Vszevolodo-Blagodatszkoje, 1844. február 10.

Mélyen tisztelt Államtanácsos Úr!

A január 10-én keltezett jóságos levelét tegnapelőtt este megkaptam, és teljes szívemből köszönöm az irántam tanúsított elnézését és a jóindulatát, valamint az érdekemben tett fáradozásait. Az előző levelét és a csomagot, amelyet volt olyan kedves Tagilszkba küldeni, még nem kaptam meg, azonban a mai postával írok az ottani intézőnek és megkérem, hogy küldje át ezeket Vszevolodszkojéba. Az osztrák nagykövetségnek szóló elismervényt ehhez a levélhez mellékelem – az Önnek tett ígéretemhez azonban, miszerint a legutóbbi munkálataimról közelebbi hírekkel fogok szolgálni, hűtlenné kell válnom, mivel egy nehéz munka minden erőmet igénybe veszi: a közel 5000 szót tartalmazó vogul szótáram rendezését és tisztázását még nem tudtam befejezni.

Az Akadémiájuknak azon javaslata, hogy a néprajzi gyűjteményük számára vásárlásokat tegyek, nagy örömömre szolgál; az a gondolat, hogy ilyen néprajzi tárgyak nélkül, üres kézzel térjek vissza, már gyakorta elszomorított engem. Tegnap már utasításokat is adtam arra vonatkozólag, hogy a három vogul hangszerből – a «sangur»-ból, a «tarnopoi»-ból és a «tumra»-ból – küldjenek ide a Lozváról megvételre, és majd a napokban, amikor a Lozva mellől ideérkező néhány vogullal leszek elfoglalva, megparancsolom Bahtyijáromnak, hogy készítsen modellt egy vogul jurtáról, mivel a tudományos szolgálataira ezen napok alatt amúgy sem lesz szükség. Gipszbe öntött vogul fejlenyomatokból mostantól kezdve többet is tudok majd készíteni, mivel megvannak az eszközeim az ajándékozáshoz, és csupán ezek képesek legyőzni a félelmüket mindattól, ami ezzel a művelettel együtt jár – ez idáig még csak egyetlen fejmintával rendelkezem, ez Jurkináé. Csupán azt nem tudom, hogyan lehet majd mindezeket a dolgokat elszállítani – adjam oda őket mindenhol a kormányzónak? Vagy hogy? Innét mindenesetre a bogoszlovszki nacsalnyiknak fogom őket elküldeni.

A további útiterveimről a következő alkalommal fogom Önt tájékoztatni. Most csak arra kérem nagyon, valamilyen módon szerezzen nekem ajánlóleveleket a nyugat-szibériai főkormányzóhoz (ez nekem nagyon fontos), a jekatyerinburgi Glinka tábornokhoz és az orenburgi kormányzóhoz – a későbbiekben a vjatkai, a szimbirszki és a penzai kormányzókhoz is szükségem volna ajánlásokra, de ezzel még várhatunk – különben ahogy Ön gondolja, talán jobb volna mindet egyszerre beszerezni – kérem, bocsássa meg nekem a fáradságot, amit Önnek, Államtanácsos úr, ezzel a kéréssel és még egy másikkal okozok. Van itt Vszevolodo-Blagodatszkojéban egy úr, akinek néhány szívességért a lekötelezettje vagyok, mechanikával foglalkozik, aminek ő nagy tudósa, és nagyon szeretne egy matematikai kézikönyvet (elméletit és gyakorlatit), amit én megígértem neki; legyen olyan jóságos, Államtanácsos úr, és vásároljon valamilyen jó könyvet az én költségemre, és ha nem kerül sokba, akkor egy mechanikai kézikönyvet is, és küldje el ide Vszevolodszkojéba, arra a címre, amelyet itt mellékelek.

Ami a Magyar Akadémiámat illeti, az hiszem, az Ön írása és az én legutóbbi levelem nyomán hamarosan ösztönözve lesz arra, hogy ezt a számára oly nehéz és szükséges lépést megtegye, és beváltsa az ígéretét – és ebben az esetben a következőkre kérem Önt, Államtanácsos úr: ebből az összegből szíveskedjen kifizetni először Menowski úrnak 50 ezüstrubelt; másodszor Chodinski úrnak, a lengyel kancellária hivatalnokának 100 ezüstrubelt; harmadszor, Halpert úrnak 600 rubelt, azzal a kéréssel, hogy az egyik felét Szergejnek, a másik felét Sarrah-nak adja oda; negyedszer fizesse ki Krug urat. A maradékot (mert remélem, hogy valami még bizonyára megmarad belőle), Államtanácsos úr, kérem őrizze meg magánál, amíg valami közelebbit nem határozok felőle.

És most, Államtanácsos úr, ezer bocsánat azért a fáradságért, amit Önnek okozok! Ezer köszönet pedig mindazért, amit már megtett értem.

Maradok a legőszintébb és leghálásabb szolgája,

Reguly

Frähn és Schmidt uraknak a legőszintébb és legnagyobb hálám azért a részvétért, amivel engem megtiszteltek.

A kedves Hitvesének – és Schmidt asszonynak is – kézcsókom.

Balugyánszkynak és Halpertnek nem merem üdvözletemet küldeni, mivel kötelességem, hogy magam írjak nekik – mostanáig a nyomott hangulatom miatt képtelen voltam erre, viszont a későbbiekben ki fogom elégíteni ezt a forró kívánságomat, ha a munkáimtól egy kis szabad levegőhöz jutok.

A kormányzókhoz címzett ajánlóleveleket talán mindegyikükhöz külön-külön el lehetne küldeni, de ha mégsem, akkor kérem, küldje el őket Glinka tábornoknak.

A következő levelét, Államtanácsos úr, még ide címezze, Vszevolodszkojéba.

Azt a mechanikai kézikönyvet, azt hiszem, díjtalanul fel lehet ide adni postán – ha meg nem, akkor jobb volna várni, és alkalomadtán Jekatyerinburgba küldeni Helm gyógyszerésznek.