Legkegyesebb Apát Úr!

Cselekedeteim az otthonról való elutazásomat követően annyira szemben álltak az Ön összes várakozásával, oly nagyon fölötte minden Ön által elképzelhetőnek, hogy csak fájdalommal követhette a lépéseimet, amelyek úgy tűntek, hogy fiatalkori könnyelműséggel és járatlansággal az Ön valamennyi, a jövőm számára megfogalmazott tervét meghiúsítják. De bizonyára ezek a korán létesített építmények ritkán válnak valóra; a sors oly különbözőképpen vezeti el az embereket a rendeltetésükhöz; és csupán a belső hangját és hajlandóságát követi, valami jelentős dologhoz és a majdani teljes elégedettséghez juthat el. Egy ilyen belső törekvés szakított el engem az Ön oldalától és vezetett el eme legváratlanabb viszonyokba. Azóta hallgattam, és a továbbiakban nem adtam hírt magamról; csak a cselekedeteim beszéltek Önnek, és idegenek, akik megjutalmaztak az elismerésükkel, tudósították Önt a biztosan nem méltatlan törekvéseimről. Bizalommal hiszem, Ön már régóta ismét jóindulatú az irányomban, legkészségesebb szívvel vált ez iránt, és meg fogja nekem engedni, hogy ismét bizalommal telve közeledjek Önhöz.

Már tájékoztatták Önt arról, milyen messze jutottam a tanulmányaimban, és mit tesz értem a hazám. Nem ismerem az okait, és nem akarok túl közel lépni hozzá; azt azonban nem hittem volna, hogy eme forró óhaj, hogy valamit tegyek érte, azt éppen a hazámnak kelljen megfizetni; bizonyára sokkal édesebb gyümölcsöket várok magamnak ebből. Hogy ez nem így történt, egyszer talán Magyarország szégyene lesz. Most egymagamban, támasz nélkül állok a világban; azonban távol áll tőlem, hogy elcsüggedjek; hasonlóan az olyanhoz, aki egy jó, szép dologért küzdött, bátran nézek a jövőmbe, és csak azt érzem, hogy egy még erősebb élet ébredt fel bennem. Van reményem, egy igen megalapozott remény, hogy mégis utazást tegyek az Urálba, Ilona nagyhercegné, egy magasztos, nagy lélekkel megáldott asszony személyesen támogatja az ügyemet, és az ő külön kérésére a napokban fogom neki ezt előadni. Ha ez nem sikerülne, úgy biztosan orosz állami szolgálatba léphetek majd, amelyre több kilátásom van.

Csak egy dolog van, ami a jelenlegi körülményeimben kissé nyugtalanít engem, és az aktivitásomat és a vállalkozó szellememet képes megbénítani, ez: a rossz anyagi helyzetem. Már a finnországi utazásaim több kiadást követeltek, mint amit el tudtam volna viselni, és itt ebben a roppant drága városban szintén több kiadásom volt, mint bevételem. Tartozásaim vannak és nincsenek meg a további megélhetésem eszközei. A mostani helyzetem itt mindenekelőtt megköveteli, hogy ebben a tekintetben valamelyest rendbe hozzam magam, és ezért fordulok Önhöz, Apát úr. 400 érmeforintra volna szükségem, adjon nekem kölcsön ennyit. A szerencsém egyszer elragadóbbá is válik majd, és boldogan meg fogom becsülni, ha ezzel Önnek és nem másnak volnék adósa, annyira megszoktam, hogy jót kapok Öntől; és örömteli köszönettel fogok emlékezni, hogy ezúttal is, Ön, a kedvemnek nyugalmat és a szellememnek a szabad mozgását ajándékozta. A helyzetem igen rossz, és egy hosszadalmas, nehéz betegség is sok kiadást okozott nekem, és egy gyors segedelemre sürgetően szükségem volna. Kérem az Ön kegyességét.

Magamat a jóindulatának és rokonszenvének ajánlva, maradok Önnek, legkegyesebb Apát úr,

leghívebb, legalázatosabb kliense,

Reguly Tóni

Szentpétervár, 1842. október 20.