Nagyságos Asszony[1]!

Csak egy gondolatot! Pesten az elutazásom pillanatában az elköszönő jelentést szavakban észrevehetően elküldhetni kívántam volna; mégis túlságosan nyomott és túlságosan űzött volt ez bennem lelkileg. Ezek a hetek itt is hír nélkül repültek el – azonban az utolsó hónapban legalább elmondhatom Önnek – és hogy érzésemben nélkülöző és kedélytelen voltam, peremen kívül, idegenben Önhöz odatalálni, hogy Nagyságának elmondhatom, és Ön el is fogja ezt hinni. Túl becses és túl jóleső volt nekem mindig az Ön kedvessége és jóindulata, mint ahogy ezt más tudta. Éjszaka Drezdába indulok, a sorsba beletörődő, befordult, kérdő várakozással, szükségem volt a kúrára, az elkövetkezendő időben szeretnék örvendetes eredménnyel mihamarabb szolgálni.

Kevéssé kitűnőt nyújtott ez az év, a szezon az emberek számára. Mohl professzor a lányával és a fiatal Theodor Bunsennel együtt megbíztak engem, hogy a leghívebb üdvözletüket közöljem Önnel.

[1] Nem kizárt, hogy Reguly ezt a levelet Csáky Petronella (1788–1861) grófnőhöz írta, akivel az egyik fürdőhelyen ismerkedett meg.