Marienbad, 1854. szeptember 6.

Kedves, jó Szüleim!

Sok éve már, hogy nem fogtam hozzá levélhez olyan kellemes hangulatban, mint ez alkalommal. Miután fél 6-tól 9 óráig sétáltam, ittam és beszélgettem, most a reggelinél ülök a szállodánk árnyékos kertjében, és nézem a fürdőnk napsütötte tájékát. Most ismét igazán jó napom van, és remélem, hogy egészen kedvező eredménnyel tudom Önöket, kedves Szüleim, megörvendeztetni. Múlt hónap 17-étől 24-éig kissé rosszul éreztem magam. Puffadástól és székrekedéstől szenvedtem, a gyomrom nagyon kevés ételt bírt el, és egyáltalán nem tudtam semmilyen módon felüdülésnek örvendeni. 25-étől 30-áig fokozatosan jobban lettem, és a legutóbbi nap óta a természetem több erőt és energiát fejt ki. Ehhez, úgy látszik, ösztönzést adott a Ferdinánd-kút vize, amelyet azon a napon kezdtem el inni; és az iszapfürdők, melyeket szeptember 1-jétől veszek, úgy látszik, egész kiváló hatást váltanak ki. Étvágy, a test és az életérzés könnyedsége, a bőröm rezdülései – most mindez beköszöntött. Augusztus 28-án megírtam Lacinak, hogy ez megtörténik majd velem, mikor először kellett megkezdenem a tulajdonképpeni kezelésemet, amelyet így eddig mérsékelten használtam, és kerülnöm kellett minden erőfeszítést. Ez valóban teljesült, és ebben igen nagy szerencsém van, mivel 29-e óta a legszebb időjárásban részesülünk, miközben augusztus 1-jétől csupán 3 esőmentes napot számoltunk. Hogy ennél fogva minden lehetséges sikert elérhessek, maradni fogok még, oly sokáig, amíg a természetem mozdulatai megkívánják, és az időjárás ezt megengedi. 20-a előtt aligha fogok elutazni. Hogy ezt lehetővé tegyem, és a visszaút költségeivel rendelkezzem, sajnos ismét támogatásért kell esedeznem Önhöz, kedves Papa. Hacsak nem esik ez Önnek túlságosan is nehezére.

A vendégek száma már nagyon lecsökkent, és a hely itt minden egyes nappal csendesebb. Személyemnek, aki kedveli az egyedüllétet, és noha egészen a legutóbbi napokig túl szigorúan álltam a társasági élet szolgálatában, ez igen jót tesz. Igazán sok, nagyon finom embert ismertem meg. Volt szerencsém az itteni társaság legkiválóbb embereivel érintkezésbe lépni, és ugyanezen kör legjobbjainak szívélyessége és őszinte barátsága éppolyan orvosság volt a szellemem és a lelkem számára, mint amilyenek az ivókutak és a fürdők a testi oldalamra nézve. Jelenleg a kaukázusi barátomon, Wolf bárón kívül Csáky grófnő (Petronella), Mailáth «judex curiae» a családjával, és Lónyay Gábor úgyszólván a családjával van itt. A külföldiek közül a kurföldi Hahn bárónő, egy igen magas képzettséggel és szellemi erővel bíró hölgy, és egy lengyel asszony, Rex grófnő. Mailáth, Wolf és Lónyay 10-e körül utaznak el.

Nem szeretnék Önnek fájdalmat okozni, kedves Papa, hogy ismét pénzt kérek. Az iszapfürdők sokba kerülnek (1 forint), és amit különféle borravalók gyanánt kell majd megfizetnem, nem tudom meghatározni. A biztonság kedvéért bizonyára 40 forint kellene még nekem. Őszintén kérem Önt, és maradok a legkiválóbb belenyugvással

az Önök hűséges Antalja

[Utóirat]

Mamát és Bertát csókolom. Udvarnokyékat[1] üdvözlöm.

A helyet, ahol most írok, egy ponttal jelöltem meg a képen.

[1] A kisjókai születésű Udvarnoky Lajos (1789–1845) családjáról van szó. Udvarnoky 1818-ban a királyi ház hivatalos magyar intézője volt, majd Károly főherceg küldöttje a nemzetgyűlésben. Felesége, Udvarnoky Anna (1790–1865) lett később Reguly Albertina fiának keresztanyja.