Lehsen, 1848. augusztus 18.

Kedves, jó Szüleim!

Nincs meg a lelkesedésem ahhoz, hogy valami összefüggőt írjak Önöknek, csupán a kötelességemnek akarok eleget tenni és magamról életjelet adni. Örömmel mondhatom Önöknek, hogy amióta itt vagyok Lehsenben, minden egyes héttel igazán érezhető, kézzelfogható lépést teszek a gyógyulásomban. Ha az ember egy ésszerű vízkúráról fogalmat akar szerezni, úgy ide kell jönnie. Az itteni rendszer teljes módon megfelel a test szerves működésének, miközben a gräfenbergi rendszer ezzel egyenesen szemben áll. Ezért nem tudtam a gräfenbergiben 7 hónap alatt egy hajszálnyira se megszabadulni a nyálkától, miközben itt olyan tömegesen váladékozom, hogy ebből adódóan valamennyi altesti szerv teljes nyálkásodásának be kell fejeződnie. Ugyancsak ez a nyálkásodás volt a betegeskedésem kizárólagos oka, mivel amikor nagy tömegben szabadulok meg tőle, a belső erőm és kényelmem érzete is növekszik, és nevezetesen a kedélyállapotom néhány hete teljesen egészséges és minden nyomástól mentes. A köpködésem (a nyálkafolyás egyik fajtája, ami a gyomromból jön), amely már március közepe óta megvan, még mindig fennmaradt, ám lényegesen enyhébb mértékben. A nyálka távozása székelés útján korábban időszakosan következett be, most azonban három hete egyfolytában, és olyannyira, hogy némely napon 6-szor is megnyílik nálam. Ezen kívül még egy ideje feldagadt mirigyek (görvélykór) vannak a mellkasom mindkét oldalán, amelyek a karom alatt válnak ki.

Szándékomban állt, hogy előző hónap 20-án elutazzak innét és hazatérjek. Mivel azonban az itteni barátaim közül néhányan oly módon hatottak rám, hogy nem tehettem egyebet, minthogy maradok. Ugyanis közölték velem, hogy az orvos itt kezdetben, a tünetek alapján, a betegségemet gyomorsorvadásnak tartotta, és hogy csak június eleje óta tért el ettől a véleményétől; és ha tehát olyan veszélyes kezdeményeim voltak, úgy szükségszerű, hogy az egészségemet valóban megerősítsem, mielőtt innét elmegyek. Félek attól, hogy ismét oly kevés tájékoztatást adok Önöknek, mivel azóta, hogy megtették nekem, olyannyira gyarapodott az erőm, hogy tényleg nem lehet már sorvadásra gondolni, épp ellenkezőleg, mivelhogy a görvélykórtól megszabadulok, olyan jó egészségnek fogok örvendeni, mint amilyenben még soha nem volt részem. Azonban eme tudósítás során Önök vigasztalást nyerhetnek annak az időnek a hosszúsága felett, amely a gyógyulásomhoz volt szükséges, mivel egy ilyen veszedelem elkerüléséhez másfél esztendő épphogy nem túl sok. Miután most túl vagyok a veszélyen, ezáltal magam is megnyugodtam, most hogy tudom, miért kellett oly hosszasan betegeskednem, és most teljes nyugalommal és beletörődéssel végzem a kúrámat, miközben korábban szüntelenül tépelődtem a nagy időveszteség miatt. Ez néhány hónapon már nem múlik, a lényeg az, hogy teljesen megerősödve térek vissza, és ha megjövök, ugyanazt a benyomást tehessem, ami a hírnevemnek, amellyel rendelkezem, eleget kell, hogy tegyen. És ezt (amit remélek) meg is fogom tenni. Önök ezúttal legalább egy egészen más embert fognak bennem találni, mint a múlt év október havában.

Az innét való elutazásomról semmit nem határozhatok, ez a kúrám előrehaladásától függ, remélhetőleg egész októberben itt fogok maradni, és csak november elején térek haza. A tartózkodásomat fedező pénz miatt ma még írni fogok az Apátnak és Schedelnek. Remélem, hogy az előbbi a zavara ellenére mégis fog nekem még valamit juttatni.

Írjanak nekem nagyon hamar, legkedvesebb Papám, és nevezetesen miként alakulnak a körülményeik; nincs miért aggódnom, mert ha az ember egyszer érzi magában az életerőt, akkor megvan az életkedve is. Csókolom Önt, éppúgy a Mamát és Bertát és Julit és Lacit, és maradok az Önök hűséges és életvidám

Tónija

[Utóirat]

A 100 forintérmét köszönettel megkaptam, és talán hamarosan vissza tudom fizetni Önöknek eme nehéz idők részére.