Lehsen, 1848. május 20.

Kedves, jó Szüleim!

Ezúttal egy örömteli hírrel szolgálhatok Önöknek. Tegnap megnyíltak az aranyereim, következésképpen az egészségi állapotom most örvendetes fordulatot fog venni. A magatehetetlenség és az alkalmatlanság ezen átka, amely oly hosszasan terhelt engem, tehát megszűnt, és a legbiztosabb reménnyel várhatom a mielőbbi teljes felépülésemet. Priessnitznek igaza volt, és a homeopata orvosnak úgyszintén, és a hiba talán csak az én oldalamon volt, hogy Gräfenberget túl korán elhagytam, valójában éppen abban az időpontban, amikor a belső krízis beállt.

Most csupán arra van szükség, hogy a nyálkásodástól megszabaduljak, és hogy az aranyerek – miután a vénák megnyíltak – tökéletesebben kifejlődjenek, és azután olyan egészségem lesz, amilyen még soha nem volt. Mindkét dolog két hónap alatt történhet meg, mivel a nyálka-kiválasztódás, ami 3 nappal ezelőtt nagymértékben kezdetét vette, ritkán szokott tovább tartani, mint két hónap.

A levelemet, amelyet egy héttel ezelőtt innét küldtem, bizonyára megkapták. Tegnap előtt vettem kézhez egy köszönőlevelet a nádortól, az ő aláírásával, a múzeumnak ajándékozott néprajzi gyűjteményért. Csókolom Önöket, legkedvesebb Szüleim, ahogyan Bertát, Julit, Lacit stb. is, és maradok

szerető Tónijuk.