Pest, 1857. január 1.

Legnagyságosabb Asszonyom[1]!

Csókolom a kezét az emlékezésért és a jóakaratú érzésért, melyek révén Ön tegnap az estémet minden vonatkozásban megvilágította. Három fény ragyogásában tanultam és olvastam ennek következtében a vogul énekeimet és ugyanezek élvezete ama barátságos részvéttel és jóindulattal társult. Az egész hangulat tónusát végül a kiváló szivarok adták meg, füstjük akár a levegő. Ez volt az újévi estém.

A munkáimban annyira vagyok előrehaladva, hogy az anyagomat nézem át. Most már ismerem a sokaságot és az Udvar természetét, amelyben dolgoznom és alakítanom kell. A vihar tehát a végéhez ér, nyugodtabban fogok most előrehaladni, és hasonlóan lankadatlanul folytathatom a tevékenységemet: ezáltal tavaszig egészen kész leszek. Ehhez a „kész” szóhoz azonban oly sok kívánatos dolog kapcsolódik! Ez egy új kezdet, könnyebb, világosabb pályán.

Az újesztendőre, Nagyságos Asszony, minden jót, a legtökéletesebb elégedettséget kívánom Önnek; és kérem, hogy alkalmasint közöljön hasonló kívánságokat Szirmay asszonynak, az ő menyének, Atzél asszonynak és Borynak.

Csermeli[2]

[1] Nem kizárt, hogy Reguly ezt a levelet Csáky Petronella (1788–1861) grófnőhöz írta, akivel az egyik fürdőhelyen ismerkedett meg.

[2] A kézírás alapján a levél egyértelműen Regulytól származik, aki álnéven írta alá a levelet.