Pest, 1854. december 24-én

Nagyságos Grófnő!

A dinnyemagot végre megkaptam. A gyümölcsnek először meg kellett érnie, hogy felbonthassák és a magvait átadhassák. Ahogy Dr. Entz (Szontaghnak idén nem volt ilyen) mondta nekem, ezt a dinnyét itt a következő módon kezelik: „Március 1-jén a magot cserépbe ültetve, üveg alatt melegágyba helyezik. Amikor a növénynek 4-5 levele van (április elseje körül), a cserépből kivéve egy négyzetes védőburok melegágyba rakják. Május közepén a falakat elveszik és június elején az üveget is félreteszik. A terményt, ami a téli gyümölcshöz hasonlóan az érés jeleit nem mutatja, az első faggyal leveszik és száraz, huzatos helyre – legjobb, ha hálóban felakasztva – viszik.” Így Pesten. A kertész most méretet kíván venni, ami az éghajlati különbségeknek megfelelően az ő dolga.

Amíg a szobában élek, egészen jól érzem magam és dolgozom. A szabad levegő behatása azonban minden alkalommal árt nekem. A kedves Wolff pajtás, ahogy az Ön tudomására fog jutni, Drezdában van. Állítólag nem egészen érzi jól magát. Hogy még sok minden hiányzik neki az alkotáshoz, erre a szellemének kötöttségéből következtetek, amely akadályozza őt az írásban. Túl jól ismerem a különös tehetetlenség eme állapotát, hogy bátorkodtam ezt nem feltételezni. Kaptam levelet Stackelberg és Hahn báróktól is. Amikor Lónyayékat múltkor meglátogattam, a kis beteget felkelve és támasz nélkül járva találtam.

Néhány nappal ezelőtt mondta nekem a szolgálóleányom: nem hallgathatja el, hogy írt Csáky grófnőnek. A kérdésemre, hogy miért, elhozta nekem a piszkozatot. A tőlem való levélen, amelyet a postára vitt, elolvasta az Ön címét, kedves Grófnő, és ezt követően vállalkozott erre a lépésre. Átadom magam annak a hitnek, hogy Grófnő a jóindulatának számos bizonyítéka mellett gondolataiban nem fog rólam gorombaságot feltételezni Ön iránt.