Excellenciás Úr!

Mivel oly hosszú hallgatás után közeledek, Excellenciás úr, ezt nem tehetem meg egy legőszintébb kérés nélkül aziránt, hogy kegyesen bocsássa meg azt, ami nem hanyagságból, hanem csupán az előttem álló célokért való túl heves odaadásból történt.

Nyizsnyij Novgorodból a csuvasok közötti rövid tartózkodás után november 20. körül érkeztem Kazanyba, ahol azóta a csuvas tanulmányommal foglalkozom, és amely számomra már a végéhez közelít. Tegnap a munkám fő részével, a nyelv minden különálló része szerinti felvázolásával elkészültem, és most már csak az egy egésszé való összeállítása és megfogalmazása marad hátra, eme egésznek a helyesírás tekintetében való kritikai összevetése mellett. Ezen munkák befejeztével, e hónap vége felé egy kis utazást tervezek még tenni a csuvasokhoz, hogy részint a munkáimat a nép körében ellenőrizzem, részint az anatri csuvasok nyelvjárása felől tájékozódjak, és részint néhány gyűjtést is végezzek. Onnét visszatérve majd a tatár nyelvvel fogom kezdeni, amelynek nagy izgalommal nézek elébe, és ez különösképpen a csuvas és a cseremisz nyelvre is sok fényt fog nekem vetni.

Eme csuvas kiránduláshoz azonban még meg fogok várni egy pénzküldeményt, ezúton veszem magamnak a bátorságot, hogy ezért Excellenciás úrhoz folyamodjak. Feltételezem, hogy Magyarországról az ígért pénzeszközöknek legalább egy része már megérkezett, és ezáltal talán 200 ezüstrubelt tudnak nekem küldeni.

Magamat kegyes hajlandóságaiba ajánlva, maradok a legteljesebb tisztelettel Excellenciás úr egészen leghívebb szolgája,

Reguly

Kazany, 1846. január 6-án