Csákyhoz, 1856. november 3.

Még ha képtelen is vagyok magamat összeszedni, és következésképpen elrontani magamnak az érintkezés élvezetét, a lelkem tud érezni, így eszerint sürget engem, hogy végre írjak Önnek, és elmondjam Önnek, hogy ez csak egy mély nélkülözés, Ön egy éve nem látott szemtől szemben, az Ön jóakaratát bírni, és az együttérzést, melyet Ön a jóért, a nemesért és felemelőért magában hordoz, nem olvasni.

A kúrám Marienbadban idén kissé különleges volt; 5 héten keresztül csak 1 pohárral (4 unciás) ittam naponta, a hatodikon végül 3 pohárral, a másodikon semmit, miután szenvedve csupán a javulásom eljöttét vártam. Oly keveset is tettem tehát, voltak hatások, ha a testre kevéssé is, a lelkemre mégis érezhetően. Lélekben szenvedtem az idén, ahogy korábban szakadatlanul, és ebben az állapotban a lélek számára az ingerek fokozott mértékben hatnak. Hogy Ön nem volt ott, nagyságos asszony, és így a meghitt meleg tűzhellyel, amelyben a belső történéseimet oly szívesen elmondanám és közölném, oly sok megelégedéshez szoktatott engem, amelyet gyakran éreztem.