Marienbad, 1856. szeptember 7.

Kedves, jó Szüleim!

Legyenek hozzám türelemmel. Ez nálam nem csupán arról szól, hogy a fájdalmaimtól megszabaduljak, hanem hogy munkára alkalmassá is tegyem magamat. Ezért ha az előbbi tekintetében utaznék is el, mondván magamnak: mindent megtettem, amit a körülményeim lehetővé tettek, úgy az utóbbi tekintetében ez mégsem engedtetik meg nekem, mivel az eszme a jövőm és az alkotóerőm iránt, melyek fejlesztése és erősítése céljából ideérkeztem, áldozatos maradást kíván.

Már nagyon elhagyatottá vált itt a hely, igen sok ismerősöm már elutazott, a többiek holnapután mennek. Azután teljesen egyedül leszek. Van még ugyan elég vendég, de új ismeretségek megkötésére többé már semmi nem csábít engem. Tehát egészen magamnak fogok élni, és ha száraz lesz az idő, egész nap az erdőkben fogok csatangolni.

A kúrám az idei évben nagyon sajátos volt. Most is csak egy pohárral iszok még a Kereszt-forrás vizéből, több nem tett jót nekem. Fürdőt is csak 6-7 naponta egyszer vettem, egészen az utóbbi ideig, amikor több egymást követő napon fürödtem. Emiatt azonban három napja kissé szenvedő állapotban vagyok. Idén tehát minden vonatkozásban nagyon mérsékelt igénybevételnek voltam kitéve, és ezért természetes, hogy az időhöz hozzá kell tennem azt, amit az állapotom a kúra szándékának megfelelően nem tett számomra lehetővé. Egyelőre úgy gondolom, hogy szeptember 20-ig maradok. És ezért kérem a jó Papát, a legsürgősebben küldjön utánam támogatást, hogy elindulhassak. Ehhez 50 forintra van szükségem, és ha ez Önnek nehezére is esik, úgy kérem Önt, mégis küldjön el nekem ugyanennyit, hogy haza tudjak jönni, ahol aztán, ha ez Önnek nélkülözhetetlen volna, megtalálom majd a módját, hogy visszafizessem. Úgy érzem, nagyon jó eredménnyel fogok hazatérni a kúráról. De egyúttal az is világos számomra, hogy bizonyos időre van szükség ennek eléréséhez. Minden évben úgy voltam vele, hogy el akartam volna utazni, de egy belső hang visszatartott. A végén beállt a teltség érzete, amely aztán megnyugvással töltött el, hogy megtettem és elértem azt, ami az év iránt nekem és az állapotomnak megfelelt.

Csókolom a kezüket és a Papáét, utóbbinak minden megkönnyebbülést és jobbulást kívánok, és maradok

a leghívebb Tónijuk

[Utóirat]

A jó Bertát is csókolom.

Az elmúlt 2 hét során sok esőben volt részünk.

Kérem Önöket, hogy mihamarabb írjanak, ha lehetséges. A levelét, Mama, megkaptam.