Pest, 1854. december 6-án

Nagyságos Grófnő[1]!

Megkaptam a nagymama barátságos, kedves sorait és hálás érzéssel olvastam ezeket. Oly nagy megelégedettség van bennünk, amikor az élet elnyújtott alkalmaiból nyert eredményeket barátságosan üdvözöljük. A melegséggel és jósággal oly teljes szavai meggyőztek engem, hogy Marienbad vonatkozása eme bájos hely területe felől is érvényben fog maradni. Ilyen esetek számára kevésbé a nyelv, az orgánum az, amelyen keresztül kitárjuk, más módon kell visszacsengenie.

Nagyon boldogan élek. Nem engedtem a mindennapos élet hatalmának, hogy valamilyen nem kívánt módon háborgasson engem. A boldogító váltakozó mozgás folyamata, ahogy ez Marienbadban kezdetét vette, zavartalanul megy tovább. Csupán átköltöztem, azonban minden ugyanaz maradt bennem. A városunkat még alig láttam, csak Marienbad képei vesznek körül még mindig. Nem egyszer alig beszéltem még bizonyos barátokkal, de a fürdőhely emlékei és személyei jönnek-mennek az érzésemben.

Egy igen megfeszített hivatali tevékenységet követően, amely csaknem naponta 5-6 órán át a könyvtárunk hideg nagytermében tartott engem, végre megpihentem. Készülődök, hogy a ténykedés egy békésebb, higgadtabb pályájának adjam át magam. Stackelberg kisasszonynak már írtam és híreket is kaptam tőle. Hahn bárónétól, aki még nem érkezett meg Drezdába, még nem kaptam választ. Schulenburg grófnőnek az elkövetkezendő napokban fogok írni, mihelyst hozzájutok a dinnyemaghoz, melyet a városon kívülről kell elhoznom. Wolfftól, a fegyver emberétől, semmilyen hír nem jött.

Az egészségem sokat nyert és még többre enged számítani. Dolgozni azonban magamért fogok és nem a világnak. Nem az ő embere vagyok és nem szolgálhatok neki gyáván, önmagam elfeledésével. Nagyobb teljesítménybér után választanunk kell, hogy őt és minket is, kettőnket, ebbe bezárjuk.

A fent elmondottak után a gräfenbergiek történnek, melyek egy része megvan Önnek a házi körömben. Akadnak csodálatosan csupán láthatatlan személyek, mint vendégek, de ők annál többször kell előforduljanak otthon nálam, minél inkább elégedettnek és boldognak érzem magam a társaságukban. Alig járok el egy héten egyszer. Nincs szükségem mozgásra, miután kimerülten és fáradtan érkezek meg a termünk hideg helyiségeiből. Ha odakint fagy és homály van, akkor szívesen gondolok azokra a délelőtti órákra, ahol a szivar melegítő füstjével Waldmühle hegyein a vadászházhoz lépkedtem. Ez barátságos, aztán nevetve látom a réti völgyet Ferdinandsmühle felé.

[1] Reguly ezt a levelet minden bizonnyal Csáky Petronella (1788–1861) grófnőhöz írta, akivel az egyik fürdőhelyen ismerkedett meg.