Nagyságos Asszony[1]!

Oly gyakran beszéltünk Istenről, az eszméről, ami minket nyugtalanít, és annak tudatosságáról, amely sokrétű, alig láthatóan megváltoztatott alakításaiban bennünk kifejeződik, oly gyakran beszélgettünk és tanácskoztunk. Engedje meg hangulatomnak elmerülését, az erről való gondolataimat – olyannyira, ahogy nekem ez lehetséges – rendezetten közölni Önnek.

Azt hiszem, éppúgy az eszméről, mint annak tudatáról, semmilyen valódi értelemhez nem juthatunk, ha a különféle ismeretek alapján – melyek révén ugyanazon lépcsőfokok megjelenései és a formái, és másodsorban az érzelmi módok meghatározóvá válnak – nem keressük a megértést.

Egy másik elképzelése van az Istenről az embernek gyermek- és ifjúkorában, egy másik van leendőként, és megint egy másik utazó emberként, a három fő fejlődési fokozatának megfelelően, melyekben a lelke önmaga felismerésében fejeződik ki.

[1] Nem kizárt, hogy Reguly ezt a levelet Csáky Petronella (1788–1861) grófnőhöz írta, akivel az egyik fürdőhelyen ismerkedett meg.