Pest, 1856. július 5.

Kedves jó Anyám!

Még nem tudom, mikor utazhatok el Marienbadba; eme hónap vége előtt ez aligha fog megtörténni. Mindenesetre eljövök Csákányba, és meg fogom írni Önnek az indulásom időpontját. Szívből sajnálom, hogy a Papa még szenved, beszélni fogok az orvosommal is, aki egy nagyon kiváló ember. Szeretném megtudni, kedves Mama, hogy a Papa tud-e engem támogatni, mivel a fürdőkúrámat végzem Marienbadban. Most már biztosan mihamarabb jobban leszek, mivel tudok már dolgozni, már két előadást tartottam az Akadémián, és ez utóbbiak tartalmát, miután az újságokban alaposan megvitatták, holnapután el fogom Önöknek küldeni. A térképem részletes ismertetése a Berlini Földrajzi Folyóiratban is megjelenik majd, ami feltűnést fog kelteni. Ősszel 14 napot Bécsben töltök, dolgom lesz ott a könyvtárban, és lépéseket is fogok ott tenni a fizetésem javításáért.

Laci június 25-én érkezett Prágába, és onnét rögvest Karlsbadba ment. A szabadsága július végén telik le, tehát legkésőbb augusztus első napjaiban meg fog érkezni Önökhöz.

Most nagyon benne vagyok a munkában, és nem fogok pihenni addig, míg az első nagy művemet be nem bejeztem. Ha ez megtörtént, akkor a hátralevők már könnyebben fognak menni. Egy nehéz kő fog leesni a szívemről, ha oly hosszú vizsgálódások után végre be tudom majd fejezni a munkámat, és szabadon fellélegezhetek. Ez meg is lesz! A kitartás, amelyet hordozok, meg fogja hozni a gyümölcsét!

Csókolom Önt, kedves Mama, és a Papát is, ahogyan Bertát.

Az Önök leghívebb Tónija

[Utóirat]

A kis Tóninál[1] elnézésemet kérem, hogy a figyelmességét nem viszonoztam. De éppen a legerőteljesebb munkában voltam, amikor a jókívánságait megkaptam, és ezért nem tudtam viszonozni.

[1] Itt minden bizonnyal Korizmics László és Reguly Julianna Antal nevű fiáról, azaz Reguly Antal unokaöccséről van szó, aki a jelen levél címzése idején 13 esztendős volt.