Szentpétervár, 1843. június 29.

7)

Legkedvesebb Szüleim!

A legutóbbi levelük óta kétszer írtam Önöknek és naponta várom a választ Önöktől. Ugyanezt teszem az Akadémia tekintetében, de még semmit sem kaptam. Már hosszú ideje magam akartam Schedelnek írni és talán a rend is így kívánta volna meg, azonban már többször leírtam Önöknek az életet, amelyet itt folytatok; egész nap itthon ülök, a legnagyobb erőfeszítéssel dolgozom és csak akkor hagyom abba, ha kimerült vagyok, és azután persze nem is tudok írni; és mihelyst egy kis pihenésben részesültem, igyekszem ismét folytatni a munkámat; így megy ez egyik napról a másikra és annyira felemésztenek engem a tanulmányaim, hogy lehetetlen számomra bármilyen más tárgyhoz fordulni. Így van ez, ha elhatározom, hogy írok egy levelet. Hogy ez egyik napról a másikra halasztódik és sosincs elküldve. De a napokban meg fogom írni, mivel könyveket is küldök az Akadémiának. Az Udvar támogatásába vetett reményem, ami soha nem is volt erős, számomra teljesen elmúlt, de nem szeretném ezt képzelni az Akadémiáról, miután az ülésükön megszavazták, hogy ezt az összeget megadják nekem. Mégis csodálkozom, hogy Mednyánszky sem írt még semmit Köppennek. Írják meg hát nekem minél hamarabb, jó Szüleim, mi van a dologban.

Két héttel ezelőtt egy kis utazást tettem innét Pszkovba, 40 mérföldre nyugatra, és már egy ilyen kis távolságban nagy különbséget találtam a növényzetben, itt még alig látni hajtásokat a fákon és ott már minden teljesen zöldbe borult, a gyümölcsfák virágoznak és a tulipánok meg az orgonák már megnyitották bimbóikat. Ez erősen felébresztette az emlékeket Zirc iránt, miként nézhet ki ez az Önök kertjében, gondoltam magamban, és beszívtam ezt a szép, szabad vidéki levegőt, mint egy fogoly, akit néhány órára a szabadba eresztettek.

Eme utazás oka Balugyánszky utolsó leányának esküvője volt, pompás ünnep volt, Mihály nagyherceg, a császár testvére volt az örömapa, és a vőlegény részéről Varsó hercege, Paszkevics volt az apa; én voltam a menyasszony vezetője – ragyogó tisztség ilyen nagy urak között – és ezért akartam oly szívélyes lenni, és az ifjú házaspárt, aki még ugyanazon az estén (este 8-kor volt az esküvő) Varsóba és onnét külföldre utazott, Pszkovig elkísérni. Pszkov kormányzójával, Bartholomaei tábornokkal, Balugyánszky vejével utaztam és Önök el sem tudják képzelni azt a gyorsaságot, amellyel utaztunk, 18 óra alatt tettük meg ezt a 40 mérföldet – a násznép, amely lassabban utazott, csak másnap érkezett meg, és két napot töltött ott. Az elutazásukat követően a kormányzó rendelkezésemre állította a kocsiját 6 befogott lóval, hogy oda utazhassak, ahová csak akarok, és meglátogattam a 6 mérföldnyi távolságra lévő régi Izborszkot, amely Oroszország legrégebbi történetében szerepel és később Báthory ostromáról is nevezetes – az erődítmény romjai még most is nagyon jól fennállnak, és ezek között az úgynevezett szláv források ugyancsak híresek Oroszország legrégebbi történetében; onnét egy versztnyi távolságra nyugati irányban egy hegyen, sírokkal körülvéve látható Truvor lakóhelye, és emellett mutatják az ő sírját is, azonban ez nem igaz. Izborszkból a 6 mérföld távolságra lévő pecsori barlangkolostorhoz utaztam, ott is megnéztem mindent és a visszautamon Izborszkon át balti sírhalmokat (hun sírok, minálunk) nyittattam fel, azonban csak csontvázakat találtam, dísztárgyakat nem, az egész zsákmányom ebből egy egész jól fennmaradt koponya. A kormányzónak nem tudtam eléggé köszönetet mondani a kitűnő vendéglátásáért, és delizsánszon visszatértem Pétervárra. A nagyherceg rendkívül kegyes volt Balugyánszky iránt, ő maga indítványozta és kívánta, hogy örömapa legyen. Az esküvő az ő palotájában, a kápolnában történt, ahol én orosz szokás szerint a koronát a menyasszony feje fölé tartottam, és az esküvő után az egész társaság a nagyherceghez kéretett, és ott pezsgőt, teát kapott; onnét Balugyánszkyhoz utaztak, és a nagyherceg még sokáig ott tartózkodott – többek között ott felőlem is kérdezősködött, és az egész történetemet el kellett mesélniük neki, azt is elmondták neki, hogy a nagyhercegnének, az ő feleségének is be vagyok mutatva.

A visszatérésem után ismét találkoztam Liszttel és Telekivel, Liszt csupán egyetlen koncertet adott itt, amely azonban annyira pompás és nagyszerű volt, hogy ezt inkább zenei ünnepélyességnek, semmint koncertnek lehetett volna nevezni. Az elutazásuk során elkísértem őket Kronstadtig.

Még nagyon elfoglalt vagyok, azonban remélem, hogy 2-3 héten belül egészen el fogok készülni a munkámmal, és aztán elmondhatom, hogy befejeztem a tanulói létet, ezután majd egy hathatós, tevékeny életet kezdhetek el a magam számára, amennyiben van pénzem. Nem tudom, mit fog nekem írni Zirzen és Bonifác; itt minden embernek azt mondom, hogy július végén (orosz stílus) elutazom; az idő közeleg, nem tudom, hogy lehetséges lesz-e számomra a szavamat megtartani.

Szörnyű hőségünk van itt, a levegő mindig olyan fülledt, olyan nyomaszó, valóban nagyon nehéz dolgozni.

Legkedvesebb Mama, már régóta nem írt nekem; megszoktam, hogy Öntől tudom meg az első híreket afelől, mit akarnak otthon tenni értem, és most már mindig teljes bizonyossággal vártam Öntől egy levelet. Mostantól fogva már biztosan számíthat arra is, hogy gyakrabban, legalább minden hónapban, ha nem minden második héten, levelet kap tőlem; Schedellel is levelezni fogok, mihelyst elutazom innét, és akkor Bonifácnak, az Apátnak és más uraknak is, akik érdeklődnek irántam, néha írni fogok; mostanáig ez nem volt lehetséges, mivel az eddigi életem egy tanuló élete volt, akinek hanyatt-homlok tanulnia kellett, hogy felkészüljön a vizsgájára; egy ilyentől megkövetelik, hogy otthon üljön és tanuljon és sokat ne törődjön mással, mint a tanulmányaival; így méltányolniuk kellett az eddigi életemet, mivel Magyarországon nem gondoltam sem a filológiára, sem az ázsiai történelemre, sem a néprajzra és a nemzetiségi viszonyokra és Isten tudja még mire; mindezeket itt kellett először megtanulnom, hogy felnőjek a feladatomhoz. Hogy érzi magát Juli és Korizmics, hozzájuk is csak az innen való elutazásom után fogok írni, sokszor csókolom őket. Meg fogom-e kapni nemsokára a magyar könyveimet? Ezekből talán egy példány is elegendő lesz.

Csókolom a kezüket, legkedvesebb Szüleim és maradok az Önök szerető

Tónija

[Utóirat]

Bertát sokszor csókolom és várom a cigarettatárcáját; a portrémat el fogom készíttetni, mihelyst lesz pénzem. Üdvözlök minden ismerőst, Szabadhegyit stb. a perjelt különösen.