Excellenciás Úr!

A mordvin kirándulásomról eme hónap 2-án érkeztem vissza Nyizsnyij Novgorodba. Egy héttel a visszatérésemet követően, miután itt a városi postán néhányszor hiába tudakozódtam a leveleim felől, végre e hónap 9-én a vásári postán négy levelet kaptam: egyet Baer úrtól, kettőt Kuniktól és egyet Kazanyból Vater professzortól.

Hogy most eme levelek kézhezvételénél elmulasztottam azonnal írni Excellenciás úrnak, azt legkegyesebben bocsássa meg azon okból, hogy a nem várt hírekre, melyeket nekem e levelekben közöltek, az egészségi állapotom folytonos szeszélye és változékonysága mellett éppenséggel nem voltam képes valamilyen elhatározásra jutni. A felszólítás következményeként – minél tovább időzni a volgai vidékeken és az itt előforduló nyelvi anyagokat minél teljesebben összegyűjteni – szükségszerűen újra vissza kellett térnem Kazanyba, hogy ott a hátrahagyott csuvasokkal még foglalkozzak. Eme vállalkozás lehetőségére azonban most csak néhány remény mozdul meg bennem, miután az elmúlt idők folyamán törekedtem az erőimet ismét összegyűjteni és élénkíteni.

A mordvinok közötti utazásom sok bajjal és kellemetlenséggel volt összekötve; éppen az általános munkaidőszakra érkeztem meg, ahol a nép mindenütt a szabadban, a lakhelyüktől távol tartózkodott, és ennél fogva nagyon nehezen kaphattam embereket a szolgálatomra és lovakat az előrehaladásomhoz, éppen ezért az utazásom is a rossz lovakkal és a rossz úton mindenütt nagyon lassan ment. Mivel az erzák egy igen tisztátlan, az orosszal nagyban keveredett nyelvet beszélnek, arra is rákényszerültem, hogy a Moksa folyóra, a moksa mordvinokhoz utazzak, és ily módon a Penzai és Tambovi kormányzóság két északi körzetét is meglátogassam. Csak ott béreltem magamnak még egy tolmácsot a moksák közül – az erza mellett, akit én már Lukojanovtól magamhoz vettem –, és mindkettőt elhoztam ide Nyizsnyij Novgorodba, ahol én most mindkét dialektust tanulmányozom. Az előrelépéseim itt eme hónap első felében nagyon gyorsak voltak, mivel már az utazásom alatt az erza nyelv grammatikai formáiról és sajátosságairól eléggé tájékozódtam. Eme hónap második felében azonban volt egy teljes megszakítás, és ezt nevezhetném szabadságnak, mivel két hétig csaknem semmit sem dolgoztam. Mikorra jutok itt a munkáim végéhez, azt még nem tudom meghatározni; mindenesetre azonban innét újra a Kazanyi kormányzóságba fogok menni, és ott majd a csuvasokat tanulmányozom. És kérem ezért Excellenciás urat, hogy küldje el nekem annak a pénznek egy részét, amelynek még a kasszámban kell lennie. Arra az esetre, ha a Magyarországról őszre megígért pénzküldemény már megérkezett, kérem Excellenciás úr kegyét, hogy abból még 100 ezüstrubelt tegyen hozzá ama fennmaradó részhez; mivel itt már az utolsó fillérjeimet élem fel. Az élet itt nagyon drága, és mivel két tolmácsom van, ezáltal a további költségeim is kétszeresek. Kazanyból nem is hoztam ide sok mindent magammal, mivel ott arra kényszerültem, hogy az utazáshoz tarantászt vegyek.

A gipszlenyomatokat néhány más dologgal innét (4 ládában) már régen továbbítottam és ezeknek ezen napokban meg kell érkezniük Pétervárra. Vettem magamnak a bátorságot, hogy ezeket Excellenciás úrhoz címezzem.

Tegnap Csevkin úr révén volt szerencsém, hogy bemutassanak engem Leuchtenberg hercegének. Ő volt olyan kegyes, hogy hosszasan beszélgetett velem az utazásaimról, és eme szavakkal bocsátott el engem: „ha Pétervárra érkezik, úgy remélem, részesülök abban az örömben, hogy láthatom Önt nálam”.

Magamat a kegyeibe ajánlva maradok a legkiválóbb tisztelettel

Excellenciás úr leghívebb, leghálásabb szolgája

Reguly

Nyizsnyij Novgorod, 1845. augusztus 28-án