Kazany, 1845. május 3.

Mélyen tisztelt Államtanácsos Úr!

Az április 6-án kelt legutóbbi levele, amelyet Fuchs úr küldött tovább Raifába, nagy örömet szerzett nekem. Az Ön kifejezett kívánsága, hogy a kazanyi tartózkodásomat hosszabbítsam meg, valamint a Magyarországról küldött (ha nem is annyira jelentős) anyagi támogatás, amely a munkám folytatását itt lehetővé teszi, ismét felélesztette az elsüllyedt terveimet és vágyaimat, és ezzel – mondhatnám – új életet keltett bennem. Noha 10 nappal ezelőtt még olyan gyenge voltam, hogy csak fekve tudtam dolgozni, most viszont már annyira erősnek érzem magam, hogy úgy tűnik, újra rendelkezem mindazon könnyedséggel és energiával, amely a munkám további erőteljes folytatásához szükséges.

Két napja vagyok Kazanyban; annak a 150 ezüstrubelnak a kézhezvétele, amelyet Ön volt olyan jó és eljuttatott a részemre, valamint azon csomagok átvétele, melyeket postán küldtek nekem Permből, szükségessé tette a jelenlétemet a városban, mint ahogyan az a kívánalmam is, hogy az úti csomagomból néhány holmit feladjak Pétervárra, és így a további utamat valamelyest könnyebbé és kényelmesebbé tegyem.

Úgy gondolom, holnap este újra visszatérek a raifai cellámba, és remélem, hogy e hónap utolsó napjaiig be tudom ott fejezni a cseremisz munkáimat – éppúgy grammatikai, mint lexikális tekintetben. Utána elmegyek ezen kormányzóság Jadrini járásába, és ott megkezdem a csuvas tanulmányaimat, melyeket július közepéig, a Nyizsnyij Novgorod-i országos vásár idejéig tervezek folytatni. Ekkortájt szívesen meglátogatnám a vásárt, hogy aztán a Nyizsnyij Novgorod-i kormányzóság déli vidékeire utazzak, és ott az Alatir folyónál a mordvinokkal foglalkozzak. Egy kéthónapos ottani tartózkodást követően, Államtanácsos úr, szeretnék visszajönni ide Kazanyba, és itt rendszerezni és összeállítani az eme három nyelvhez fűződő munkáimat – azért, hogy aztán itt utánajárhassak annak a néhány elgondolásnak is, melyek esetleg majd felvetődnek a mordvin tanulmány kapcsán, ami a mordvinok cseremiszekkel és a csuvasokkal való rokonságát tárgyalja. Ez tehát a tervezete a munkáimnak, melyeket ily módon október elejéig kívánok itt folytatni. Legyen olyan jó, és mondja el nekem erről a véleményét. Kérem, másokkal – Frähn urat kivéve – ne közölje ezt a tervet, mivel ez csupán egy terv, és hát még magam is bizonytalan vagyok a kivitelezhetősége felől; Castren úr is manőverezik ellenem, és egy titokzatos fátylat von saját maga és a cselekedetei köré, és ezért aztán nem is akarom a tudomására hozni a terveimet. Fuchs úr révén értesült arról, hogy Kazanyba szándékozok jönni, és hirtelen úgy döntött, hogy elhagyja Kazanyt. Állítólag amikor én megérkeztem, ugyanazon a napon utazott el. Mint mondják, a votjákokhoz. Ő úgy vélekedik, hogy május közepén Pétervárra utazok, és majdhogynem azt hiszem, május végén újra Kazanyban lesz.

Holnap küldök Önnek, Államtanácsos úr, néhány dolgot a nehézpostával Pétervárra; ezek különösképpen modellek: egy vogul (egyúttal osztják is) lakhelyé («ambar»-ral[1]), és egy cseremiszé[2], ugyancsak «ambar»-ral. Az egyéb nehezebb dolgokat egy kereskedőnek adom át szállításra, és veszem magamnak a bátorságot ahhoz, hogy ezeket már von Frähn úr Őexcellenciája címére küldjem el, mivel június vége előtt aligha fognak megérkezni.

Milyen módon kaphatnék ajánlólevelet a Nyizsnyij Novgorod-i kormányzóhoz? Az ilyen ajánlólevelek nagy jelentőséggel bírnak.

Fuchs úr nagy barátsággal viseltetik az irányomban; a Raifába való elutazásomkor minden csomagomat nála hagytam, és nagyon gyakran megörvendezetett a Raifába küldött leveleivel – az ő barátságos meghívására szálltam meg nála, és most is őnála lakom.

Magamat az Ön kegyeibe ajánlva maradok a legalázatosabb, leghálásabb szolgája,

Reguly

Az Ön legnagyságosabb Hitvesének kézcsókom.

Frähn és Schmidt uraknak a legőszintébb üdvözletem.

[1] Ambar: raktár – az orosz nyelvből eredően; (амбар = raktár, csűr, magtár, hombár).

[2] Reguly természetesen itt is egy lakóépület modelljére céloz.