Pozsony, 1852. szeptember 27.

Igen tisztelt, legkedvesebb Apámuram!

Tegnap este 10 órakor érkeztem meg ide az «Aranyszarvas»[1]-ba. Az érkezésem egy héttel elhúzódott, miután Salzburgban az állapotom miatt a tervezettnél többet kellett időznöm. Csak 6-án indultam el onnét, és csupán 10-én jutottam el Münchenbe. A jó és kellemes állapot, amelynek én itt örvendtem, csak 10 napig tette lehetővé, hogy ennek az érdekes városnak az összes kincsét megtekintsem, és így 21-én – azzal a kielégítő érzéssel, hogy oly sokat láttam és tanultam – végül elutaztam. A gyorspostával 22-én érkeztem Linzbe, és onnét 23-án gőzhajóval Bécsbe. Mivel a «Belvedere»-t és az «Antiquen Cabinet»-et augusztus hónapban nem kerestem fel itt, így ez alkalommal már csak emiatt sem akartam ezeket látogatatlanul hagyni, hogy összehasonlítsam őket a müncheni gyűjteményekkel; ezt 24-én és 25-én megtettem, és még tegnap délutánig maradtam, miután 2, számomra nagyon érdekes, Finnországból való családdal megismerkedtem a vendéglőben, akik engem a nevem alapján igen jól ismertek.

Igazán szerencsésnek tartom magam, hogy megtettem ezt a kirándulást, ez orvosság volt a lelkemnek, többet ért, mint egy fürdő, és a sokszoros ösztönzések és a szellemi fellendülés, amelyet ezek előidéztek bennem, bizonyára nem fognak felhagyni azzal, hogy örökre tovább működjenek.

Nagy meglepetéssel értesültem arról, hogy a Mama a Bertával Pestre utazott. Talán kívánalmas lesz Önöknek, hogy én is így tegyek, mivel nevezetesen hallom, hogy a visszaérkezésük csak péntekre várható. Erre az esetre tehát holnap odautaznék, és ezért ezt a levelet egy csónak segítségével küldöm oda, hogy Ön, kedves Papa, lehetőleg még ma megkapja, és így volna szerencsém látni Önt, és mesélni Önnek az utazásomról.

Az Ön legőszintébb, leghűségesebb Antalja

[1] «Szarvas-szálló» vagy «Szálloda az Aranyszarvashoz»: híres pozsonyi vendéglő és szálloda.