Freiwaldau, 1847. szeptember 1.

Legkedvesebb, legdrágább Szüleim!

Priessnitz rábeszélt engem, és ismét megnyert a kúra számára. A múlt hét végén olyan erős idegi fájdalmak voltak a tagjaimban, mint soha korábban, és hát megint akartam Priessnitzcel beszélni és a véleményét hallani, mivel számos tekintetben most rosszabbul érzem magam, mint a kezelését megelőzően. Végighallgatott engem, és hát első alkalommal történt meg az, hogy beszédesen vizitál nálam. Azt mondta nekem, hogy éppen egy idegi krízisben vagyok, és ezért szükségszerűen újra kell kezdenem a kúrát, és legalább két hétig folytatnom kell. A maga módján kijelentette, hogy a betegséget okozó anyag a kúra következtében mozgásba jött, ismét leülepedett és legyőzte az idegeket, és ezek még túlságosan gyengék ahhoz, hogy visszaverjék ezt, ezek okozzák tehát azt a fájdalmat, amelytől szenvedek. Egyszóval, tegnapelőtt megint elkezdtem a kúrát, és ismét elszántam magamat, hogy 6 (hacsak nem 8) hétig itt maradjak, jóllehet azzal a reménnyel szolgált nekem, hogy egy hónapon belül elutazhatok. Azóta nincsenek fájdalmaim, azonban igen gyenge vagyok. Viszont az étvágyam egész jó.

Sajnálom, hogy egyebet sem írhatok Önöknek, csak a betegségem történeteit, amelyek pedig ki vannak ragadva az életemből, ami sajnos nem a legjobb képet mutatja. A kúrám most még megnyugtatóbb és erősítőbb módon hat – naponta háromszor vizes lepedőkbe és gyapjútakarókba vagyok bugyolálva, és azokban fürdök – és soha nem vagyok felizgatva, ezért az állapotom is tűrhető. A nyugodt óráim után néha látogatást teszek, és még gyakrabban engem látogatnak meg.

Sajnos a legutóbbi levelemen keresztül, a váratlan kérésemmel talán kissé kellemetlen helyzetbe hoztam Önöket, legkedvesebb Szüleim, az összegre most már nincsen szükségem, azonban ennek egy részét nagy köszönettel fogadnám, mivel teljesen pénz nélkül vagyok. Kunik barátommal Péterváron az elutazásom előtt megegyeztünk abban, hogy az ott lévő néhány tartozásomat kifizeti, és én ezért cserébe a Lipcsében és Berlinben lévő hiteleit a könyvkereskedőjénél törlesztem, mihelyst Gräfenbergbe érkezem. Ennek következtében abból az összegből, amely megérkezett ide hozzám, 100 tallért aztán nyomban el kellett küldenem, ez az oka annak, hogy mégis pénz nélkül maradtam.

Ha a pecsét készen van, úgy legkedvesebb Apám minden kétség nélkül el tudja nekem küldeni. Ha azt egy dobozba helyezi és papírba csomagolja, amelyre ráírja a címemet, úgy nem veszhet el.

Igen hosszú ideje nem kaptam hírt Önök felől. Az aratás lezajlott Önöknél, mennyire elégedettek vele? Reméltem, hogy a szép őszi gyümölcsöket maguknál élvezhetem majd, sajnos azonban ismét hiba csúszott a számításomba. Kérem Önöket, írjanak nekem igazán részletesen az életükről, van-e társaságuk Csákányuk közelében (ez ugye Csallóközben fekszik)?

Üdvözlöm és csókolom Önöket sokszor, az Önök legőszintébb, leghűségesebb

Tónija

[Utóirat]

Hol van az Apát?