Excellenciás Úr!

Von Baer úr ösztönzésére veszem magamnak a bátorságot, hogy ezennel alázatosan rövid tudósítást adjak az utazásomról és munkám menetéről Excellenciás úrnak.

Június 20-án utaztam el Kazanyból. Útközben a csuvasoknál és a hegyi cseremiszeknél, különösen Kozmogyemjanszk járási székhelyen tartózkodtam egy ideig, és így csak július 5-én érkeztem meg Nyizsnyij Novgorodba. Itt a postán von Baer úr levelei vártak engem 100 ezüstrubellal együtt. És az alkormányzónál (a kormányzó távollétében) a miniszter ajánlólevele, melynek következtében az eme kormányzóság hatóságaihoz szóló különféle ajánlásokkal bőségesen el lettem látva.

Miután egy héten át teljes pihenésre szántam el magamat, és most valamelyest megkönnyebbültnek érzem magam, ezért meg akarom kísérelni, hogy a munkáimat összekapcsoljam a mordvinokkal, és egy kis utazást kezdjek meg hozzájuk, eme kormányzóság déli vidékeire. A fő cél, amelyet ennél az utazásnál tervezek, csak az, hogy valahol egy tolmácsot találjak magamnak, és legalább egy futó pillantást vessek eme legdélebbi finn(ugor) törzs életének módjára és viszonyaira; az eme nép nyelvével való pontosabb foglalkozás végett a város után ismét vissza akarok térni ide. Mivel itt, ahol mégis néhány kellemes szórakozás és pihenés legalább az országos vásár idejére megálljt parancsolhat nekem, remélhetem, hogy a munkámnak azt a lassabb és nyugodtabb menetet adom, amelynél az ember mindig csak a saját erőinek megfelelően, és soha nem ezen felül dolgozik. És így talán lehetséges, hogy itten kissé összeszedjem magam a Pétervárra való visszatérésemig.

Castrén úr zürjén grammatikájának ajándékáért, amelyet egy nappal az elutazásom előtt Kazanyban kaptam meg, a legőszintébb köszönetemet mondom Excellenciás úrnak.

A vogul gipszlenyomatok eme hónap végére Kazanyból ide lesznek fuvarozva, ahonnét ezeket majd Pétervárra szállítom.

Ha a von Baer úrnak küldött néprajzi tárgyak közül több a Pétervári Akadémiát illetné meg, úgy nagyon boldogan fogom méltányolni, hogy ezeket a Pétervárra való visszaérkezésemkor reá bízzam.

Magamat az Ön mostanáig tapasztalt hajlandóságának és kegyének alázatosan ajánlva, maradok a legnagyobb tisztelettel

Excellenciás Úr egész legengedelmesebb és legalázatosabb szolgája

Reguly

Nyizsnyij Novgorod, 1845. július 11.