Nagyságos Grófnő!

Miután Ön volt olyan jó, hogy az új magyar mezőgazdasági művet általam előjegyeztette: így Korizmics megkért engem, hogy legyek, Grófnő, egy Önhöz szóló kérés közvetítője. Ez a következő. A magyar marhafaj két különösen kiválóan tenyésztett fajtában áll. Az egyik a Csáky-féle körmösdi gulyából, a másik a főhercegi Kisjenőből. Az előbbit ismerem, az utóbbit Korizmics a munkájához akarja, mindkettő képét, és ugyan rézmetszetben szeretné a művéhez hozzáadni. Az utóbbiról már meg vannak neki ígérve a jelenlegi legszebb két állat (bika és tehén) portréi. Az előbbiről van mű, ahol oly szabad, ha lehetséges ezért Önt megkérni, Grófnő. Ezek a korábbi időkből vannak meg Önnek, amelyet ilyen esetben kérnék Öntől másolásra egy kis időre (de ha ezt nem engedi, úgy talán lehetséges volna az Ön gulyájának két legszebb állatáról (színekkel) hű ábrázolásokat beszereztetni). A dolognak kétszeres fontossága volna. Először ezáltal az ön gulyáját, mint a magyar szarvasmarhafaj legnemesebb és legtisztább kifejezését ilyenformán egy mezőgazdasági szaklapban ábrázolni.

…aki megillető (2000 példányban, az ország figyelmességét magára, ezzel egy megfelelő elismerést kapni), ugyanígy ezen művet növelni ahogy másrészt, a figyelmességre, ahogy másrészt a magjaink nemesítésén keresztül, a foglalkozását arra fajokat…[2]

Másodszor tökéletesebben teljesíteni.

Ez az első eset, ahol a magyar fajtát képszerűen ábrázolják, és ezáltal megtisztelés illeti az ön gulyáját, a világ szarvasmarháinak összes családjában, a magyar fajt reprezentálni.

Miután ezek az ábrázolások a külföldi művekbe is át fognak kerülni, kívánatos volna, hogy a magyar szarvasmarhát, minden előnyével ábrázolva, a világ fajtáinak sorába beléptetni, a tökéletes formája ismertté válna.

[1] Igen nehezen olvasható, zavaros szövegrész.