Lehsen, 1848. május 6.

Legdrágább, legjobb Szüleim!

Nagyon is panaszkodnom kell, hogy Priessnitz kezeire bíztam magam. Még mindig szenvedek ennek az őrültnek a gyalázatos, túlzásba vitt kezelésének következményeitől. Egész télen sokkal rosszabbul éreztem magamat, mint a gräfenbergi kúrát megelőzően. Az idegeim olyannyira lehűltek, hogy teljesen tompák és dermedtek. Mindig remélem, hogy majd lassacskán kipihenem magam, de hiába. Így hát végül követtem egy értelmes orvos tanácsát, és idejöttem ebbe a vízi szanatóriumba, ahol nyugalomban, egy enyhe vízkúra mellett bizonyára hamarosan össze fogom magamat szedni. Gondolják meg, hogy milyen itt, és milyen Gräfenbergben a kezelés. Itt naponta egyszer fürdök, 20 fokos meleg vízben, Gräfenbergben háromszor, 10 fokos vízben. És itt egy teljes percet sem vagyok a vízben, miközben Gräfenbergben minden alkalommal 4 percig voltam benne. Ugyanez a különbség megvan minden fennmaradó dologban.

Többet már nem írok, mivel a szellemi gyűjtés túlontúl megragad engem. A beteg embert a keze írása alapján is felismerik majd.

Azért az állapotomat nem kell túlságosan veszélyesnek tartaniuk, ez csupán idegkimerültség, amelyet a nyugalom útján kell megszüntetni, és nem pedig az izgatottságon és a további erőlködésen keresztül, Priessnitz ostoba elmélete nyomán, és ahogyan Berlinben a homeopata orvos is kezelt engem három hónapig.

Küldök itt Önöknek egy orvosi véleményt az állapotomról, a berlini vízi orvostól, akinek a tanácsára ideérkeztem. A betegségem okaként a krónikus nyálkásodást nevezte meg, amely mindenesetre zajlik is (5 hete nagyon sok nyálka vált ki, köptetés útján és székleten keresztül, ez utóbbi a hideg beöntések révén – amelyeket én itt veszek – mozdult elő), és ami a gyengeségemet és az erőtlenségemet okozza; azonban én ugyanilyen jelentékeny oknak tartom az idegkimerültséget. Legalább a nyomasztó hangulatom és a borús lelkiállapotom teljesen eltűnt, amióta nemcsak minden szellemi, hanem minden legcsekélyebb fizikai megerőltetést is kerülök. Egész nap alig megyek egy negyedórát, és naponta 19 órát fekszem.

Bocsássák meg jóságosan azt, hogy oly hosszú ideje nem írtam Önöknek; ez a betegségem, az erőtlenségem miatt van. Egy hónapja minden nap készültem rá, minden órában megvolt a szándék, ám az ehhez – ahogy minden más fennmaradó dologhoz – szükséges energiának mindig híján voltam. Olyan vagyok, mint egy játékbaba, ami semmit nem képes tenni.

Az Önök Tónija

Május 7.

Egy pillanatra nálam volt az orvos; azt állítja, hogy az állapotom az aranyér legtisztább tüneteit mutatja. Lehetséges, hogy hamarosan megkapom. Csak mégis történhetne már valami meghatározó dolog. Priessnitz tulajdonképpen mindig mondta, hogy a betegségem az aranyérből ered, és Berlinben a homeopata orvos is ezen a véleményen volt, és az egész kezelését arra irányította, hogy ezt felnyissa.

[Utóirat]

A magoknak való trágya miatt megkérdeztem Störig urat, a mezőgazdaság-tudomány professzorát a Berlini Egyetemen. Úgy vélte, a csodaszer megvásárlása kidobott pénz volna, az egész dolgot sarlatánságnak nevezte.

Tudassák ezt a véleményt Schedellel; írok majd neki, ha a számára legörvendetesebb hírrel tudok szolgálni. Két héten belül ezt biztosnak remélem.

Írjanak nekem, kérem, nagyon hamar; a címem: Lehsen, Schwerin mellett, Mecklenburgban.