Ischl, 1852. augusztus 22.

Kedves Apámuram!

Badent augusztus 11-én hagytam el az Apáttal, akinek az elutazása két nappal elhúzódott. 12-én Zircre utaztam, és 13-án Linzbe. 17-e óta Ischlben vagyok, és 2 nagyon szép és 3 nagyon csúnya, esős napot éltem át. Az állapotom folyvást ingadozó, minden nap máshogy érzem magam; azonban az idegen világ, az új vidékek és emberek nagyon kellemesen, ösztönzően és jólesően hatnak a szellememre, amely fokozatosan kezdi kipihenni az egyhangú könyvtári foglalatoskodást. Kértem az egyetem rektorától egy 4 hetes szabadságot (szeptember végéig) levélben, amelyet éppen most írtam meg. Szándékomban áll, hogy szeptember 2-áig vagy 3-áig Salzburgban maradjak, és ott egyrészt lassacskán megtekintsem a szép vidékeket (Salzburg Németország valamennyi városa közül a legszebb környezettel, a legcsodálatosabb természettel bír), másrészt földrajzi, történelmi és statisztikai tanulmányokat folytassak az ausztriai (német) koronatartományokról, amelyek közepén most éppen tartózkodom. Amit a helyszínen tanul az ember, azt nem olyan könnyen felejti el. Salzburgból 6 forintért Münchenbe utazom, ott néhány napot maradok, azután Augsburgon és Regensburgon keresztül a Dunán lefelé Pozsonyig, ahová körülbelül szeptember 18-án fogok megérkezni. Szintén most írtam Toldynak, a szeptember havi fizetésemet Salzburgba akarja küldeni, és ebből valószínűleg ki fogok jönni; azonban a nagyobb biztonság érdekében 20 forintérme nem volna káromra, ha Ön, kedves Papa, el tudná nekem ezt küldeni. Az utazásom során oly sok kellemes benyomásra tettem szert. Az elutazásom előtti utolsó napon Mária Dorottyánál voltam, aki nagyon barátságos volt. Több nappal korábban ismeretséget kötöttem az oroszországi születésű Bánffy grófnővel (Erdélyből), egy igen finom hölgy, nagyon sokat voltam nála. A Duna partjai Bécstől Linzig nagyon elbűvölőek, általában szebbnek is tartják ezeket a Rajnáénál, Linz különösen nagyon tetszett nekem. Gmundentől idáig már alpesi természettel rendelkeznek, és ez Salzburg mellett még magasabb. Számomra oly érdekes mindez, a vidék és az emberek, hogy sajnálnom kell, hogy a testi erőm nem engedi meg mindezek megtekintését, tanulmányozását és feljegyzését. Igazán diétásan utazom, egy bizonyos összegzést megtartottam a benyomásokból, utána már semmi többet nem teszek, és egy másik napon tekintem meg ezeket vagy egyáltalán nem. Így némelyikük mellett elhaladok csupán, hogy a szellememet túlzottan ne izgassam fel. Nagyon sok vendég van itt, az egész császári család, Poroszország és Hollandia királynéi. Zsoldos felesége is itt van. Ma meglátogattam őt, Önök iránt érdeklődött, maga Zsoldos Füreden van. Nagyon sok angol és orosz van itt, de franciák, svédek és hollandok is.

Holnap elutazom Salzburgba. Ha Ön, kedves Papa, nem veszi rossz néven a kérésemet, úgy kérem, engedje ezt meg, és írjon nekem minél hamarabb; nagyon örülnék, ha még ebben a hónapban választ kapnék. Az Apát nagyon jó volt hozzám, igazán jóindulatú velem szemben, egy órát ajándékozott nekem. Bárcsak erősebb volna az egészségem. Valóban nagyon kímélnem kell magamat. Csókolom a Mamát és Bertát, ahogyan Önt is, kedves Papa, és maradok

az Önök leghívebb, legengedelmesebb Antalja