Szentpétervár, 1843. július 23.

8)

Legkedvesebb Szüleim!

A várakozásomban nem csalódtam, legkedvesebb Mama, megkaptam a levelét és köszönöm Önnek azt az örömet, amelyet ezzel szerzett nekem. Bárcsak a Papa is volna szíves nemsokára írni, még ha nem is határoztak semmit az ügyemben, hiszen ezáltal egy levél önmagában is vigaszt jelent. Az utóbbi időben nem egészen érzem jól magam, nagyon lefogytam, azt hiszem, ez a nyugtalanság, amelyben egy ideje élek, ami az egészségemben megragadott. Vajon mikor lesz valami az elutazásomból, úgy tűnik, minden nagyon hosszasan elhúzódik. Zirzen a minap írt nekem, és már válaszoltam is neki, egy gyűjtést akar rendezni a számomra. Nem hallottak-e Önök semmit Bonifácról, hogy átvette a levelemet – nem írtam meg neki a címemet, azt gondoltam, már megtudta Önöktől, de nem volt jó, hogy ezt elhanyagoltam. Csausztól nem kaptam levelet, ám Madame Balugyánszky megkapta az imakönyveket egy levéllel, amelyre a napokban fog neki válaszolni. Nagyon örült ennek az emléknek.

Ma írni fogok Schedelnek; nem tudom, miként van az, hogy mostanáig nem voltam képes ezt megtenni. Isten tudja, gondoltam, az egész tudomány egymásba tud fonódni, és ezáltal bemutathatnak neki; hogy ez örömet okoz számára, hogy a gondomat viseli – azonban minden mértéktelenség káros, és azonkívül, hogy sértő volt oly hosszú ideig nem írni neki, a tanulmányaim mértéktelenségén keresztül az egészségemet is károsítottam. De mit tegyen az ember, ha annyira kevés eszközei vannak egy oly nagyon távoli cél előtt. Kénytelen voltam éjjel-nappal dolgozni, hogy minél hamarabb befejezzem. Már ma, eme levél előtt írni akartam Schedelnek, és nem voltam abban az állapotban, hogy azt a sok gondolatot, melyek bennem támadtak arról, hogy pénztelen vagyok, rendezzem és csak egyet is papírra vessek; különösnek fogják találni, de látják, csak akkor pihenek meg a munkától, ha a fejem annyira legyengült, hogy már egy levél megtervezésére sem vagyok képes, és ilyen állapotban aztán az embernek nincs lehetősége szétszóródni; ha ugyan létezik olyan város, ahol ez lehetetlen, és az embernek fogalma sincsen, hogy mi a szórakozás, úgy az biztosan Pétervár. Ha a pénzbeli viszonyaim jobbak volnának, úgy tennék egy kirándulást valahová vidékre, de ez itt mindig nagyon sokba kerül, és aztán az ember nem is talál társat, mivel vagy nincs érzékük hozzá, vagy akadályozzák a dolgait. A múlt héten Kronstadtnál egy tengeri manővert jelentettek be, két hadosztály volt ott, és egy személyszállító gőzhajó megkapta az engedélyt a császár lakosztályában, hogy ebben a manőverben részt vegyen. Az öreg Balugyánszkyval én is az utasok között voltam, és amikor Peterhofba érkeztünk, ahonnan követnünk kellett a császárt, a rossz idő miatt a manővert lemondták, gondolhatják, hogy ez senkinek nem volt kellemes. A gőzhajó az utasaival visszatért Pétervárra, csak én szálltam partra, és meglátogattam egy ismerős tisztet és nála töltöttem a napot, mivel a manővert a következő napra jelentették be; egész nap esett az eső, és másnap olyan vihar volt, hogy a manőverből megint nem lett semmi, mire aztán vissza is tértem a városba. A nyárról, amelyben itt részünk van, Önöknek bizonyára nehéz fogalmat alkotni; olyan hideg van, hogy a hőmérő néha 10 fokig süllyed, és minden másnap esik az eső; sok beteg is van eme egészségtelen és változékony időjárás miatt.

Írjanak nekem hamar, legkedvesebb Szüleim! Ah, mennyire unatkozom, azt el nem mondhatom; nem találhatok szórakozást és néhány napja dolgozni sem tudok. Hogy mit jelent a szülőföldet elveszíteni, azt a mostani hangulatomban nagyon jól el tudnám mondani Önöknek, ha tehát a tanulmány-álmomból felébredek, és ez a nimbusz, amely engem körülvesz, eltűnik, akkor ürességet és elhagyatottságot érzek magamban, ami kimondhatatlan.

Mit csinál Juli és Korizmics, és ezerszer csókolom őket; remélem, most már hamarosan nagybácsi leszek, és ezzel előléphetek az emberi társadalomban. És Bertuska? Mikor kapom meg az ajándékát? Már az új követünkkel, Colloredo-Wallseeval vártam. Annyira haragszom a szolgálómra, 3 pár zoknimat elveszítette azok közül, amelyeket Önök küldtek nekem. Madame Balugyánszky most készíttetett nekem fehérneműt, és most erre az újra egészen ügyelni fogok. Hogy itt minden drágább, azt az itteni ruhaárakból is láthatják, egy kabát 160 rubel, egy frakk 150, egy nadrág 60, egy pár csizma 25-30 rubel stb. Egy rubel több mint egy bécsi forint. Egy selyemkalap 21, egy filckalap 30 rubel – és ugyanilyen arányban a szórakozás is drágább itt, a színházak, bálok stb.

Írjanak nekem nagyon hamar, legkedvesebb Szüleim, sokszor csókolom a kezüket, és maradok szerető, engedelmes fiuk

Tóni

[Utóirat]

Hamarosan el fognak költözni Zircről – úgy szeretném még Önöket ott látni. Ah, miért nem utazhatok haza. A napokban felébresztettem Balugyánszkyban a haza iránti emlékezést egy igen kellemes módon – gulyáshúst készítettem neki, ami nagyon jól sikerült. Heckenasttal a könyveim miatt most már semmit nem lehet tenni, azonban ezekre a könyvekre mégis szükségem volna. Amit nekem Ön, jó Mama, Thesleff tábornokról ír, azt nem értem jól, Papa biztosan fog még nekem erről részletesebben írni. Ahogyan itt Északon a gőzhajók használata el van terjedve, valóban figyelemre méltó, idén a Peipuson és a Ladogán megindították a gőzhajó-közlekedést. Ha majd lehetőségem adódik rá, talán teszek egy sétahajózást a Ladogán, hogy egy kicsit kipihenjem magam. Madame Balugyánszky a napokban Wilnába utazik, hogy teljesítse a fogadalmát, ő egy igen buzgó katolikus, nagyon áhítatos.

Ha Önök postán írnak nekem, a levelüket Balugyánszkynak küldjék el: «á la seconde division de la Chancellerie de l’Empereur-ches|son Excellence M^r la Secretaire d’Etat de Balugyanszky.»