Bogoszlovszk, 1845. február 27.

Mélyen tisztelt Államtanácsos Úr!

Az elutazásom Berjozovból még néhány napig elhúzódott, megvártam még a legutolsó postát, amellyel megkaptam Kunik második levelét. Bocsásson meg, hogy annak az 1000 rubelnyi utalványnak az átvételéről, amely a főkormányzó részére lett feladva, az egyéb gondjaim közepette elfelejtettem Önt értesíteni. Azzal a levélcsomaggal együtt kaptam meg, amelyet a tobolszki kormányzó küldött el nekem.

Azt a Magyarországról származó, újságokat stb. tartalmazó csomagot, amelyet Ön egy hivatalnokkal Vszevolodszkojéba küldött, még nem kaptam meg. Most a Vszevolodszkojén való átutazásomkor sem tudhattam meg róla semmit, mivel ez a hivatalnok Vjatkába utazott, és az upravljajuscsij sem volt otthon, ezért felszólítottam egy hátrahagyott üzenetben, hogy erről írásban értesítsen. A hozzá címzett pelimi levelemben is kértem már tőle felvilágosítást, de sajnos nem érkezett rá válasz. A vogul fejmintáim, melyeket nála hagytam, állítólag most itt vannak Bogoszlovszkban.

Berjozovból e hónap 19-én utaztam el, a szeszes hőmérő szerint 37 fokos hidegben. A Szoszva mentén, ahol már értesültek az utazásomról, mindenütt tartottak készenlétben rénszarvasokat, ezért nagyon gyorsan haladtam, két és fél nap alatt értem el annak forrásainál[1] az Iszkorszki jurtákig; innét az utam valamivel lassabb volt, csak tegnap este érkeztem Bogoszlovszkba. A Viserához idén csak ősszel lehetett utazni, és most nem is vezet oda út, mivel a hó állítólag rendkívül mély.

Itt ma pihenőt tartok, és talán reggeltől estig itt időzök, mivel ígértek nekem néhány ásványt, szóval ezekre várok itt. Innét Kusvába utazok, melynek közelében állítólag van még két vogul falu, amelyet meg fogok látogatni. Kusvától Tagilszkig az út csak 50 verszt, onnan Jekatyerinburgig pedig 100 verszt. Azonban még nem döntöttem el, hogy elutazok-e oda vagy sem, mivel a két településen való tartózkodás bizonyára 4 napomba kerülne. Permben nem óhajtok időzni, de az innét Kazanyba vezető utamon több napot töltök majd egy votják papnál. Még nem tudom, hogy Kazanyban miként kellene, illetve miként fogom az ügyeimet intézni. A fő cél – ami most a szemeim előtt lebeg – a vogul munkáim, amelyeket minden mást megelőzően be akarok fejezni, mielőtt még valami egyéb dologba kezdenék. Ezért Kazanyban csak sebtében fogom összegyűjteni mindazt, ami ottan rendelkezésre áll, és nem óhajtok ott tanulmányokba kezdeni, hanem rögvest továbbutazok.

E hónap 13-án írtam Kuniknak, remélhetőleg megkapta a levelemet. Permből is fogok neki írni néhány sort.

Az egészségem Berjozovban kissé megrendült, és eme hétnapos utazást követően, midőn egyetlen egyszer sem pihentem, olyan kimerült vagyok, hogy igazán szükségem volna néhány napnyi pihenésre, ha ezt az időm megengedné.

Kegyeit kérve,

az Ön legőszintébb, leghálásabb Regulyja

Baer asszonynak kézcsókom, és a legőszintébb üdvözletem minden ismerősnek.

A tavalyi postamester már nincs többé, meghalt – állítólag mértéktelenül kedvelte az italt, és ezért egyet s mást helytelenül tett az életében.

[1] Reguly itt az Északi-Szoszva forrásaira, pontosabban a Nagy- és a Kis-Szoszva forrásvidékére céloz.