3)

Pétervár, 1843. július 28.

Tekintetes Titoknok Úr!

Fájdalommal olvastam Anyám utolsó levelében, hogy az Akadémiánál engem már vidékinek és orosz szolgának néznek. E mély hallgatásomnak egy természetes következése – az igaz, mindazonáltal mégis igen meglepett – hazát elhagyni egy nehéz dolog, és ha erre már elszántam volna magamat, mindenesetre tudósítom egy ily lépésről az Akadémiát, kinek meleg pártfogásáért a legnagyobb köszönettel tartozom; valamint más részről csúnya, hálátlan tett lett volna, ha Tekintetes Úrnak is annyi tapasztalt szívessége és pártolása után még egy levéllel se mondtam volna – ily esetben – egy köszönetet.

Oka hallgatásomnak munkám nagysága volt; ez oly súllyal feküdt rajtam, hogy megbontani látszott egy időre minden világi kötelékeimet – elfelejteni Szüleimet, jótevőimet és barátaimat, és minden életemet csak egy pontba koncentrálni. – Célom oly magasan volt tűzve, hogy csak idővel és csak a legnagyobb megerőltetéssel jöhettem oly tudományi álláspontra, melyről annak elérésére szabadon és biztos sikerrel munkálhatni, és míg ezt el nem értem, és se azon magasabb műveltséget, se azon tudományos alapot és kiterjedtséget, mely ennek érdemes nyomozására szükségesnek látszott, bírni nem éreztem magamat – addig inkább hallgatni és tanulni, és a dologhoz készülni, mint arról szólni akartam. – Eltökélt akaratom tehát feladatom kérdését alaposan és végképesen megfejteni, és tudományi gyengeségem érzete ezen feladat minden oldali kivitelére – csak e két ok volt, mely valamint tavaly feleletemmel az Akadémia megbízásaira annyira késtettek, úgy az idén is, mindeddig minden nyilatkozástól visszatartottak.

Tavaly, hogy a Tekintetes Úr és az Akadémia leveleit azon 200 pengőforinttal, mellyel ő kegyes volt segíteni, és melyért csak most mondom alázatos köszönetemet – kezeimhez kaptam, el voltam tökélve tudományi előkészületeimet tovább folytatni és Tekintetes Úr tanácsa után egy jobb időt elvárni. Itteni ismerőseim ezalatt, kik sajnos helyeztetésemen részt vettek, biztattak e dolgot egészen elhagyni vagy legalább itten segítséget keresni, mire végre hajlandóvá is tettek; miből azonban mégse lett semmi, mivel hogy a dologra került a sor, nem volt erőm magamat elhatározni, mivel a munka, melyet hazai lelkesedésből kezdtem meg, elvesztette volna ily esetben minden érdekét, tehát előbbi foglalatosságaimban, csak akkor, hogy a nagyhercegné Heléna vetette magát kézbe, történtek néhány lépések, szüleim által tudósítatott Tekintetes Úr. – Így folytattam tanulmányaimat, melyek tárgyáról hasonlóan tudósítva van Tekintetes Úr – míg tavasszal nagy köszönettel hallottam Atyámtól az Akadémia határozatát, mely szerint 1000 pengőforint rendeltetett szibériai utamra, és egy kérőlevél igazítatott az Udvarnak ez útnak segítéséért.

Most midőn végre készületeimet elvégeztem, feladatom kivitelére elég erőt érzek magamban, és teljes biztossággal ajánlhatom az Akadémiának szolgálatomat – most mondom csak néki, ezen tulajdon kérésemet megelőző határozatáért legmélyebb köszönetemet, és nem óhajtok semmit inkább, mintsem hogy mentől előbb nyíljék meg előttem a lehetőség néki és hazámnak szolgálni; nézeteim és terveim eredetünk megfejtésébe változatlanul azok még, melyek tavaly voltak; utazásom célirányossága végett azonban ha megengedi az Akadémia néhány szót kívánok mondani – tehát szükségesnek tartom megjegyezni, hogy e boreális részekbe a tél valamint az egyetlen alkalmatos idő utazni, úgy egyszersmind a népek ismeretére egyetlen itt minden élet és mozgalom ideje, a vogul akkor vadász, akkor kereskedik, akkor utazik, és akkor tesz szóval mindent, mit egész esztendei élete kíván. Ekkor van ő elemében, és ekkor nyilvánítja tulajdonságos valóját és ereit úgy, mint azt szükséges látni annak, ki egy népről egy biztos ítéletet akar hozni. Ez igen fontos reám nézve, és szükséges volna azért, hogy ez időt el ne mulasszam október elején leginkább megkezdeném nyelvtanulmányaimat az Urálon; jóllehet késő már az idő – kevesebb azonban e hónapra az Urálig elutazhatom –, hogy új esztendőig annyira haladhatnék, hogy a következő hónapokban a vogul földet teljes sikerrel bejárhatnám Obdorszkból, utóbb melyet március hónapban elérhetnék, az osztjákokhoz fordulnék, melyek nyelve minthogy csak dialektusilag van távol a vogultól, nem nyújt talán sok nehézséget, és így még tavasszal meglátogatván a folyók menete után az osztjákok lakhelyeit, ha más feladataim nem tartanának, nyár közepében utamat vissza megkezdhetném – mi volna ezután tenni való azt az idő fogja mutatni – egy grammatikájával és lexikonjával, azonban a vogul és osztják nyelveknek, reményelem meg volna munkám alapja vetve, és egyszersmind egy nagy lépés a finn népek összes ismeretébe téve, melyek hogy magyar régiségek körébe tartoznak úgy, valamint a hunok-jugorok, bolgárok stb. nem hinném, hogy többé kétes, és melyek ismeretének hasznát csak akkor fogjuk ítélhetni, ha egy munka e finn nyelvek gyökereiről, formáiról stb. nem várt és meglepő pillanatokat enged majd hazai nyelvünk elemeibe és valójába.

Ezen főcél mellett még azt kívánnám megjegyezni, hogy minthogy különös figyelemmel akarnék fizikai históriájára e finn népeknek, lenne akaratom egy cranium-gyűjteményt ezen egész szép családból szerezni, minden népről koponyákat amennyire lehet gyűjteni, valamint fejméréseket és gipszlenyomatokat, melynek mesterségét itt megtanultam venni; többi Szibéria részeit is meglátogatni, ki lehetne ezt – ezt mi magában nem nehéz munka – ki lehetne a többi boreális és talán minden szibériai népre terjeszteni, az úti segítségeim talán megengednék a többi Szibéria részeit is meglátogatni, miből idővel egy munka a poláris népekről vagy talán még nagyobbítva a turáni népklasszisról, mi bizonyosan mind nem haladja meg túl nemzeti érdekünket, sülhetne ki hasonló Morton munkájához az amerikai népekről. Ez főképp Jerney úr segítségével nem volna éppen exorbitáns terv. Ily gyűjteménynek, utóbb ha egyszer a sírhalmokban található koponyákra is nagyobb figyelem fordíttatik, valamint a népek régi geográfiai kiterjedésük, úgy talán némelynek nemzetisége megmutatására is fontossága lesz.

Kérem Tekintetes urat, értesítse ezekről és legmélyebb tiszteletem kijelentése mellett az Akadémiát.

Az Akadémiának Frähntől ajánlott könyveit e napokban fogom a követség által – a mostani titoknok gróf Esterházy oly szíves ezt expediálni – elküldeni, hozzá mellékelvén még egy cseremisz Újtestamentumot és mordvin «Acta apostol és Apocalipsis»-t, melyet szerencsém volt itt megszerezni.

Az Archeográfiai Bizottság folytatja dolgozatait, és főképp utolsó munkája a Volhíniai Krónika sok magyar históriát érdeklőt foglal magába. Én nemrég, hogy a herceg Sirinszkij-Sihmatovval, a Bizottság elnökével volt szerencsém szólni, megérintettem az Akadémia kívánságát, e munkákat bírni, mire ő azt felelte, hogy ha az Akadémia titoknoka által nyilatkoztatná ezen kívánságát, ő igen örülne neki szolgálhatni. Alkalmatosságot erről szólni én a koppenhágai régiségek társaságától vettem, ki hasonlóképp írt ide a miniszternek, és kinek hasonlóképp most minden munkái a Bizottságnak megküldetnek – ezen munkák eddig 14 kvart kötésből állnak, lesz azonban még két vagy talán három annyi is. Mit ha az Akadémia Fejér «Codex Diplomaticus»-ával viszonozva ez itt egy igen becses ajándék volna, mivel az egész városban nem találtatik egy példány is – jóllehet igen sok sóhajt utána.

Esedezem Tekintetes Úrnak azon szíves részvételéért és pártolásáért, amelyet eddig volt szerencsém tapasztalni, mellyel megbízásaimat kivinni igyekszem nem iparom által mutatni fogom elhagyni magamat.

[Utóirat]

A legnagyobb köszönetem és legmélyebb tiszteletem jelentésével értesítse kérem Tekintetes Úr az Akadémiát, hogy a legtökéletesebb készséggel határozatainak felelni, várom tudósításait és a legnagyobb örömmel és buzgósággal megyek ezen munkámnak végzetére utánajárni – és mindent mit hazánk tudománya gyarapodására szükségesnek vél – mennyire csak erőim engedik teljesíteni.