Lehsen, 1848. október 29.

Kedves jó Szüleim!

Nagy erőt veszek magamon azzal, hogy tollat ragadok, mivel állandóan annyira fáj a fejem, viszont ennek valamikor meg kell történnie. 5 héttel ezelőtt írtam az Apátnak és Zirzennek, mindkettejüktől pénz kértem. Zirzennek egyúttal küldtem egy kötelezvényt, mivel ezt kölcsönbe akartam tőle. De még egyiküktől sem kaptam választ. Szeretnék most hazatérni, de nem tudok.

Toldytól október 6-áról volt egy levelem, ahol azt írja nekem: „Ha egészsége engedi, jöjjön haza és foglalja el hivatalát, szállását, és fizetését. Azonban csak orvosa engedelmével kívánom hazajövetelét.” Az orvosom megírta neki, hogy november végéig vagyok. A kúrát szükségszerűen még folytatnom kell, és semmilyen körülmények között nem kezdhetem meg korábban a tevékenykedést. Magam is írtam neki. A magyarországi zűrzavarok miatt azonban szívesen hazamennék Önökhöz, és ott biztosan folytathatnám a kúrát. Itt küldöm meg Önöknek az orvosom jelentését, amelyet ő szeptemberben küldött el Toldynak. Oh, segítsenek rajtam, jó Szüleim, ha tudnak, és küldjenek nekem egy kis pénzt, hogy mindenesetre boldoguljak; írják meg nekem a következő postával, hogy s mint vannak. A pénzt – ha tudnak küldeni – juttassák el nekem egy váltón keresztül, amelyet Hamburgba címezzenek meg, onnét aztán postai úton megkapom.

Ne haragudjanak rám, kérem, ezzel nem is akarok semmilyen kényszert okozni Önöknek, mert ha nem tudnak, úgy is jó lesz. De mindenesetre írjanak nekem.

Folyamatosan megy ki belőlem a nyálka, minden nap többször, egész tömlőkben, mint a belek, néha másfél rüsztnyi hosszúságban távoznak belőlem; ezért ez mindig nagy hangulatzavarokkal jár együtt.

Tegnap este Bécs bombázásáról kaptunk itt hírt. Csak írjanak nekem minél hamarabb.

Az Önök legőszintébb és leghűségesebb

Tónija