Legnagyságosabb Asszonyom!

Minthogy lelkünknek amennyiben csak Isten tudata benne nyugodhat, amikor annak a lényege az, hogy maga, egy ilyen maga benne nyugszik, azaz amikor valami néhány van, és miután tehát a lelkünk ismerete Istentől, a tudásával oly módon bensőséges kapcsolatban van, hogy minél többet veszi szemügyre – és minél többet beleéli magát egyáltalában – önmagáról értesült, annál inkább szükséges az Istenről tudni és a kötelékeivel egyetértőnek kell lenni; kell és távolabb, miután ebből ismét egymagában kell lenni, magában élni a léleknek; kissé azonos értelmű eggyel; Istennél is lenni és Istenben élni a léleknek bezárni, így ösztönözve érzem magam azon keresztül az új levelemben célzottan magamban lenni a léleknek, az ötletről is és a belül nyugvó isteni tudatnak összefüggésben vezérelni, és ezáltal a mi gyakori beszélgetéseink erről a magas tárgyról némiképpen egy rezümében összefoglalni.