus laboratoriumjokba leg jobban interessalt [érdekelt] a kőgyűjtemény, mivel a többihez keveset értek. A hutatudományhoz [Hüttenkunde] szükségesebb dolgok, mint többféle modellák etz. is találtatnak, de e részben a Mintagyűjtemény [Modellen Sammlung] egy különös kabinetot képez s phisikai 's bányászi dolgokat foglal magába. Itt láttam többi közt Segner hidraulicus Mozgonyát, mellyet phisikába tsak in abstracto rajzolás mellet tanultam, in concreto is hogyan hajtya directione opposita a kiszökő víz cillinderét, melybe foglaltatik, – továbbá a víz emelő gépelyet etz. Harmadik része a Cabinetnek a Geognosticus gyűjtemény, de ezt nem láthattam, mivel minden rendetlenségbe van, most vette meg az Akadémia Hanstadt professzornak igen válogatott gyűjteményeit – nevetséges áron: 100 fl.pr, tehát ez rendeztetik majd.

Az előbb nevezett Hell gépelyét nem csak mintájába, hanem valódi óriási nagyságába is láttam Vindschachton a Leopoldi Schacht'ba [aknában]. Haszna e machinának abban áll, hogy bizonyos víz mennyiség által, mely felülrül eresztetik be, nagyobb mennyiségű vizet bír a mélységbül felemelni, t.i: midőn a nyomó víz (Kraft Wasser) 32,000 akó – a felemelt víz [gehobene Wasser] 35–45,000 akóra megy 24 óra alatt. – Tehát 32,000 akó emel 35–45,000-et, mind a két víz mennyiség pedig, az az mint az emelt, mint az elhasznált emelő víz a Francisci Erbstollenon 110 ölre a föld alatt folyik ki a szabadba.

A Bányaüregnek [Schacht] mélysége, melybül a víz emeltetik 180 öl, a Maschina pedig 110 ölre áll a Francisci Erbstollennál, melybe az elhasznált víz vitetik eggyaránt. Én eddig voltam lent Exnerrel a Kunststeiger (bánya felvigyázó) és két lámpa vivő (Kahanetz) gyerek késéretében. Temérdek létra vezet ezen Pluto Országába; borzadás futja az embert által a nagy mélység képzetére a víznek, a gépely nagy zúgására, mellyel löki az emelt vizet a Franciscus bányamenetébe, – és nagyon jól esett, hogy az itt két vigyázónak barlangjába a tűz mellé guggolhattam s több helyeken általázott bányászi öltönyömet szárítgattam.

Feljövet a létrák egy részét elkerültök és a Biberstollenon jöttünk vissza a nap világra. Schelmetzen két nap alatt mindent láttam, a mit látni lehet, 's úgy harmad nap délre egy Körmötzi levélhordoval Sklenoba [Szklenófürdó] érkeztem. Halottam, hogy Tersanysky Magyarádrul [Hévmagyarád, Hont m.] itt van, de készül mindjárt elmenni, fördés után néki tisztelkedni akartam, de már késő volt.

Itt sokkal jobban tetszet mint Vichnyén, a völgy tágasabb, kellemetesebb és a vendégek kedvéért is folyton történnek szépítések, van legalább promenadja egy kis kertalkata, most meg egy szép táncz terem készül, így a vendég legalább nints egésszen magára 's a vad természetre hagyva. Vichnyén is vagyon ugyan illyes valami, de minden gond nélkül árván és elhagyatva, és éppen az okoz oly kellemetlen érzést, hogy a vendég minden figyelem nélkül quasi ignorálva [mellőzve] van. Dél után tovább vándorlottunk 's egy bájoló vidéken, melynek szépségében s változó tekintetében örült a lélek, kijöttem esmét a Garanhoz a Klack hegynek irányába.

Második füzet

Körmötzrül – Murányig

Augusztus 18.

Csak itt lehet a terménk kőtömeget (rohe Gestein) progressive egész a vert pénzig követni. Először tehát egy bányába mentem, innen asztán az olvasztó hutákba és ugy a pénzverő házba. A Körmötzi bányák közt régiségre 's terjedelmességre Röth bányája, áldásra nézve pedig a Zsigmond bánya leg nevezetesebb. Ez elsőbe voltam, mellyet minthogy a járás benne száraz és kényelmes, nem ritkán fehérszemélyek is meglátogatnak. Egy engedéllyel, mellyet nem tudom mitsoda hivatalba álló urtól kaptam, mentem ki a bánya Huttmannjához [őréhez]. Hogy profanus öltözetemmel a földalatti meneteket meg ne szentségtelenítsem, mindenek előtt egy bányászi öltönyt kellett magamra venni; a Huttmann nem volt éppen a karcsúak közül való, s ezért ruhájába három ollyan, mint én, elég kényelmessen megfért volna, – de nem volt más – tehát spagettel 's más ilyféle kötőkkel segítettünk. A ruha tsak loggott rajtam, 's egy csaknem öl magasságú bot kezembe, nem nagy Eroberungot [hóditást] tsényáltam volna, ha valami hölggyel hozott volna a sors öszve.

A bánya igen nagy, úgy hogy messze nyúló menetei Szent Keresztig [Garamszentkereszt, Bars m.] terjednek 's két órai elég sebes járással csak egy csekély részét láthattam meg, de tova nagy excavatiokhoz [tárnákhoz] jöttünk, még a Római bányamívelésnek, mely a mostanitul különböz, nyomaihoz. Látni ezekbül, hogy a régiek nem úgy, mint a mostaniak per Schlägel und Eisen [ütéssel és vassal: vasékek verésével] dolgoztak a terménk kővel, hanem addig tüzeltek a szikla alá, míg az magátul öszve nem roskadt 's kissebb darabokra nem vált, melyeket aztán kalapátsokkal hoztak a megkívántató kis proportioba. Továbbá a régiek, ha valami hatalmas érczmenetre akadtak, addig dolgoztak azután, míg egésszen végére nem jártak; innen vannak azok a nagy földalatti üregek, 40–50 öl magasságuak és szélességüek 's mellyek beroskadván, az itt gyakorta történő földsüllyedéseknek okai. Az újabb bányászi Architectura ellenben munkáját bizonyos kimért határok szerint folytatja, 's ha éppen az ércz-menet igen gazdag és hatalmas volna, csak a magasságba engedi a határok tullépését, de ekkor is a parallelogrammum vagy a piramis formája meg tartatik.

Az itteni járás sokkal több kellemetességgel bír a leszállásnál a Leopoldi Schachtba, mivel míg itt a holt természet csendje uralkodik; ott hangos gurgolája az érczet kiszállító taligáknak, lármája az itt ott kalapácsoló bányász legényeknek (Hauer), kik félmeztelen, ing nélkül végzik munkájokat, 's végre a puskapor által történő repesztések elhangzó moraja – életet adnak az egész jelenetnek.

A bányákbul a kövek a zuzómalmokba (Pochwerke), innen pedig az olvasztó hutákba (Schmelzhütten) szállíttatnak; honnan a még vegyült arany 's ezüst hosszú fél parallelepipedumok alakjába (olyformán mint a rudvas, csak hogy sokkal kisebb formákba) hozatik a pénzverő házba. Hol miután az arany az ezüsttül elválasztatik, és mind a kettő rézzel kevertetik (az ezüstre nézve az arány 500 mark ezüst 350 mark rézzel, az az 10 mark ezüst 7 mark rézzel) zeine név alatt jön a nyújtó malmokba (Streckwerke), honnan végre a gömbölyű formájába metszetik, s úgy megy a bélyegző alá (Prägewerk). Egy mark az az fél font arany ad 80 darab körmötzi aranyt, egy mark ezüst 42 huszast.

Egy ajánló levelem Allrahm fő Graveurhez ezek meg nézetét igen meg könnyebbité, mert egy emberét adván velem a pénzverő házba minden elég hosszosan 's könnyen érthetőleg explicaltatott [magyaráztatott] meg. Egyéberánt a városrul magárul keveset lehet mondani, mert szépségére mint nagyságára jóval Schelmetz után áll, a város a várral együtt fallal van kerítve 's nagy piatzán egy szép temploma 's egy St. Háromság Statuája [szobra] van, mely 19.000 fl. került – plus nihil; de vannak helette iszonyú nagy Erdőségei, mellyekbül esztendőnként nagy mennyiséget vágatnak a Camara részére.

Végre még azt kell megjegyeznem, hogy oly jó – mint itt a Korona vendégfogadóba egész utamba nem ettem. Bachus áldja meg őket. Egy Panajoti nevű Schelmetzi Academikus, ki itt practizál, vagy mint itt neveztetik Verwen­dungba van az olvasztó hutáknál, – ide jár kosztba; véle ebédültem tehát és 25 garasért nem volt elég 6 felségesen készített tál étel, hanem csemegének meg dinnyét és epret csak nem egy tányér zukorral is kaptunk. – Hogy jutok ily pompás lakomához meg se foghattam volna, ha a korcsmáros leánya nem lett volna a szakácsné, és a Practicans Úr, ki eránt éppen nem látszott nagyon idegenkedő érzéssel lenni, – születése napját nem ülötte volna!

Minthogy Körmötzrül Beszterczére a kotsi-ut igen kerülős, 's a hegyeken által gyalog az ember tsak nem hamarább ér oda; én is, hogy 4 órára elvégeztem mit akartam, egy utmutatóval tovább siettem, – az egész út a Kereszt hegyen, mely Hoos mellett emelkedik – meghaladásában áll – a többi már gyerekség. Járásunk igen sebes volt, 's minthogy egyszer se pihentünk Beszterczéig, hogy 9 előtt ide értünk, alig mozoghattunk már. Folger Kanonok csudálkozott ily késő járásomon, s mindjárt vatsorát 's szobát rendelt, hol jó lábvizet vévén a világnak jó éjtzakát mondtam. Másnap hogy felébredtem, már 9 óra volt.

Besztercze

Augusztus 19–21.

Besztercze a bánya-városok közt leg szebbnek tartatik, 's méltán. A város ugyan magába nem nagy, de szép fekvése, rendes és különös építésmódja, mely szerént a házak mind fedeletleneknek tetszenek 's az egésznek egy olasz Város kinézését adják (én legalább így képzeltem magamnak egy olasz Várost), kellemes benyomásokat az utasra ritkán hibázzák el; de vidékébe valami különöst éppen nem találtam, leg szebb helye is – a Gran víze mellett – alig enged egy sétálást a mellette nyúló szénégető terek füstje 's bűze miatt. Mellyek ezt párologtatni nagyon ritkán szűnnek meg, minthogy Besztercze, jóllehet bányái nintsenek, de kedvező fekvése miatt a fa ügyében, mely tavasszal a Gran vizén a felsőbb erdővégekbül eresztetik le – 's két fagereble által fogatik ki –, több ezüst olvasztó hutákkal bír.

Ha nagy újság vágyam nem kergetett volna tovább, könnyen egynehány hétig itt ragadtam volna, mivel dolgom nagyon jól ment. Folger Kanonok egy ritka jóságú 's vidám kedvű Ur, különös jó indulattal viseltetett hozzám 's hasonlólag Veisz 's Lux Kanonok Urak is. A barátság köztük pé1dás 's hogy egymás lakomáit kellemesítsék, többnyire együtt esznek, t.i: hol az egyik, hol a másik főzet tsak, 's így én is első nap Folger, a második nap Luxnak s' harmadik nap, ha éppen 12 órakor nem indultam volna Veisz Kanonok Urhoz, mehettem volna kosztba!

Minthogy már itt voltam Beszterczén – mily himpellér Minerologus is vagyok, még sem akartam Zipser ösmerettsége nélkül elmenni. Viselete elején komoly, de utóbb nyájas lett, 's a majd két óra, mellyet nála töltöttem, úgy ment el, hogy alig vettem észre. Kőgyűjteménye ollyan, hogy se Pesten, se Bétsbe, se másutt párját nem láttam, nem ugyan mennyiségre, de minéműségre. Orgetognosticus darabja 8.000, Geognosticus 12.000-re megy – mely utóbbiak tsak nem mind Magyar Országiak, s magátul gyüjtettek utazásaiba in specie Nógrád megyébül 's Tokay vidékeirül, gyönyörű darabokat mutatott. Ezen kívül még egy elég nevezetes gyűjteménye vagyon, mellyet csupán barátainak – mint mondá – számára tart, szívesen szolgál ugymond nékem is, tsak tudosítsam őt levelemmel – mivel nagy óhajtása, hogy ezen szép tudomány, a mennyire lehet, az egész hazába terjesztessék 's neveltessék.

Míg Kedves Szüleim Szent István napkor tudom otthon jól mulattak, addig én Beszteczérül egy kirándulást tettem Urvölgyére 's az Őshegyekbe [Óhegy]. E kirándulások 's kis eltérések a kitűzött ut irányától, mint további utamba is tapasztalam, mindig leg több éldelettel szoktak öszvekapcsolva lenni. Egy elég csinos hintón, mellyet 1 fl-ér egész napra megfogattam, indultunk meg Folger Kanonok egy attyafiával. A regvel egy keveset híves volt, de később a nap megtette magáét, 's hogy végre egy vad zordon völgybe Urvölgyét elértük, forró sugarai tsak nem tűrhetetlenekké lettek. A cement vizet, minthogy csak 100 ölnyire in infernis [a mélyből] producálja, chemikus játékát nem néztük meg, hanem Szomolnokra hagytam, hogy e részbe többet láttam és még se fárasztottam oly mélységbe csontjaimat.

Minthogy gyalog akartunk az Őshegyekbe (Altgebirg) menni, a kocsit előreküldöttük, s ugy később egy gyerek vezetővel a hegyeken által vettük utunkat Sandbergen. Utközbe a Leopoldi Sachtba, ha jól emlékezem megnéztünk egy 400 öl hosszú drót-kötelet, láttuk az emelő csigára tekerve, mellyet pedig Saxoniába [Szászországban] használtattak, 's itt az első próbát tétetik velük, 12 drót vagyon t.i: öszve fonva, 's általa terheket, mellyeket tsak a leg vastagabb kenderkötelekkel bírnak el, húznak fel, 's azon kívül hogy nem kerül annyiba, mint a másik, az a jó is vagyon benne, hogy mivel nem oly nehéz, mint a kenderkötél (ha ez 24 mázsa, amaz tsak 11), a hajtó víz se kévántatik annyi.

Egy mély sötét völgybe fekszik ezen hely, 's a rengeteg, mely az egész tája borítva a hegytetőkön túl egész Liptóba elvonul, 's sivatag tekéntete az egésznek oly különös benyomást tett reám, hogy keblem elfogódott, 's csak nem borzadtam azon gondolatba, ha itt kellene lakni. – Szerelmeseknek, kik az élet lármájától 's minden emberi társaságtól távol, 's valami elhagyott helyen csupán magoknak észrevétlenül másoktul akarnának élni, – ez felséges hely volna 's recomendáltatnám [ajánlanám].

Egy szálas fenyők közt nyúló ut vezetett tovább bennünket a hegy oldalon Őshegyekig. S ha a természet bizonyos vad méltóságot mutat ugyan, de mely a hegyrül nyargaló 's zuhatagokat képező patakok által 's a lent terülő kies róna völgy által kellemes öszhangzatban áll. Minthogy csak a Stureczon dologba lévő utat akartam megnézni 's a vidékrül semmi ditséretet nem hallottam, ez annál meglepőbb volt, melyhez hasonlót később tsak Liptoba lehetett látnom.

Hermanecznak [Hermánd] vissza jövén, estve Lux Kanonok Urnál vatso­ráltam, 's több vendégek közt igen vígan tölt el az est, míg Folgerral haza nem tértünk.

Eddig mívelt helyeken jártam, 's a totság közt mindég akadtam németekre is, de innét kezdve Murányig minden ugy nézett ki, mintha egy más világba értem volna, hol minden még egynehány századdal hátrább sántikál utánnunk. Puszta dombok 's völgyek változnak minden érdek nélkül egész Breznobányáig, 's innen csaknem Murányig roppant erdő-területek, mellyeken az ut mély hegytorkolatokon át vezet, tsak iszonyatos tekéntetekkel mulattatja az utast, ha ez éppen illyenekbe talál valami bámulásra méltót.

Beszterczébül délbe egy terebélyes Breznobányai gabonás kotsin indultam meg – a Kotsis egy odavaló polgár volt rojtos gatyába és széles kalapba, 's mint később hallottam, egy a leg régibb 's leg gazdagabb családok közül a városban. Minthogy maga szánt, vet, valamint a többi, továbbá jól kocsizni is tudott, elég argumentum [érv] volt tehát belőlle következtetni a polgárokra 's meg lehetőssen povedált is, hogy elég tanult embereket fogok találni 's a cultura sints bölcső üdőszakába, annál inkább, hogy azon szigoru Római erények vannak öszvekaptsolva itt, 's Quinctius Cincinnatusnak oly nagy tisztelet jutott e földön, hogy a Breznobányai polgárok követik példáját, mert kocsisom Attya is volt Polgár Mester és ennek se feltétele elmeni fogadni, ha annak választatik.

A kotsin heten voltunk, de a kényelem azért nem hibázott – 's mint az Istenek az Olimpuszon, úgy hevertünk egy kis Amphitheatromba a búza zsákokon. A mulatás élénk volt, 's hogy a kis, zömök, kiváló torku Fliegelmann, ki Bachusnak szégyenére nem vált volna, két kulacs bort húzott ki titkos szekrényébül, kedvük kicsapongó lett, 's meg indul nyelvök vég nélkül ömleszté czukor édes nyelvük melodiáját. Én köpönyegembe hátra húztam magamat.

Tóth Lipcsén [Zólyomlipcse] minthogy a valaha Vesselényi vára még épen áll 's lakják – egynehány pillanatra felfutottam. A kapuba egy igen módos fiatalembert találtam, – ki a várba vezetőm is volt – 's utoljára hogy Carl groveurt is szerettem volna látni, ki a Körmötzi pör óta itt é1 fogva, ennél is bemutatott. Néztem 's csodáltam munkáit, s ő oly szíves volt, hogy még pipával is meg kínált, míg végre ajánlottam magamat 's egy lepedővel takart ajtón kivezettettem, de nem keveset voltam meg lepve, hogy egyszerre egy igen csinos szobába 's még csinosabb leánykák közt találtam magamat. Az ugrás egy fogolytól ily három grátziák közé nagy volt, meg voltam lepve, ennek a fogolynak – gondoltam magamba – nem rossz dolga lehet. Azonban vezetőm, mint egy utazót, bemutatott a három dámának, és elég szívességgel fogadtattam, 's szép kérdésekbe öntött kivántsiságuk kevés üdő alatt minden titkomat felfedezé elöttük.

Éjfél volt már, hogy meg érkeztünk Breznóbányán, kotsi-szomszédom, egy idevaló Polgár hálásra meghítt magához. Én szegény, elfogadtam a meg tiszteltetést, de mellyet megbántam, – az ágyrul mindent előbb lehetett volna mondani, csak azt nem, hogy tiszta – és még is, hogy meg ne bántsam a jó szívű polgárt, bele kellett fekünni. Álmaim persze nyughatatlanok voltak, s alig szürkült a regvel, már lábon voltam, 's Hronitz felé siettem a híres vasöntést, mely hazánkba eddig legtökéletesebb, meg nézni.

Augusztus 22.

Másfél óra alatt kint voltam, de a kevés álom, a koplalás tegnap óta meg gyengíték lábaimat, úgy hogy a korcsmába egy tejes reggeli után lehajtván egy keveset fejemet hamar elszunnyadtam, 's nem kevés neheztelésemre csak kilentz után ébredtem fel.

Leg több vigyázatot és munkát kíván az egész vasolvasztásba 's öntésbe, melyet egy practicans szíveskedett magyarázni, a föveny készitése, majd a fövény mintázás (Sand förmerei), majd Lehmförmerei. Egy óra várakozás múlva az öntést meg kezték egy Schelmetzi bányába készülő vaskotró rudakat, sőtt még kedvemért, hogy a Kunstgiesserei (művészi vagy mesterséges öntést vagy mitsoda nevet adjak neki) is lássam, egynehány luxusféle dolgokat is öntöttek, mellyeket most már mindenütt láthat az ember, de itt már ritkábban öntenek, mivel a munka nem oly jutalmas.

Breznobánya egy oly exemplar [minta] a Városok országábul, melynek kiadása legalább a 14. századra tétethetik – 's ezért ha kiterjedése nem volna egy keveset nagy, meg érdemlené, hogy a Pesti Museumba állíttatnék fel. Ugy látzik, hogy itt a házak csak a fedelek kedvéért építtetnek, 's csak quasi raknak egy két csekély falat alája, a tágas piatzot kivéve a házak mind hosszába az udvarba nyulnak el, 's így a frontispicium igen jól osztathatik 4 részre, t.i: 2/4 rész a tető, 1/4e kapu 's végre a negyedik rész a valódi ház falai.

Egyéberánt határai igen nagyok 's erdeji egész Zólyom megyébe leg terjedékenyebbek. A juhtenyésztés fő ága gazdaságuknak. Tejébül készül híres sajtjuk, mely mindazonáltal Klenotzon leg jobbnak tartatik, húsa közönséges eledelük 's szőre ad öltönyt.

Harmadik füzet

Muránybul kirándulás a Királyhegye alá

Augusztus 24.

A regvel pompás volt, 's vidám kedélyem egy örömtellyes napot igére ismét éldelnem. Az elköltt früstök után, míg a rendelt lovak elkészíttettek, a házak sora szerént a porcellan fabrica felé egy kis sétálást tettem. A levegő frissesége, a táj regényes bája 's virító tekéntete az egész természetnek, mellyel jótékony harmat fördejébül mosolygott felém, mindenek felett oly boldoggá teve, mil­lyenek csak az ily szabad 's senkitül függő helyheztetésem egy egész ösmeretlen világban, 's meg győződésem, hogy többen vannak, kik valódi gyöngédséggel vesznek részt állapotomba, fogékonnyá tehetett, ezen érzések egész boldogító hatalmokkal emelék mellyemet 's hálát ömlesztének ajkaimrul, míg az elkészült paripák indulóra nem intettek.

Muránynak fekvése igen regényes, a nevérül már ösméretes Murányi völgynek végében – míg Délnek a völgy a szemnek elég tágas kilátást enged Böcze Jolsva felé – Éjszakrul egy magasan emelt hegyláncz csipke alaku szirt ékezeteivel egy félelmes sántzot emel 's minden további előrehaladást korlátoz. Nyugotnak Tiszolczra, Keletnek Rosnyora vezet egy hegyeken által kanyargó ut. – Én lovászommal egy gyalog uton a hegy oldalán emelkedtem lassanként fellyebb, míg sötét bozontos, 's néha oly meredek utakon, hogy gyalog kellett felkapaszkodnunk, a csinyált kocsi utra értünk. Egy egész legio Vöröskőre menő szenes kotsit találtunk itt nyugodni, mink is követtük a példát 's minekelőtte tovább ugratnánk, egy kis Salamit 's kenyeret falatoztunk.

A vashámorba (Hohofen) semmi ujat nem láttam, – 's minthogy az egy fertálynyira tovább fekvő kaszahámorba se dolgoztak, itt még kevesebbet lehetett profitirozni. De ez leg kevesebb gondom volt, nem ezekért, hanem a szép vidékért a Király hegye alatt jöttem ide, es e' részben gazdagon meg is jutalmaztattam. A Kaszahámortul egy szép, kedves völgyön fiatal fenyők közt jöttem ki egy tágas meg vetett földterületre, – előttem éjszaknyugotnak Király hegye terült el 's mogorva tekéntetű kopár kupjaival dominált le az egész vidékre, utánam délnek erdős, hegyes vidék, mellyen keresztül jöttem ide. Partjánál álltam ismét Garan vizének, melly itt még csak csekély 's csak gyermeki erőben halad tovább Pohorella [Koháryháza] felé, és eddig többnyire utmutatóm volt, 's ha el is távoztam tőle, hűtlen soha sem voltam eránta, s mindég ismét visszatértem. – Most Breznobánya óta nem láttuk egymást 's mintha kérlelni akarnám a kis duzzadó patakot, ültem le melleje, 's élveztem a természet gyönyörét. Soha így valami nem hatott reám, mint ezen ős, kopasz fejű Királyhegye, mely bizonyos nagyszerű vad méltóságba emelte az egész vidéket.

A Nap már magosan szállt 's közelgetett fő pontjához, míg Sumjatz [Sumjác = Királyhegyalja] felett Keletnek fekete felhők lebegtek ide 's tova. – Verseket akartam a nagy extasisba csinyálni, de a Musák nem segítettek 's így kevésre mentem, – az vigasztalt, hogy a prokátorok eddig csak prosába ollégáltak. Egy jó óra folyásig vándorlottam a Garan mellett, míg végre az Új Koburgi Hohofent elértem, hazánkba leg nagyobb, 44 láb magas, külseje a nagy simmetria minden részeibe 's a hozzá tartozandó épületekbe gyönyörkötteti a szemet, – hat fujója van meleg levegővel, 's a kerék, mely ezeket hajtja vasból van, 's ha jól emlékezem 130 mázsán felül. Némellyek félnek, hogy a hajtó víz kevés lesz ily nehéz kereket mozgásba hozni. Készültek már a füttést meg kezdeni, s azért temérdek kocsit találtam mindenfelé, kik szenet 's terménk vaskövet hoztak ide, – a széna hordás is még tsak most volt itt. Míg én ide eljártam, lovászom kontomra jól felherpentett 's danolva jött elejbém a két nyugott paripával, hogy meg látott – a velem hozott brinza volt ebédem – úgy meg indultunk – Szegény Béla a Tatárfutásba jobban nem vágtathatott mint mi; Lovászom, kinek bor, pálinka zúgott fejébe, a külső motust [mozgást] a belsővel egyensúlyba akarta hozni, mindég előbb volt, én meg követtem őtet, míg a Murányi hegyekhez nem értünk – 's a Zamok (Várhegy) felé gyalog utra nem fordultunk.

Utunk több helyeken olyan volt mint a' délelőtti, de változva gyönyörű rétekre akadtunk, mellyek itt a hegyekbe elszórva vannak 's a nedvtelt ragyogó fűszőnyegen ezrei a Magyar juhoknak legelnek egész nyáron, 's csak a hó leestével hajtatnak le a völgyekbe. A murányi várnál, hol valaha Schétzi Mária buzgott a haza javáért, ismét meg álltunk, 's minekutánna a valamivel alább épült kerüllő házba jó – de mily jó! tejet úzsonnáltam, az omladékokat néztem meg. A vár egy meredek sziklán építve tsak éjszakrul enged közeljuthatást, mint az omladékok mutatják igen terjedelmes volt 's nem lehet csudálni, hogy minden ostromai szégyenbe maradtak, és csak Cupido nyila bírt által hatni a magas falakon.

Gömör megye

Augusztus 25.

Gömör Vmegyérül már utazásom előtt többet olvastam, 's most From, egy mindenekrül jól értesített Ur, avval még bővebben ösmértetett meg. A műipart tekintvén minden esetre egy Magyar Ország első Vmegyéibül; nem akartam tehát csak felületesen ált repülni rajta Muránybul Rozsnyora; hanem méllyebben is hatni keblébe, – annál inkább, hogy az Agteleki barlangot 's vissza Rosnyonak Sziliczet is meg láthassam. Temérdek vásznat, gyolcsot szőnek, posztót, bőrt készítenek, papírost, cserepet csinyálnak, de mindannyi közt fő kintse a vas, mely mint mennyiségére, mint minéműségére első Magyar Országba; a nyers vas ez olvasztó hutákbul kijövén 75–80 000 mázsa mennyiségre dolgoztatik fel 51 hámorba.

A Gömöriek általjába a bánya mivelőket 4 részre osztyák t.i: a Garan mentében (von dem Garan), Unio, Concordia es egyes privátok. A Garan mentében Herczeg Coburg Kohói, ki ezen éjszak nyugoti részet egésszen birja, az Unio társaság hámorai a Murány völgye Jolsva vize mentébe vannak elszórva. Concordia Kishonti kerületbe Rima víze szerént, és végre más eggyes birtokosok Csetnek és Jolsva vize mellett, nevezetesbek ezek közt Gr. Andrássiak és Hámos, ki leg pénzessebb embernek tartatik Gömörbe. Ezen hámorok temérdek fát emésztenek meg 's ezért már szükébe is kezd lenni főképp Közép és déli része, kőszén pedig távolsága miatt egy keveset drágán jön nekik. A két társaság még is oly hiányi viszonyba van, hogy könnyen segíthet egymásnak – az Unionak van köve s' nints erdeje elegendő, a Concordiának erdeje elég, de köve nints.

Az egész Vmegye igen hegyes, de vannak még is néhány szép rónái vagy inkább völgyei, így a Murányi s Rozsnyoi vagy máskép Sajó völgye, mellyek Sajó Gömör felett eggyé olvadván szép rónába terjednek Putnokig a Bük erdőig Borsod megyébe. – Én erre vettem utamat 's a tegnapi urias kirándulás után ma ismét bugyromat hátomon tovább sétáltam Böczének, vagy inkább Revitzának [Revistye], mivel mind tótok lakják. A hely csinos, 's a piatzon álló nagyszerű korcsmája a többi lakjai felett áll, hogy a leg szebb urasági kastélynak beillene. Oly megszorulva mimikám mint itt, egész utamba nem volt; meg akartam fördeni, de tóth nevét elfelejtettem Murányba meg kérdezni. Hiába rajzoltam botommal a porba a kádat 's mutatván vodu 's a bele ülést és mosdukodást, nem értették. Szerentsémre jött egy paraszt-kotsin egy jolsvai Magyar asszony és utba igazított. Kivel, minthogy itt etettek és én is Jolsvára igyekeztem, mindjárt meg alkuttam és ugy siettem a fördőbe, tele azon gondolattal, hogy mentül előbb végezzem fördésemet, siettem ki a fertálynyi távul fördő házba, és egy datem frisco voduval [adjanak gyorsan vizet] léptem be a' leg közelebbi szobába és vetkőztem, – már kész lettem volna a kádba szállni, de vizet még nem hoztak. Várakoztam, kiáltoztam, de semmi felelet, kimegyek tehát s éppen ekkor hozták a vizet és fát, jelentvén, hogy mindjárt meggyújtják. Nevetnem kellett a gyors szolgálaton, s felöltözvén visszatértem a korcsmába.

Jolsván mindent templom építéssel találtam elfoglalva, a Catolicusok egy egész ujjon dolgoznak, az Evangelisták pedig a régit meg jobbítván egy szép tornyot építettek reá. A korcsmába, hol 30 kr-t jót és sokat is ettem, találtam egy Gömöri torzsás bajszú parasztot, ki sört vitt haza, meg szólítottam tehát, hogy venne fel kocsijára, de nem is felelt, 's minthogy a tegnapi nyargalás után lábaim kezdettek fájni, gyalogolni nem akartam volna, egy fitze bort hozattam 's ugy declaráltam, hogy akár akarja, akár nem, én kocsiján megyek Gömörig. Csóválta fejét 's mosolygott a sárga fluidumra [folyadékra], mely szerentsésen 's nékem tetszőn meggátolta befolytában minden okoskodását. Fé1 óra múlva már a sör hordón ültem 's mint egy Bachus néztem magas thronusombul az előttem erőködő kis párduczokra. A Gömöri vámházbul a korcsmárosné volt utitársunk, kinek éppen a szótlanság nem volt nagy barátja, – ő mig Gömörre értünk egy tellyes recensiot adott Gömör megyének minden urairul, kiket ő mind ösmér, jószágaikrul 's minden leg kisebb viszonyairul, ugy hogy jóllehet nem volt kellemetlen őt hallgatni, minthogy azon édes beszéd, mely a Reformatusoknál találtatik, nem kis mértékbe volt tulajdona, szinte félltenem kellett köhögő revolucionarius tüdejét, melynek organismusa szájának megfelelni alig tudott. Így az ut unalmát elkerültük 's alig vettük észre, hogy Gömör határába értünk; bajszos, sugárzó Phöbusunk is mindég nyiltabb 's barátságosabb lett, 's végre oly hatalmas affectio ragadá meg erántam, hogy a kialkudott 10 garast se akarta elvenni, és hogy Gömörbe leszálltam a helyet meg nézni, oly barátságossan kért, hogy jöjjek ki a Vámházba, hol meg meg fog várni, hogy meg nem tagadhattam neki, annál inkább, hogy a korcsmárosné is egy jó vatsorát és szállást ígért, mivel ugymond az illyen speculalo Urfiakat (nem tudom mit érthetett a speculalo [alatt]), minthogy oly sok szépet tudnak mesélni, ő igen szivessen hallgatja és szolgálja.

Sajó Gömör, mint egész Gömör Vármegyének helyei, tiszta helység Szent Iványiak Kastéllyával, a hajdani Várhegy alatt szép rónán terül el, mely innen egész Borsodig nyúl el. Nevezetes sok szép cseresnyéirül, melynek itt 14 neme van. Hogy kint megérkeztem, már a fördő készen várt, azután a vatsora és azután az ágy, melynek dagadó dunyhái közt hív fuvarosomnak, ki még eddig itt volt és iddogált, egy itze bort adatván meg, csak hamar elaludtam, míg ötkor a' korcsmáros nem költött 's utnak inditott Agtelekre.

Augusztus 26.

Ez és jövő napom leg terhessebbek voltak egész utamba, minthogy gyalo­golnom kellett folyvást 's a nyargalás következéseit csak most érezvén lábaim; a fájdalomba szinte megmerevedtek 's minden léptemet egy szúrás követte. Az ut rettenetessen huzódott 's Agtelekig a szántóföldeken 's híres Csollányi cser-erdő által egy nyáj juhon kivül pásztoraikkal egy lelket se találtam, míg szegény sántikáló erős negyedfél óra alatt czélt értem. Lakosai paloczok 's példás durvaságukrul mindég jelessek fognak maradni emlékembe, valami Mithosba lehetne tenni, quasi az Istenek a barlang őrzésére ily félelmes embereket rendeltek volna ide. A korcsmába semmit, még krumplit se kaptam, mivel mint mondák, ők másnak nem főznek. Irósvajat, tejet az egész helységbe nem kaptam, még kenyeret se, utoljára a Rectorhoz is bementem 's mint szegény Deák kértem egy darab kenyeret, felesége szép volt az igaz, de a kenyér, mit adott, nem volt megehető, 's az első paraszt gyereknek, melyet találtam adtam, így 4 db körte volt ebédem, 's a barlang szemeimnek csemege.

A Barlangtul többet vártam 's ezért' magáért Muránybul ide lejönni pláne nem lett volna érdemes. Két fáklással mentem, kik haszonbérbe bírják 's láttam jó nagy földalatti üregeket, kormos, fekete falakat, némely ritka helyen csepegő kő csapokat 's mást semmit. Néha néha akadtunk valami nagyobb kőtömegre, melly hullámos külsejérül majd valami Szent, majd más névvel kereszteltetett. Voltak nagyrendű látogatói, így József Nádor, Revitzky etc. és ezen kettőnek emlékkövéné1 a leg szebb két párthiát találtam. A tántz-teremig voltam –  eggyébberánt levegője tiszta, a Kalauzoknak 1 huszast adtam. De szebb a barlangot valami rézmetzésen látni, hol a fákláknak kétes világa a mély sötétséggel szép ellentétbe látzik.

Örültem, hogy ezen általestem, 's az helyet hátam után hagytam, mivel igen kevés bizodalommal lehettem ezen emberek eránt, az a titkos pillanatjuk, mellyel mindég oldalrul vizsgáltak, 's kerülték szemeimet, 's a közönséges tetszés, melyet szegény bőrzsákom rolle velle nyert – siettettek tovább, – míg három kínos óra alatt hegyen völgyön ált egy gyerek Szilitzére nem hozott. A korcsmáros zsidó volt 's minthogy itt még közelébb nem voltam velök megösmerkedve, inkább egy tehetösb parasztnál kértem szállást. A szegény Deák ezt mindenütt kap, e név sanctificalja [szentesíti] az embert, de az evésről már nem lehetett szó, csak egynehány hideg krumpli maradék volt még.

A Jégbarlang valami földomlás által jöhetett világra, mivel egy mélységbe vagyon, mely minden részrül meredeken kerittetik be, kivévén éjszaknak, honnan a bejárás történik a mélységbe, délnek egy 20 öl magas sziklába vagyon, mely mindazonáltal leírást alig enged, hanem csak látni kell, és érdemesebb a megnézésre mint Aggtelek. Éjfé1 után egy fával terhelt kotsin ismét tovább expedirozott jó gazdám és a szép Sajövölgyén hosszába jöttem ^.ismét utam erányába Rozsnyora.

Augusztus 27.

Errül a Geographiákba eleget lehet találni. A püspöki lak – valaha Jesuiták épülete – egy csinos privát ház, de nem egy oly Méltóságnak való. A Gymnasium es Lyceum meg el van gyugva, hogy alig akadtam rea. Edénygyárt már láttam, papiros malmot is, de még is meg néztem volna a szalma papiros kedvéért, mely itt készíttetik, ha nem volt volna oly igen távol a Várostul. Bányája sok van és hiressek piskoltrul és kénesörül.

Egy óra alatt kész voltam Rozsnyo minden nevezetességeivel és minthogy magam voltam, hogy el ne unjam magamat, avval a reménnyel, hogy Váralján [Krasznahorkaváralja] is kapok ebédet, minthogy tegnap elött vatsora óta nem ettem meleget, – tovább mentem. A tájék nem oly festői ugyan, mint a Sajó mellett, de azért kellemetes és Krasznahorka vára egészen ép és tornyaival ékesített kinézésével életet önt az egész vidékbe. Egy tekeformájú hegycsúcson áll és építői Husziták voltak, most Grof Andrássi tulajdona, belül mindazonáltal már pusztulásnak megy. A korcsmába megcsalottam, tojáson kívül nem volt semmi, a két református korcsmába pedig halotti torra készültek, pláne nem akartak semmit hallani, sőt még bugyromat se engedték letenni. A hévség nyomasztó volt 's a sugarak szinte égettek, a verejték kalapomon szivárgott által, – hozzá még az átkozott nyargalásnak oly kellemes reminiscentiája [emlékezete], 's minthogy gyalog uton jártam, a meredek járás hegyek ellen – valóban criticusabb napom e kettőnél nem volt. A pacsai [Andrási] hegyrül egy hegytenger nyúl el a szem elött 's a számtalan csúcsok és ékezetek közt a Murányiakat láthatni. Utközbe több társokra akattam, ezekkel tehát Szomolnokig [Szepes megye] mentem, mivel ennyire magam nehezen regoláztam volna magamat egy nap.

Augusztus 28.

Szomolnok egy borzasztóan mély s' szűk völgybe, már regényes utja miatt Rosnyorul meg nézést érdemel, legalább lehet így képzete az embernek az valódi hegyes életrül, mily szép, kellemetes sétálásokat kell nékik tenni, ha eggyik faluból a másikba akarnak menni. Illyen helyeken nagyon jó volna a magyarok közmondásával élni: egy kis darab ut hegynek, 's egy kis darab ut völgynek, legalább az utas meg nem ijed tőle, s' azt meg nem kérdi, hogy millyen hegy vagy völgy!

A korcsmába első szavam volt paprikás csirke – hogy van é – azután pedig szoba. A csirke jó ízű volt, s' én már azon gondolattal requiescam in pace [békében fogok nyugodni] vetkőztem, hogy lábvizet hoztak, ugymond a korcs­márosné látta hogy nagyon el vagyok fáradva, azért csinyáltatta frissen.