Pest, 1849. október 8.

Kedves Papám!

Érkezésemkor Toldy felszólított, hogy fogalmazzak meg egy rövid jelentést a forradalom ideje alatt tanúsított magatartásomról, és mint az igazolásomat, nyújtsam be azt az egyetem rektorának, Virozsil professzornak. Négy nappal ezelőtt ezt megtettem, a legnagyobb barátsággal fogadott engem, mivel még emlékezett arra az időre, amikor nála tanultam. Úgy gondolta, az igazolásra egyáltalán nincs szükségem, mert hiszen egész idő alatt távol voltam, és tehát nem is vehettem részt benne. Azonban ami a kusztódiátusi[1] kérésemet illeti, csodálkoznia kell rajta, mivel úgy véli, hogy ez a hivatal számomra túl csekély, és ha lépéseket teszek, biztosan egy sokkal előnyösebb álláshoz juthatok, és még hozzátette, hogy egy ilyen kérvény ügyében szívesen támogat majd. Én azt válaszoltam, hogy a gyengélkedésem következtében elveszítettem a vállalkozószellememet, és ezért mindennel elégedett voltam, amit nekem kínáltak, mivel azonban a körülmények oly kedvezőek, és az egészségem is most meglehetősen javult, ezáltal meg is akarok tenni mindent, hogy jobbá tegyem a helyzetemet. Holnap estefelé látogatást fogok tenni nála, mivel meghívott magához, és ott talán megbeszélhetjük a részleteket.

Úgy tűnik, hogy már nem tudok hazamenni, és kérem, hogy pakolja be a fehérneműmet a könyvek fölé a kofferomba, és ezt küldje el gőzhajóval Korizmics címére, a Promenád utca 38. szám alá. Csupán arra kérem Önt, hogy egy vagy két nappal előtte írja meg, mikor érkezik meg ide a koffer, hogy személyesen tájékozódhassak a gőzhajóúton történő továbbításról. A csomagoláskor ügyeljen arra, hogy minden legyen jól vászonkendőbe burkolva, a koffer mindkét oldalán lévő szíjak által, és a nyújtott, fából készült pálcákon keresztül legyen becsatolva. A bezárt koffert még egy madzaggal keresztül-kasul át is kötheti. Itt küldöm meg Önnek mellékelten a kulcsot is hozzá.

Szontagh már néhányszor felkeresett minket, és már nálunk vannak a tőle származó dinnyemagok; két fajta van, a zöld húsú versailles-i, és azután a muskotály sárgadinnye, amelyet Mészáros Dalmáciából szerzett, valamennyi ismert dinnye közül ez a legjobb, egyáltalán nincs benne üres hézag, hanem teljesen gyümölcshússal van kitöltve, és nagyon vékony héja van, de nem szép. Laci hoz majd Önnek magbeleket; tegnapelőtt Szontagh felkérése révén a Mezőgazdasági Társaság szőlőskertjében voltunk, a legfinomabb szőlőkkel vendégeltek meg minket, és intézkedtek, hogy novemberben küldhessünk Önnek 150 szőlővesszőt, 10-12 fajtát a legjobbakból. Feltűnő az izabella vagy ahogyan nevezik, eperszőlő. Erős eperszaga van, kék színű, sötét árnyalattal, mint amilyen a szilvának van, a héja olyan, mint a bársony. Aztán kiemelendő néhány muskotályos fajta, az úgynevezett négyszögletes és zöld húsú muskotály szőlő. Laci dolgai nagyon jól alakulnak, két mezőgazdasági lap szerkesztését fogja átvenni, és egy olyan állást készül elfoglalni, melynek révén a magyarországi mezőgazdaság fejlődésére a legnagyobb és legdöntőbb befolyást tudja majd gyakorolni. Bárcsak nekem is sikerülne. Szép reményekre ösztönöz, de még semmi sem történt, hogy hinni lehessen benne. Laci két hétnél korábban aligha fog Csákányba érkezni.

Már csak 15 forint forintérmét kérek Öntől, kedves Papa, mivel hosszú ideig nem tudok kijönni anyagilag. Igazán minden jót, csókolom Önt, úgyszintén a Mamát és Julit és Bertát.

Az Ön leghívebb Antalja

Október 9.

A nagyszobában, a dobozban számos iratot fog találni, tegye ezeket is a könyvekhez a kofferba, és ugyanígy küldje meg nekem; küldje el a kis kofferomat is, amelyik a kályhánál, a nagyobbik mellett áll; csak kötözze be erősen a vastag spárgával, amelyet duplán fogjon össze. Szeretném, hogy minél hamarabb nálam legyenek, mivel szükségem van arra, hogy szellemileg ismét összeszedjem magamat.

A testi erőm növekszik.

[1] A «custodia» latin szóból eredően, amelynek egyik jelentése: őr. Reguly itt bizonyára az általa betölteni kívánt állásra – az egyetemi könyvtár első őre – céloz.