Marienbad, 1855. szeptember 3.

Kedves, jó Apám!

Legyünk nyugodtak, az Ég nem hagyja el a jókat. Sajnos nem jöhetek azonnal, mivel még pénzt kell kérnem Önöktől. Azonban nem is szeretném a nyugtalanságnak áldozni a kúrámat. Az ügyek a napoktól függenek, ezért rögvest hozzájutok a levelükhöz. Ez nem az az eset, így szeptember 20-a előtt nem szeretnék elmenni. Ugyanis ez a kúra vissza kell hogy adjon engem a munkának, a cselekvésnek, az életnek. Ismét erőt nyertem, és szándékomban áll Thun miniszternél lépéseket tenni, hogy feltárjam a jövőmet, és esetleg közvetlenül jobbra fordítsam a helyzetemet. Legalábbis addig, hogy elindulhassak az életbe. A megbecsülés miatt nem aggódom.

Ami a közvetlen veszélyt illeti, támogatni fogom Önt, kedves jó Apám, tájékozódni fogok a dolgok állásáról, és a lehetséges kiutat, azt hiszem, meg fogjuk találni.

Kérek Öntől 80 forintot, kedves Apám. Nem tudom, mennyit kell majd fizetnem az elutazásomkor. Azonban mindig akadnak sok apróságok. És az embernél mindig legyen egy pár forinttal több, mint amennyire szüksége van, hogy ne kelljen aggódnia.

Még nem írtam Önöknek, mivel a víz olyannyira hatott a fejemre, hogy az írásnak fájdalmas kihatása volt ugyanerre. Azonban eléggé nyugtalanított, hogy semmilyen hírt nem tudtam adni Önöknek.

Mielőbbi híreket kérek Önöktől. Belátom, hogy az idő nem volna elegendő számomra, ha csak 20-án kellene elutaznom. Tehát rögvest menni fogok, mihelyst megkaptam a levelüket. Legyenek nyugodt hangulatban. Csókolom Önt, és Mamát és Bertát, és maradok

az Ön leghívebb Antalja