Kedves Kaszanitzky

Végre gondolja magában, végre mégis egy levél, és valóban későn is, mivel ezt már legalább egy hónappal előbb kellett volna cselekednem. – De ezért nem neheztel! Nem akarok szószaporítással élni, mindig kívántam írni, mindig készültem, és mégis elmaradt, mivel első levelemre folyvást feleletet vártam, miért vonja azt meg ily soká tőlem, nem akarom feszegetni, mivel két esztendő folyta alatt munkás természetét és olvasási hajlandóságát megismerni volt alkalmam, azért csak könyörgöm újra, mentsen ki még minél előbb e bizonytalanságból, melyben már 6 hónapja élek, minden legkisebb tudósítással szűkölködő, nem fog sok munkába kerülni némely barátságnak szentelt pillanatokban Pestre is vetni szemeit, és az itt lakó tisztelőjét is néhány sorral szerencséltetni.

Egészségemmel megelégszem, és mondhatom tavalyi bajaimtól, melyek oly nyomorulttá tettek, ha nem egészen nagyobbrészt legalább megszabadultam, szemeim is megerősödtek, csak kevés maradt gyöngeségekkel emlékeztetnek előbbi bajaikra. Deaky Deaky D D

Minthogy farsangunk csak most múlt el, erről is tudósítottam, főképp a mi táncmulatságunkról: ez január 11. estéjén tartatott stb.

Mint hallom, maguk is adtak Győrött valamint tavaly bált, ha ez igaz, nem kételkedem, hogy maga is szép Kisasszony, jól mulatott. Ezen bálunkon kívül voltam még kettőben, s melyekben jártunk, meg van engedve, mely utolsó a «Redoutban» a «Carneval» volt, ahol mivel 3000 embernél többen voltak, csak a tolongás volt igen alkalmatlan.

Horvátról azt jelenthetem, hogy most, minthogy eddig csak szuplens volt, rendes professzorrá tétetett.

Időnk most előbbinél hűvösebb, és a Duna is elég, ha meg nem fog állni.

Tisztelem Bonfit, Adalbertet, zircieket stb.

Kedves Polák!

Kedvesen vett leveledre már régen kellett volna felelnem, és valóban ezen leveled utolsó szavaidra is felelj minél előbb, feltételem volt első levelemet hozzád utasítani, mindig kívántam írni, mindig készültem, és mégis már egy hónap múlt, és még nem írtam. Nem, de már többször magányosságodban némely barátságnak szentelt pillanatokban gondolod – Reguly már nem érzi azt, mit érezni szünnapjainkban mutatott, már elfelejtette levelem, elfelejtette emlékem, e nagy város zajos keblében. – Vagy inkább mit egy baráttól előbb várok, tusakodsz és nem foghatod meg, mi oka e hallgatásnak? (Engedd meg, hogy ily megbízottan írok, tudván mily szívesen hisszük azt, ami nekünk, ami képzelődésünknek kedvező.) – De hogy szavamat nem tartottam, ne haragudj – mivel ezt kívánságom maga nem okozta. Nem szeretem a sok szószaporítást, hanem ha lehetne, kívántalak ide Pestre varázsolni, hogy itt láss és bírálj. Iskolai dolgom nem sok ugyan, de szemeim többszöri gyöngesége és részint, hogy igazat mondjak, a várakozás valami érdekesebbet írhatni, hátráltató, felelj.

Állapotom, mondhatom jó, mivel Horvát egy igen becsületes és érdemes ember, ki minden illendőt, mint szállásomra, mint kosztomra megad, és minthogy professzoraim is ehhez hasonlók, kiknél mindjárt esztendő elején volt szerencsém felelni, tehát megelégedve élek. Iskolatársam 120, kik közt vagyon Hörl is, kinek is levelét veszed, Szalay Árpád, és Sterbeczky, kik tisztelnek. Iskolai dolgaimon kívül pedig foglalatoskodom még fehtírozással, mely minden kedden és csütörtökön kettőtől négyig vagyon, és a franciával (de nem úgy mint a konviktusban).

Minthogy a farsang közeleg, ha hallottál valamit Kedves Barátom a pesti jurista bálról, gondolhatod, hogy sokak egész gondolkodását ezen tárgy foglalja el, melyről mostan már valóban néhányszor tanácskoztunk, és eddigi végzéseink ezek. A bál január 11-én tartatik, minden jurista, ki részes akar benne lenni, 6 forintot köteles letenni (ámbár többet is elvesznek), ezen pénzért mindenki közülünk kap 8 bilétát, egyet magának, s többit elajándékozni, ezekből ha lehetne, neked is szolgáltatnak. A «Redoute» teremért, amelyben fog tartatni, a muzsikával, padló készítésével és világításért 600 forintot kell fizetni.