Méltóságos Elnök Úr!

Engedje meg a Mélt. Úr, hogy azon legbuzgóbb hála kifejezését, mellyel magamat a méltóságod elnöklete alatt engem pártoló tisztelt társulat iránt, míg élek, lekötelezve érzem, méltóságod kezei közé tegyem le. Ha sokat is nélkülöztem útjaimon, és az utolsó években, miután egészségem megtörött, sokat is szenvedtem, kármentesít engem azon eredményeken kívül, melyeket szerencsém lehet a szeretett hazának bemutathatni, azon tisztelt hazafiak bizodalma és részvéte, kik utamat folytatnom, most pedig a rajta szerzett anyagokat feldolgozhatnom módot nyújtanak. Rajta leszek, hogy e bizodalmat kielégíthessem, és evégre ne vegye méltóságod szerénytelenségnek, ha nyíltan kifejezem abbéli kérésemet, méltóztassék eszközölni, hogy a kegyesen ígért segedelmet félévi 500 forintos rátákban előre vehessem, és így gond nélkül és lelki nyugalomban fejezhessem be, mit oly keserves állapotban kezdtem és folytattam.

Fogadja méltóságod azon megkülönböztetett tisztelet kifejezését, mellyel lenni meg nem szűnök

a Méltóságos Úr

alázatos szolgája

Reguly Antal

Gräfenberg, július 19-dikén 1847.

Méltóságos Kolgyári Császár Ferenc úrnak, a nmélt. M. kir. Hétszemélyes tábla váltóügyi előadójának, fiumei «patricius consiliarius»-nak, a M. Academia Tagjának stb.

Pest.