Gräfenberg, 1847. szeptember 21.

Legkedvesebb, legjobb Apám!

Ismét fel vagyok tartóztatva. Négy nappal ezelőtt az esti kúrán egy olyanfajta csapást kaptam a hátgerincemre, amely által jelentősen megkönnyebbültem. Sőt, másnap olyan állapotban voltam, hogy egy félórányi sétát tehettem, míg egy nappal előtte még tíz lépést sem tudtam menni fájdalom nélkül. Éreztem is azóta mozgást belül, deréktól egészen a végbélnyílásig, és ennek következtében tegnapelőtt este volt egy kis nyálkaürítésem az aranyereknél, amelyek vékony visszerekkel voltak keresztülszőve. Minden reményt megragadtam a mielőbbi gyógyuláshoz, sajnos azonban már tegnap délután ismét rossz állapotba kerültem annak a tusnak a folytán, amelyet Priessnitzék utasítására reggel alkalmaztam. Ezért maradok még néhány napig, talán csak egy hét múlva utazom.

Szerető Tónijuk