Nagyságos Asszony[1]!

Egy szép költemény, amely a gondolatok szépségén, az érzések gyengédségén, a kifejezés finomságán keresztül meglep minket, örömteli módon felébreszti a felfogás érzékeit, és mindig visszatérő bájjal megremegteti bennünk ama eszmei tartalmakat.

Az alak és az arculat szépsége, a formák és mozdulatok nemessége elkápráztat minket, és az élénk vidámság, amelyet ezek keltenek, mindig új erővel folytatják a lelkesítésünket.

Mindkét esetben felébred bennünk a szépségérzet, a kölcsönös érzületek legtisztább érzői egyazon tartalomtól érintettek, melynek lényegét, az érzésünket magában képtelen kiszámítani.

[1] Nem kizárt, hogy Reguly ezt a levelet Csáky Petronella (1788–1861) grófnőhöz írta, akivel az egyik fürdőhelyen ismerkedett meg.