MTA_KIK_Kt_Ms_4754_177_1

Kasan November 7^ken 1843.

Tekéntetes Titoknok Ur!

September utolso napjaiba tudosítottam Pétervári követségünk által, hogy a Nádor Ö felsége kegyelmes kérésére az Udvar Urali utamra egy pénzbeli segítséget meghatározni méltoztatott, és hogy a követség már utasítást is kapott engem az alatt míg a pénzsegedelmek eljönnek az orosz föbb hivataloknak ajánlani, hogy protektiojuk alatt biztosabban járhassak utazasomba czéljaim után. – Igy kétség a nem sokára kiviendhetö utazásomra nem maratt, és azért – hogy két héti várakozás után még semmi közelebbi hírt e segitség hamari elnyerésérül nem kaptam, és az idö röktön egész öszi alakot vett magára – bátorkottam egy Pétervári tisztelt ösmérösöm ajánlatát elfogadni, ki azon idöre, míg hazámbul az ígért segedelmek eljönnek, egy sommát utazásomra az Uralig kölcsönözni ajánlott, – mire ellátván magamat hamar a belsö ministerium és a fö Posta hivatal ajánlo leveleivel és bövebbi utazási készületeimet Moskora hagyván. Octob 9^kén utnak Pétervárábul ki indultam.

Bizonytalanságom az utisegítség mennyiségérül gazdálkodást ajánlott költségeimbe és idömbe; feltételezem azért volt, tartozkodás nélkül az Uralig folytatni utamat és minden egyébb elszorás nélkül egyenessen a vogul nyelvre vetni magamat. következésében ennek Moskoba csak három napot töltöttem mi részént nyugodalmamra részént úti keszületeimre volt szükséges – az idevalo tudosok közül csak kettöt látogatván meg t.i. Pogodint az ösmért orosz historicust és Spasskit kiadoját az Antiquitates Siberiae. Ez utobbik 12 évig lakott Sziberiába és sok utazásai által nagy ösméreteket szerzett magának az ottani Tsud halmokrul és Tsud régiségekrül, mely utobbiakbul egyszersmind egy nagy gyüjteménnyel bír. Ö nagy szívességgel fogadott, és a mellett hogy megmutatá mind ezen ritka kincseit, egyszersmind minden eggyes tárgybul és formábul egy exemplarissal meg ajándékozott, ugy, hogy most magamat is egy kis gyüjtemény birtokába látom, mellyet ha haza térek az Academiának általengedni igen kész leszek Kérésemre Spaski Ur egyszersmind megígérte, visszajöttemkor, ha írásait, rajzait és gyüjtött inscriptiojit mellyek az elsö kiadását igen sokkal fellülhalladják rendbehozta, több kivonatokat ezekbül vélem közölni. – Nishni Novgorodba melyet Oct. 20^kán értem el, Melnikov urnál kihez Pogodin adott egy levelet és ki ezen város és megye historiájához és statistikájához adatokat gyüjt ösmérhettem meg, és barátságos ígéretével visszajöttemkor minden modon segitségemre lenni folytattam tovább más nap utamat, mely most már a finn népek közeledéséért MTA_KIK_Kt_Ms_4754_177_2 érdekesebb lett. Ezeknek határát a Sura vizénél értem el, honnét vagy inkább az Emangási statiotul, kezdve, csupa Tseremissz, Tsuváss és Tatár postákkal hozattam Kazánig hová Oct. 27^kén érkeztem. Érdekes ez utban volt egy Tseremiss és egy Tsuvass vasár melynek elsöjét Novi Sundirba (35 werst Tsebokszár elött) hol egyszersmind a hires Kazáni cser erdöségek kezdödnek – volt alkalmam látni; a másodikát Tsebokszár (ezt közönségesen a Tsuvássok fö városának nevezik) városa után néhány versttel az országut mellett, hol ez egy szabadtéren az ugy nevezett Simeg bázáron (bázár vásár tatár) tartatik – Tseremisszokkal mar utamban Sundir felé számossan találkoztam Tseremisszokkal kik majd kis szekereken – ha áruval vagy családdal – majd loháton, ha eggyessen voltak siettek a gyülöhely felé; ide érkezvén azomban alig láthattam el a nagy néptömeget mellynek száma legalább kétezerig fel ment. Hogy érdekes lehetett ezen árulok és vásárlok sorain járnom, azt felesleges volna mondanom, hogy mit tanultam azomban, azt ily eggyes és rövid tapasztalásbul még nem mondhatom. A mi érdekes az hogy a Tsuvássok öket Szármásznak nevezik mi a dialectusilag változo kimondás után minden esetre egy az orosz Tseremisszel, és a miért itt az érdekes kérdés marad mellyik közülük) eddig csak ezt tudom, hogy a szarmas szo tiszta Tseremiss szo és egy tévelgöt, koborlot, kinek se háza se gunyhoja nincs teszen (az eredeti) Ök mellyek többnyire mind barnák (föképp asszonyaik) hosszukás képüek és magassabb növésüek és Máriknak nevezik magokat. – Általjába véve a Tseremisz nép complexiojára itt nézve barnára és szökére osztatik; az utobbiak kik a finnokhoz hasonlítanak mint mondatik, a Volgántuli nagy erdöségekbe laknak. – a Tsuvássok  növésre complexiora nézve majd barnák majd szökék és physiognomiai és fej alkotásra nézve nagy változásokat mutatnak, ugy hogy egy normalis typus itt csak számos koponya mérések által lesz talán majd nyerhetö.

Igy futottam által 16 nap alatt ezen hosszu 200 mértföldnyi utat Pétervárábul Kazánig és készülök mostan, 10 napi mulatás után ezen érdekes városba utamnak második kétszász mértföldes felére. – Hogy sietö szabályomtul itt eltértem azt részént tudományos feladataim (egy hely és személyes nevek lexikona a Tseremissznek, és Tsuvassnak, és ethnographiai kártyája e népeknek) mellyeknek kivitelére modjára visszatértemkor már most kellett gondolkodnom, részént némely linguistikai kincsek mellyeknek csak nehezen jöhettem bizonyos nyomára és részént némely tudosok ösméretsége is, kiknek tanulmányos társaságátul nem szakaszthattam el oly hamar magamat okozták. – A mi ezen linguistikai kincseket illeti ezt kell rövideden mondanom: Azon idötül fogva, hogy az orosz kormány ezen külömbféle finn népek megtérítésére fordította figyelmét, Kazán (minthogy megyéje fö lakhelye a Tseremisszoknak és MTA_KIK_Kt_Ms_4754_177_3 Tsuvássoknak) helye egy Tseremisz és Tsuváss nyelvtudománynak, mely itt a seminariumban adatik elö. Ily hosszu és bár mily csekély tudományos foglalatoskodás után nem képzelhettem magamnak hogy ne találtatnának némely elö dolgozatok e nyelvekben, mellyeknek az Europai tudos világ ne vehetné jo hasznát. e gondolattal meglátogatván néhányszor ezen seminariumi tudosokat lassanként hírt kaptam négy külömb lexikai munkárul, mellyek régolta és figyelem nélkül manuscriptumba hevernek. Három ezek közül Tseremissz (az eggyik régi az elöbbi századbul, a másik kettö ujabb és pedig az eggyik a Kozmodemiánski, a másik a Tzarevi dialektba) és egy Tsuváss. vagyon egyszersmind két ujjabb grammatikai munkát, melynek eggyike – Tseremissz, és 1837 Kazanban, a másika Tsuváss egy kis szotárral, és 1836 Kazánba nyomtatott (ez utobbikat ösmértem már Pétervárott). – Igy Tekentetes Ur tehát itt munkát már elöre eleget találtam volna; és hogy ha ab analogia hasonlo elömunkálatokat a többi finn nyelvekbül is reméllyenénk (Kovalevskitül bizonyossan tudom, hogy egy Permi lexikon nem rég küldetett be a Kazáni Curatornak Grof Mussin Puschkinnak ki azomban most Pétervárott vagyon – hasonlolag az ostják nyelvben existál egy Lexikon Tobolszkban Sjögrén kezébe volt) rövid idö alatt a Finnicismus épp meg lepö és nem várt kifejlödést vehetne – minél valoban nemzeti tudományunk elemének ügyében forr Ohajtásunk nem lehet. – Minden esetre rövid idö alatt itt jokat lehetne kihozni és egyszersmind láttam hogy itt csak egy vezeton kihez, és legyen ki egy keveset mozgásba hozza ez urakat hatoerön és jo akaraton az egyesek a foglalatosságoknak bizonyos irányát megadja és az eggyesek munkálatait egy czélban concentrálja, az itteni tudos papságnak segedelmével hamar adotthatnának itt nagy munkák a világ elejbe. Nékem mostan e munkák szerzöinek és tulajdonosainak neveivel meg kell elegednem es utamat tovább folytatni hogy ha azomban visszatértemkor az Uralrul (Februar elején) költségeim engednék itt néhány holnapot töltenem és örömmel fordítanám idömet egy Tseremiss lexikon kidolgozására mit e három manuscriptumbol a szerzöknek segítségével hamar öszvelehetne állítani egy mibe csak orthographiai egyszerüség és critika és a magyar és német forditás kívánnának kevéssel több munkát. – Hasonlot ígérhetnék az Academiának egy Tsuvass lexikonrul és mellyet ha csak csekély költségeket kaphatok reá, itt néhány urak által összveállíttathatnék  és német fordítással is elláthatnék.

Igy hamar gyüjthettetnének a materiálok nyelvünk hasonlítására a finn nyelvekkel – mi mint nyelvünkre mint historiánkra és mindenre mit csak nemzeti tudománynak nevezhetünk meg becsülhetetlen következménnyekkel fog bírni. Míg ezen tárgy sötétén nem törtünk által és világot itt nem nyertünk addig valodi nemzeti tudományunk nem is lehet. – Mitsoda külömbféle slav. Byzantz, német, olasz etz. míveltség magvai azok, mellyek hazánkban mostani magyar valonkat MTA_KIK_Kt_Ms_4754_177_4 és culturánkat termették, arrul még eddig keveset gondolkoztunk, de mellyek azon elemek, mely azon szülöföld melybül ezen vidéki vetömagok mostani gyümölcsös formáikra nyölték ki magokat, mi tehát azon valodi eredeti magyar, arrul eddig még kevesebbet álmodozhattunk, mivel tudományi állásunk szerént, ez mind eddig fogatunk felett volt. – A németek nyitották itt csak nem rég egy új buvárkodás utját, és érzetünk csak sejditeni meri még a nagyszerü dolgokat mellyek ezen feltalált uj tudományi világban várnak reánk – ezen mi magyarok kik annyi ritka és nemes feláldozásokkal törekedünk egy érettebb és miveltebb nemzeti élet után ne késsünk ezen nyomokat követni! és nyelvünkben magunkat és historiánkat tanulni. fontoljuk és mérjük meg jol utjainkat mellyeken czélunkhoz akaruk jutni! és el fogjuk hinni hogy az út önösméretünkhöz egyszersmind az út ad sapientiam! az ott az egy forrás mely csudavízével megbonthatja százados előitéleteink bilincseit, az az, mely meg nyitja szemünket egy érettebb míveltebb élet értelmére. ha egyszer meg szüntünk magunk magunknak egy enigma lenni akkor egyszersmind van szélesztve azon nimbus mely eddig szemeinket zárva tartja a valot az ösmérettel és tisztán fogjuk látni hogy egy uj világba élünk alapitására ha és oly csekély modja itt a moralis fontossága ezen tudománynak mellynek az Academianak oly nehezen idövel bizonyossan nagyobb áldozatot fognak hazánkban hozattatni minthogy ezen tudomány éppen idökorunk progressiójába fekszik és azért moralis szükséges akaratunk ellen fog ma vezetni. és ekkor egyszersmind bövebben fogjuk látni meg érteni mi moralis fontossága ez tudománynak egy uj életnek kezdete elejébe és egy adultussabb életi pályát meg lépéseket akkor elkerülhetlen szükség lesz melynek azomban hogy nem sokára nagyobb áldozatok fognak hazánkban hozattatni, azt biztossan várhatjuk arrul bizonyossan várhatjuk mivel a dolog idökorunk progressiojába fekszik és a moralis szükség fog bennünket rea vezetni.