Freiwaldau, 1847. június 13.

Édes kedves Szüleim!

Kedves Mamám levelét éppen most vettem kezeimhez. A Papa levelét a 100 p. forinttal május 8-án kaptam meg nagy köszönettel. Hogy azonban e levelére kedves Atyámnak még nem feleltem, annak csak rossz egészségi állapotom lehetett ismét az oka. Egy hónap óta, hogy Priessnitz megerősítette a kúrámat, folyvást igen szenvedő állapotban vagyok, látszólag javulásomban ez óta folyvást hátra mentem, hiszem azonban, hogy csak látszólag – mivel biztos okok nélkül nem fogna Doktorunk így kínozni. Már kétszer figyelmeztettem reá, hogy az én testem nem bír el ilyen nagy ingerléseket, és hogy nem volna-e inkább jobb azért visszatérni előbbi kúrámhoz, melynek használásával lassanként szép erőhöz jutottam. Ő azonban csak türelemre int és biztat, hogy majd megjavulok ismét – legyen tehát az ő akaratja, azonban így már ismét nem remélhetem, hogy június végéig megszabadulok ezen nehéz, unalmas élettől. Július közepéig mindenesetre itt fogok maradni, azonban semmi és semmi esetre se tovább július 25-énél. Július közepében egy pétervári barátomat, ottani akadémikust várok el itten, ki egy utazásában Poroszországba ki akar ide rándulni, hogy meglátogasson. Ugyanezen barátom következendőket írja utolsó előtt vala levelében. «Hogy van egy hasonmásod Péterváron, bizonyára nem is fogod sejteni. „Reguly” legközelebb Kronstadtba fog vitorlázni a Néván. Ugyanis P. asszony ily módon keresztelte el férjének legújabb és legnagyobb hajóját… „Reguly” egy hosszú, karcsú manó, finom női szemmel kiválasztva.»

Látják ebből, kedves Szüleim, hogy a részvét, melyet Pétervárott (úgy, mint másutt is utaimban) gerjesztettem, távoztom után is még él, és fennmarad.

Hogy az Apát Badenba megy, azon igen örülök, legalább fogom őt láthatni. Levelemet gondolom megkapta.

Schedelnek egynéhány nap előtt írtam.

A 100 pengőt igen köszönöm kedves Papámnak, egy részén itt vásznat vettem és fehér ruhát csináltattam, mivel igen szűken voltam rajta.

Csókolom kezeit kedves Szüleimnek és vagyok szerető fiuk

Tóni

[Utóirat]

Szulit, Bertát, Lacit csókolom. Udvardit is igen tisztelem, ha jobb lábra jövök, egynéhány sorral reá fogok köszönteni.

Május végétől fogva felette hideg és esős idők járnak itt. És harmadnap óta nem állt meg még az eső, úgyhogy már az utcákon foly’ a víz.