Mélyen tisztelt, legkegyesebb Apát Úr!

A szüleim legutóbbi levelei révén értesülök arról, hogy az Akadémia jóváhagyott nekem egy összeget az utazáshoz Szibériába, és hogy a Császári Háznak is elküldték az elképzeléseket, hogy hozzájárulást szerezzenek eme utazáshoz. Ezáltal tehát most végre közelebb léphetek a végcélomhoz és biztosabb reménnyel várhatom a hamarosan kezdődő utazásomat. Egy forró kívánság teljesül be ezzel, és örülök, hogy képes leszek valamit nyújtani, és bizonyíthatom Önnek, hogy még ha olyan nagy is a vállalkozásom, mégsem kerekedik felül az erőimen. Ezen alkalommal, mivel kiváltképpen a névnapja is közeleg, legkegyesebb Apát úr, amihez teljes szívből kívánok Önnek minden boldogságot, arra is óhajtok törekedni, hogy az Ön régi jóindulatához ismét közelebb kerüljek.

Gyakran támadt a bensőmben, jó Apát úr, egy szemrehányás, hogy oly régóta nem írtam Önnek. Nem akarok mentegetőzni, hogy ezt nem tettem meg; csupán arra kérem, bocsássa meg a nyomott hangulatot, amely általában minden levélváltásra tehetetlennek érződött. Sokat kellett küzdenem és sokat tanulnom, és mindkét dolog felemésztette az összes erőmet. Amikor magamat az Ön kétkedően szemlélődő szemei által láttam, féltem ilyen távolságból pusztán szavakkal állni Ön elé; csak a tettek szolgálhattak Önnek ellenbizonyítékul, és ezeket csak az idő adhatta meg. Az előttem megnyílt utazási kilátások révén most szabad és nyitott szívvel állok Ön elé, kérem a régi jóindulatát és hajlandóságát. A nehéz körülményeim külföldön megtanítottak arra, hogy az embereket a benső tartalmuk alapján értékeljem. Eme tapasztalatok fényében, legkegyesebb Apát úr, nem közeledhetek Önhöz a legnagyobb tisztelet nélkül. Nem a jövőbeli támogatásának reménye az, amely oly sóvárgóan sürget az Ön kegyeibe való visszatérésre; ez csupán tiszta óhajból ered, hogy egy ilyen nemes, tisztelt emberhez ismét közelebb álljak. Szerencsésnek érzi magát az ember egy ilyen részvét bizonyságában, és több erővel bír ahhoz, hogy állhatatos maradjon a jóban. Azon jótéteményeket, melyekkel a nevelésem idején elhalmozott, teljes mértékben elismerem; azonban ezek már nem jelentik a kívánságaim tárgyát. Nagyobb jótéteményeket kérek Öntől, azokat, amelyeket az oly hosszú elvonultságomban, oly magányosan, támasz nélkül a világban, oly nagyon éreznem kellett: ajándékozza nekem a részvétét, adja meg nekem jóindulatának bizonyosságát, amennyiben elégedett a cselekedeteimmel, adja meg nekem a tanácsát, és legyen bizalommal a szemléleteimhez és a jó szándékomhoz, miszerint mindig csak a nemesebbre törekedtem.

Valószínűleg a tanulmányaimban erősebben kell majd magam korlátoznom, mint ahogy azt először akartam, és azt hiszem, egy éven belül ismét Péterváron leszek. Az utazásom eredményeit itt fogom kidolgozni és az elkészült iratokkal talán jövő nyár végén otthon leszek Önöknél. Az utazási támogatásom aligha lesz olyan nagy, hogy a terveimet nagyban követhessem, ezért egyelőre csak megfontoltnak kell lennem, hogy a hírnevemnek, amellyel a felkeltett szép remények következtében rendelkezem, valamilyen derekas munka révén igazolást adjak, és ezt a vogulok népéről szóló tanulmányaimon keresztül remélem teljesíteni, amelyekre még ha ezért csupán korlátozni is fogom magam. Azután majd könnyebben újra visszatérhetek Szibériába, hogy pótoljam azt, ami még a kérdésem kimerítéséhez és eldöntéséhez szükséges.

Minél korábban, annál kellemesebb volna számomra, hogy most az utazásomat megkezdhessem. Július vége volna ehhez a legjobb idő, ha addig megkaphatnám az úti eszközeimet. Használja, jó Apát úr, a befolyását, hogy ez addig megtörténjék.

Liszt az éjjel elutazott innét Moszkvába. Vele van egy gróf, Teleki, egy nagyon becses tulajdonságokkal bíró fiatalember. Felkeresett engem, és általa kötöttem ismeretséget Liszttel, mivel tavaly az itteni tartózkodása idején beteg voltam és nem hagyhattam el az ágyat. Három hét leforgása után reményeik szerint ismét itt lesznek és utána Stockholmon át Franciaországba szándékoznak utazni.

Korábbi jóindulatáért esdekelve maradok, legkegyelmesebb Apát úr,

a leggyermekibb belenyugvással és hálával, az Ön leghűségesebb szolgája,

Reguly Tóni

Szentpétervár, 1843. május 1.