Kaszanitzky 1837. máj 20.

11)

Kedves Barátom!

Tegnap kapott kedves Mamám leveléből értvén, mily különös és meglepő módon jutott önnek Győrött testvérem össze, kitől is hogy ezen búcsút vett tőlem nagyra becsült és ámbár már tudott, de ismételjük által még kedvesebb szavak által. Testvére írjon, azért, hogy ezen szíves kötelességemnek eleget tegyek, véget vetek hallgatásunknak, melynek eddigi oka csak az volt, hogy, valamint a vándor a kettős útban, bizonytalan, levetvén földre poggyászát, vár míg mástól bizonyos tudósítást kap; nem tudtam, hol tartózkodik, Kedves Barátom, mivel Schneider 6-dik iskolában volt tanulótársam, mostani pesti filozófus, kivel is ön, mint hallom, némely órákat szünnapjainkban vadászásban töltött, azt mondja, hogy valószínűen otthon privátim végzi ezen esztendejét, és így Nagyszombatban, Pozsonyban, Győrött van énelőttem, bizonytalan volt, – és ez oka, hogy eddig nem szóltunk. Kettévágom tehát a csomót és kezdek, ön pedig kérem feleljen, hogy a jelen borúra, egykoron már derű mosolyogjon képzeteim egén.

Elválás után sok báj-teljes óra repült vissza az előbbi semmibe, melyeket leírni nehéz volna, és egyszersmind gondolom unalmas, tehát hallja ezeket csak rövid kivonatban. Elhagyván Győrt mamámmal, hazautaztam, hol néhány napot andalogván Tihanyba mentem Atyámmal, ahonnan ismét a Balaton jótékony friss vizében többször fürödvén a zirci búcsúkra siettem haza, melyek után Pozsonyba Anyámmal, és tervem szerint ez volt a választott időpont, melyben Bécsbe való utazásomnak kellett volna megtörténni, de az egész készület dugába dőlt, minthogy Atyám, ki csak egészségem és szemeim jobbításán törekedett, ezt az utazás alkalmatlansága végett nem engedte, így tehát Atyám kívánságának hódolva ezt esztendőre hagyván hazatérek, hol szemem és egész testem mosásával és a biliárddal drága időmet töltém, meg azt vettem észre, hogy már itt október, melynek elsején Pestre ügettünk Atyámmal, ahol most is vagyok és pedig azon sokszor említett Horvát István házában, kihez hogyan jutottam, könnyen gondolhatja, ha tudja, hogy Apát úr neki igen jó barátja. – Ami ezen állapotomat illeti, evvel megelégszem, mivel Horvát egy jó ember, ki minden illendőt, mint szállásomra, mely egy magányosan és jól elkészülten, mint élelmemre megad, élelmem pedig ez fölöstökömön jó tej zsömlével és pohár friss víz; ebédem, mely egy óra felé vagyon 4 egészséges és jól elkészült étel, uzsonna gyümölcs, és vacsora, mely 7 óra felé van, 3 tál étel, és minthogy ezekből mindenkor jóízűen falatozok, mellette testi gyakorlásom is vagyon az ide való vívóintézetben (Fechtschule), és itthon Horvát fiával, kivel is sokszor testi erőink gyakorlására érkezünk, végre minden nap reggel friss kútvízzel testemet megmossam, oly egészségem vagyon, milyen már 3 esztendeje nem volt, szűkölködtem, megvan a mindennapi rendes szék, nincsenek már lábgyöngeségeim, nincsenek fejfájásaim, sem beesett szemeim, szóval egészségem a tavalyinál sokkal jobb, de egy híján – egy nagy híján – vagyon még, ti. szemeim gyöngesége, mint tudja, Győrött utoljára a Delacasse tanácsát követvén az adott spirituszt használtam, de hazajővén ezt, minthogy semmi hatását nem éreztem, csakhamar elhagytam, és hideg vízzel való mosást kezdtem mellette, egész szünnapjaimban semmit olvasván, kivéve néhány újságot vagy más kicsinységeket; és gondolja – ezen nyugalom nem jóvá, hanem rosszabbá tette őket, úgyhogy végre három sor olvasására máskor baj nélküli szemeimet már fájlaltam, de erről én Atyámnak, kinek gondolata volt, hogy ha meg nem jobbulnak, engem egy esztendeig otthon tartani és pihentetni, nem szóltam; és azért Pestre jőve Fabinihez (leghíresebb szemorvos) akartam menni, de Horvát inkább javasolt itthon némely ártatlan eszközöket használni, és ezért adott kölnivizet oly feltétellel, hogy minden nap egy fél pohár vízbe néhány cseppet tegyek, hogy fehéres tejszínű legyen a víz, és evvel homlokomat szemeim felett áztassam, és ezt használván szemeim lassanként már meg is jobbultak, hogy ezeket már szinte egész nap használhatom, felváltva egy keveset olvasván és ismét járkálván, mindazonáltal megmarad-e ezen gyöngeség vagy sem, a fátyolos jövő majd megmutatja, ámbár minthogy szívesebben hisszük, mi nékünk, mi képzelődésünknek kedvező, jobbulásokat reményelem.

Iskolai dolgaim még eddig jól folynak, mi 120-an vagyunk, professzoraim igen jók voltak, éspedig a «Jus Naturae» tanítója Virozsil, aki egy igen értelmes és felséges előadással bíró ember és Jurjevich a statisztika professzora, mind a kettőnél mindjárt az elején feleltem éspedig egy napon. – Ezeken kívül foglalatoskodom még a franciával, melyet kedden és csütörtökön 11–12-ig Lé Mouton rendkívüli professzortól hallgatok, és mint már említettem, fehtírozni tanulok, az idevaló nemzeti vívóintézetben, ahol 10 forintot kellett esztendő elején fizetni, melyért kesztyűt, lárvát azaz «visir»-t és «rapier»-t (kard alakú) és 3 esztendeig ingyen be lehet járnom. Szemeim végett mástól tanulok és így «Tries Philos» elmaradt eddig, melyet már több könyvárusoknál kérdeztem, de minthogy külföldről kellett volna hozatni (egyiknek se volt) és tíz pengőforintnál drágább, nem vettem meg.

De talán Horvátról is szeretne valamit hallani. – Ő egy középszerű nagyságú, köpcös, vastag halovány színű, barna kis bajszú és keveset már ősz ember, jó, adakozó, béketűrő, szív, mértékletesség és a munkában fáradhatatlanság az ő tulajdonai (ámbár hibái is vannak, de hol az ember ezek nélkül) + mind közönségesen mondatik, télen 1 és nyáron 2–3 órakor hagyja tudományos búvárkodásait el, és enged teste nyugalmának, reggel pedig 7 órai felébredte után újságok olvasásában tölti 8-ig idejét, mely után többnyire felkél. Hivatala sokféle, éspedig az «Universitas Actuarissa», «Philologia (Litteratura)» és «Diplomatica és stilus», 6 esztendős «suplense» (ti. «activus supleno», ki azóta mindig tanít), a Nemzeti Múzeum őrzője, és a Tudományos Gyűjtemény szerkesztője. Könyvtára, mely egy privát emberre igen nagy, 6 könyvvel teljes szobából áll, melyek közt igen szép és régi írókat találni, kikből szedett tudománya szerint Ádám magyar volt, mely szó földművelőt jelent, Ádámot Gyulának hívták, kinek fiai Gyász (Abel), Kaján és Vas (Szeth) stb. A magyarok Egyptusban laktak, ahol a Babilóniai tornyot építették, azaz a mostani Kairónál látható piramisokat, mivel a régiek Egyptust Babilóniának nevezik és mint mondják («Piramides as orientalbus Columnae filiorum sethi» ki magyar volt «nominantur») őket itt «Josae» megvette és így oszlottak két részre, melynek egyike húzta magát Ázsiában Kína felé, és innen eljött Pannóniába.

Tisztelendő Úrnak

És egészségem is, melynek jót látszik tenni a vívóiskola, minthogy testi gyakorlatom ott elegendő vagyon.

Újságot keveset tudok, hogy a mostan múlt vásárban sok szépet lehetett látni, ez óság. – De valami mégis jut eszembe, ha érdemel figyelmet. A minap hazajővén az iskolából, a Szervita piacon a Fischer cukrász előtt nagy embertömeget összeindulva látván, kíváncsian én is közéjük menvén és tudakozódván mi történt, hallottam, hogy egy fiáker új lovait próbálván egynéhányszor egy kis körbe való megfordultában, nem vigyázván, nekiment a cukrász legszebb auszlágjának, és annak felét kocsirúdjával eldöntötte és összetörte, és éppen akkor az arra menő csizmadia és szabó gyerekek a földön heverő télre [eltett] kompótnak mint mondatik, dunsztba tett gyümölcsöket, mind elhordták. Múlt héten próbálták a Dunán a legnagyobb és Magyarországon elsőként készült gőzhajót, Árpádot, melynek látására több nép jött össze, maga a Nándor is kertjéből nézte, de én a vívóiskolában lévén, későn jöttem.

Tegnapelőtt a szemináriumban Ruszlánszky leveléért lévén beszéltem.

Barátom Kaszanitzky 1837. május 20.

Talán egyik a legtisztább örömeknek, midőn egy hosszasan várt és táplált kívánatot valósulni látunk, így éreztem én is, Kedves Barátom levele vételének, melyet már oly rég vártam és melyből hallgatása okát is megtudtam, melyet mindazonáltal egészen helybe még se hagyhatok, ellent nem mondok, minthogy Ön is észrevette ezt, és úgy levele által kívánta azt jóvá tenni, és mivel magam se vehetem ki magamat, hogy amiért eddig nem feleltem, nem mentegetem magam, hanem csak kívánnám néha közelembe varázsolhatni, és hogy úgy ítélne, tehát ön is otthon töltötte az ünnepeket és oly boldogul azon szülők és valóban igen … … minden de még

Hogy Lajos oly szerencsés ura bátyja közbevetése által, igen örülök, mivel szegény, tudom, már eleget szenvedett. Én is, mint ön előtt tudván otthon voltam, és mondván: jól mulat, ámbár szörnyű hóförmeteg dúlta az egész vidéket, úgy, hogy – átlátnom se lehetett – többször az idő kiderültével szánkáztunk és hajnal után nagy számú út, csinálok segedelmével vár, jöhettünk ki a Bakonyba barátom, Pünkösdkor, az itteni veszedelem.